Tabutéma

2019. szeptember 18. F. Szabó

Móricka kérdi a rabbitól:
– Igaz, hogy 2030-ban nagy háború lesz és világvége?
– Dehogy lesz világvége! Békés kor jön. Csak egy ország lesz, Oroszország, a fővárosa Washington, és az elnöki tisztséget két kínai látja majd el, Kohn és Grün.

*

Zsidóság és a világ. Tabutéma, pedig megkerülhetetlen, ha valakit érdekelnek a történések miértjei. Ma őszintén beszélni erről minimum karrierveszélyes. Újra ott tartunk, hogy komolyan meg kell fontolni, kimondhatjuk-e, amit fontosnak tartunk. Ahol pedig az ellenzék hónapokig g.cizheti a kormányfőt és sz.rozhatja az államfőt, de mérlegelnem kell, le merjem-e írni, amit az ellenzékről gondolok, ott nem a regnáló politikai vezetés, hanem informális hatalom gyakorol diktatúrát. Ami ellen még nehezebb védekezni, mert valós céljai és erői „civilek”, tehát (látszólag) semmi közöm hozzájuk, azon kívül, hogy félhetek tőlük.

Töröm a fejem, leéltem életem aktív részét, és legkisebb mértékben sem foglalkoztatott, hogy valaki zsidó-e. Baráti kapcsolatokat ápoltam zsidó kollégákkal, szerelmi kapcsolatot zsidó lánnyal. Olyan családból származom, hogy apámat felterjesztették volna Világ Igaza kitüntetésre, ha ő ezt el nem hárítja. Nem éreztem jól magam az átkosban, folyton foglalkoztatott a disszidálás gondolata, de diplomás emberként sem jutott el a tudatomig, hogy a rendszer létében milyen kulcsszerepe van a zsidóságnak. Szelektált információ hozzáférésben volt részünk.

A józan, kiegyensúlyozott Európa letámadása ellentétes szélsőségekkel – iszlám- és genderhívőkkel – nyitotta fel a szemem: hülyére vesznek, kinevetnek és tönkretesznek minket. Milyen könnyű szeretetprédikációkkal megágyazni újabb polgárháborúknak, népirtásoknak! És mint a világháborúban, velünk együtt megint az „átlag” zsidók fogják leginkább megszenvedni, hogy saját elitjüknek semmi sem túl aljas, ha gazdagságukat és hatalmukat akarják növelni.

A kettős támadást betetézte, hogy fehérek ne szaporodjanak, mert veszélyben a természeti környezet, de a színesek szaporodjanak és jöjjenek Európába, mert kell a munkaerő.

Abszurdnak tűnő módon fehér zsidók és fehér szocialisták mantrázzák, pénzelik és szervezik e rasszista és logikai ellentmondásoktól terhes célok elérését. A világháború óta zseniális pszichológiával keltenek lélekpusztító bűntudatot a fehér emberben. Fejünkre olvassák őseink minden történelmi bűnét, kudarcát, és agyonhallgatnak minden jót, hogy pusztítsák hitünket önmagunkban, népeinkben, rasszunkban. Azt hittük, csak magyaroknak-németeknek szól, de már látható, minden fehérrel ezt teszik. Pedig pont ilyen igazságtartalommal hirdethetnék, hogy a fehéreknek főszerepe van mindabban, ami szép és jó volt és van a világban, ocsmány bűnöket pedig minden nemzet és rassz múltjában találunk.

Az elit pénzügyi-gazdasági rendszerként gondol a társadalomra, fogaskerekek vagyunk gazdasági gépezetükben, ami növelni hivatott vagyonukat és hatalmukat. Kormányzati és civil szervezeteik összejátszásával most fehérek helyére színeseket hoznak más földrészekről, mert számukra így hasznos. Háborúk szításával csinálnak belőlük menekültet, és „mentőhajókkal” taxizzák őket Európába. Kapzsi rendszerükkel élhetetlenné teszik a bolygót, aztán a közelgő katasztrófára hivatkozva globális hatalmat gründolnának maguknak. A „jogállamiság” és az „európai értékek” őrzői ők szólamaikban, de saját érdekeik szerint válogatnak betartandó és figyelmen kívül hagyandó jogszabályok és erkölcsi értékek között.

Gyermekeim, unokáim iránti aggodalmam késztetett arra, hogy nyugdíjas mérnökként szakmám helyett inkább a történelem kezdjen érdekelni. Próbálok rájönni, mi történik velünk.

*

A világ feletti dominanciáért folyó harcban az angol-amerikai-zsidó szövetség két nagy háborúban is legyőzte a németeket. A másodikban németek és zsidók már kölcsönösen ki akarták irtani egymást. Azóta, ha valaki zsidónak született, a tudásával, tisztességével kapcsolatos bármilyen bírálat nyomán rasszizmust, nácizmust kiált a világ, megfontolás és vita helyett.

Hová tűnt a francia forradalom objektív valóságot és méltányosságot kereső szelleme, a véleményalkotás és véleménynyilvánítás nehezen kiharcolt szabadsága? Pedig nem szabadna szőnyeg alá söpörni a témát, mert a történelem minimum száz éve arról szól, hogy a fehérek zsidó vagy nem zsidó ága uralja-e a világot.

A polgári forradalmak óta minden gazdasági és társadalmi mozgás mögött ott rejtőzött ez a vetélkedés. Megélénkült a 19. században, amikor nagyszámú zsidó népesség települt keletről Európába, terjesztve világnézetét és kultúráját. A modern zsidó kultúra materialista, és a régi vallásától eltérően térítő jellegű, sőt agresszívan követeli a világtól paradigmája átvételét – ami a zsidóság képességeire alapozva a zsidóság számára hivatott biztosítani az erőforrások megszerzéséhez szükséges kulcspozíciókat (pont, mint a vallásuk).

Nyilvánvalóbbá vált a vetélkedés az első világháború végén, amikor sorra alakultak Európában olyan államok, melyek vezetőinek 80-90 százaléka zsidó volt. Megdöntésük után, ellenreakcióként antiszemita kormányok jöttek. A még véresebb második világháborút megint zsidó vezetésű/ideológiájú (nép)köztársaságok sora követte. Természetszerűen merül fel a következmények alapján, azért volt vajon a két világháború, hogy megteremtsék zsidó vezetésű/ideológiájú államok és a zsidó állam feltételeit?

Zsidó ideológiájú államok, zsidó ideológiájú civilizációk? Bizony, egy bölcs rabbi azt mondta sok évtizeddel ezelőtt: általában úgy nevezik, szocializmus, én úgy nevezem, cionizmus. De nemcsak a szocializmus szól róluk. A kapitalizmus róluk is van elnevezve. Ők voltak az őskapitalisták, ők ma is a leggazdagabb, legbefolyásosabb tőkések. Néha felmerül bennem, nem is harcolt igazából a két rendszer egymással, csak a főnök kiosztotta, ki játssza el a jó zsarut és ki a rosszat, hogy a Cég elérje céljait. (Mennyire hasonlít a szisztéma a mai pártrendszerekhez!)

Az utóbbi néhány év erőszakos progresszív nyomulása és konzervatív védekezése is láthatóan a fehérek zsidó és nem zsidó ágának hatalmi harca, csak ezt nem mondhatja ki senki. Remélem, nem egy harmadik világháború készül, hogy újra megteremtsék zsidó vezetésű/ideológiájú államok, netán egyetlen ilyen globális állam létrejöttének feltételeit!

Mondják, olyan szövegeket hallani, mint a harmincas években, és sajnos igazuk van. Azért van ez, mert a körülmények (8-14. perc) is hasonlóak a hitleri borzalmakat megszülő időkhöz: szélsőséges és növekvő vagyoni szegregáció, jövőjük bizonytalanságával küszködő tömegek, az eddigi ideológiai és erkölcsi elvek érvénytelenítésére irányuló gátlástalan, provokatív gyakorlat (most már tudatosan egynél több) kisebbség részéről.

*

A Nyugat egy liberális demokráciának nevezett rendszerben működik, ami a liberalizmust és a demokráciát is csak imitálja. Demokrácia a közösségek olyan működése, ami szabad véleménynyilvánítással megalapozott többségi döntéseken alapul. A nyugati elit viszont ma kisebbségi jogok (elit által támogatott részének) elismerését hazudja demokráciának, a szólásszabadságot és a többségi akarat érvényesülését politikai praktikákkal negligálja.

Meghatározó szerepe van ebben a zsidóságnak, mert – miközben független pénzügyet, és igazságszolgáltatást, kiegyensúlyozott tájékoztatást, ideológiasemleges oktatást, a politikai hatalom fékekkel és ellensúlyokkal való korlátozását követelik – addig mindezt ma világszinten dominálja a zsidó elit. S ezen felül még a világgazdaságot és áttétesen a világ legerősebb haderejét is uralják, és ez már totális dominancia.

Külön szót érdemelnek a hatalmi ágak több okból is. Először is határozottan le kell szögezni, hogy a törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás, tehát a három hatalmi ág egymástól való függetlensége nem jelenti bármelyiknek a néptől való függetlenségét. Demokráciában a népé a mindent ellenőrző és irányító hatalom. (Nonszensz, hogy népszavazás eredményét törvényhozás, kormány vagy bíróság felülírja. A nyugati „demokráciákban” pedig ez sorozatban megtörténik, tehát ezek áldemokráciák.)

Másodszor: Tudatosítanunk, tanítanunk és jogszabályokban is rögzítenünk kell, hogy a három klasszikus hatalmi ággal egyenrangú hatalmi ágak az áru-, a pénzkereskedelem és a média, mert működtetőit folyamatosan kulcsfontosságú információtömeghez juttatja arról, hogy mi történik, és mi készül történni a világ bármely részén, ők pedig kereskedelmi, pénzügyi és médiaeszközeikkel gyorsan és hatékonyan képesek befolyásolni a világ társadalmainak működését a lebénítás és a túlhergeléses összeomlás végletei között.

*

Az elitek mindig saját népük legokosabbjai, legerősebbjei, szerencsés esetben legjobbjai is, ezért mindig kölcsönös kötődésben voltak saját népükkel. A zsidó nép azonban több ezer éve kilóg ebből a nemzeti kötődési szisztémából. Miért alakult így?

Amikor az ember nomád életmódról áttért mezőgazdasági, majd ipari termelésre, akkor ez megkívánta a letelepedett életmódot, ami hatékony területvédelemmel párosul. Mert befektettek nagyon sok munkát, széles körű közösségi erőfeszítést később realizálható, de hosszútávú biztonságot nyújtó eredmény reményében, amit nem szabadott veszni hagyni. A befektetés a mezőgazdasági és ipari kultúra velejárója, és lényege nem a pénz, hanem nagy létszámú közösségek munkája, az eredmény megvédése és résztvevők közötti elosztása.

A nagy közösségek eredményességének pedig feltétele egymás megértése, a fontos dolgokban való egyetértés, az összhangban lévő célok. Ezt közös nyelv, hasonló értékrend, hasonló életmód, azonos kultúra teszi lehetővé. A nemzetek tehát a mezőgazdasági és ipari termelésre való áttérés követelményeként és következményeként jöttek létre. Hamis az az internacionalista propaganda, ami szerint a nemzet nem természetes, sőt nem is valós, hanem csak elképzelt közösség, a modern kor mesterséges vívmánya.

A zsidó nép azonban több ezer éve kilóg ebből a nemzeti kötődési szisztémából. Kereskedelemre specializálódott életmódjuknak az felelt meg, hogy kisebb csoportokra szakadva és egymással távolról is szoros kapcsolatot tartva szétszóródjanak a világ népei között. Kiválasztottság (felsőbbrendűség) tudaton alapuló világfelfogásuk miatt pedig nem asszimilálódtak. Kötődésük saját rasszukhoz igen erős, nemzeteken, kontinenseken átívelő, befogadó néphez való kötődésük inkább egzisztenciális jellegű. Emiatt kimaradtak a többi etnikumban végbement nemzetté, nemzetállammá válási folyamatból – 70 évvel ezelőttig, amikor is egy részük megcsinálta a maga zsidó honfoglalását.

A zsidó állam létrejötte azonban nem járt azzal, hogy a szétszórt zsidó közösségek átvándoroltak volna a régi-új hazába, viszont a szétszórt közösségek és az új állam a maga erős eszközeivel kölcsönösen erősítik egymást. A zsidóság megmaradt világnépnek, mert az számára előnyös. A zsidóság ugyanis a történelem során minden nyugati nép elitjének és középosztályának részévé vált.

Vitathatatlan, hogy szellemüknek, világfelfogásuknak komoly szerepe van a Nyugat sikerességében. Egyúttal azonban probléma, hogy a bár kis létszámú, de dúsgazdag, okos, jó manipuláló készséggel rendelkező zsidóság révén a Nyugat társadalma ma lényegében két hasonló erejű középosztállyal és elittel rendelkezik, amelyek egymás háttérbe szorítására törekednek.

Tulajdonképpen döbbenetes, hogy ilyen kevés ember ilyen nagy hatással van a világra. Két dolognak köszönhető ez. Több ezer éve űzött főfoglalkozásuk következményeként, az áru-és pénzkereskedelem ellenőrzése révén „naprakész” információtömeghez jutottak (jutnak ma is) az egész világ társadalmi-gazdasági történéseiről. Ez megtanította őket a folyamatok hosszú távú változásaiban (és változtatásaiban) gondolkodni, és megérteni, majd befolyásolni az emberek (közösségek, társadalmak) viselkedését. A szűk körben házasodás pedig egyrészt kinemesítette tulajdonságaikat az arisztokraták (háziállatok, növények) nemesedéséhez hasonlóan (ennek képességbeli előnyeivel és egészségügyi kockázataival), másrészt szűk körben tartotta a megszerzett vagyon- és információtömeget. Mindez pedig erőfölényt, hatalmat biztosít számukra a többi közösség felett.

Ugyanakkor a félig beilleszkedő, félig elkülönülő, a többségi jogokat kikövetelő, de a többségi kötelességeket nem annyira szívelő viselkedés rendszerszerűen váltott ki a történelem során faji konfliktusokat. Azért voltak ezek faji konfliktusok, mert a zsidóság nem nemzeti, hanem faji alapon különíti el magát a többi néptől. Valaki ezt úgy fogalmazta meg, hogy a zsidóság a saját faji leszármazási tradíciójának rabja. Mert a többinél különb fajnak tartják magukat. A minden más rassztól antirasszizmust követelő zsidóság valójában a rasszizmus kitalálója az Isten általi kiválasztottság kinyilvánításával. Az izraeli joggyakorlat szerint pedig rasszizmusuk semmit sem változott azzal, hogy többségük már nem hívő.

Más népekhez képest extrém sok „nemzeti” (zsidó) szervezetük mellett filantróp, liberális, baloldali alapítványok, egyesületek, pártok sokaságát alapították világszerte, amelyekbe szövetségesként bevontak eszméikkel rokonszenvező, de más rasszhoz tartozó embereket. Nemrég paradigmát váltottak, és a többség, a proletár tömegek helyett kisebbségek tömegéért kezdtek harcolni, hogy egyetlen kisebbség helyett, akik a világon mindenütt ott vannak, és mindenütt kilógnak a sorból, legyen mindenütt sok-sok sorból kilógó kisebbség, gyengítve a befogadó népek önvédelmi lehetőségeit.

A paradigmaváltás okoz is fejfájást a hitelüket vesztett szocialistáknak. Pedig egyfajta internacionalista újszocializmust látunk alakulni, csak ezt szélsőséges és növekvő vagyoni/hatalmi különbség jellemzi, mert a leggazdagabb elit szervezi. Ennek keretében gazdasági és hatalmi szempontból is van oka a kisebbségek felkarolásának: sokféle, mást-mást akaró kisebbség sok konfliktust jelent, ami államhatalmi beavatkozást, fokozódó adóztatást, gazdasági élénkülést, lefölözhető pénzmozgásokat gerjeszt. Jó ez azoknak, akik a pénz forgatásából, jogászkodásból, politizálásból, médiából, színészkedésből... (az emberi viselkedés ellenőrzéséből és manipulálásából) élnek.

*

A zsidó nép földrajzi szétszórtsága, nemzeteken átívelő erős faji kötődése és egyre hangsúlyosabb világellenőrző, világirányító szerepe világos oka annak, hogy miért szorgalmaznak ők internacionalizmust, globális multikulturalizmust, egyéni és kisközösségi jogok erősítését a nemzetek és civilizációk rovására. Több ezer év óta szerte a világban sajátjuktól eltérő gondolkodásmódot, életmódot követő nemzeti közösségekbe ékelődve éltek saját kisközösségeikben, megőrizve többségétől eltérő identitásukat. A zsidó nép több ezer év óta multikulturalizmusban él. Az általuk választott létforma – általuk preferált evolúciós út – miatt előnyösebb számukra egy olyan világ, amelyben sokmilliós nemzetállamok helyett magáncégek és civil szervezetek játsszák a főszerepet. Ebben otthon vannak pár ezer éve. Pénzügyi és reálgazdasági cégeik, médiumaik, alapítványaik, egyesületeik – számban, szervezettségben, eredményességben minden más nemzetet megelőzve – behálózzák a világot. Behozhatatlannak látszó előnnyel indulnak neki egy internacionalista, multikulturális, álliberális globalizmusnak, egy olyan világnak, amit pénzrendszerrel, médiával és jogrendszerrel uralt áldemokratikus módszerekkel irányítanak.

*

Ismerősek az ilyen írásra való reagálások. Nem gyűlölöm a zsidókat, sőt. Legtöbbjüket tisztelem, becsülöm, néhányukat kimondottan kedvelem vagy szeretem. Csak azt várnám, hogy végre feladják rasszizmusukat, ha már folyton ezt követelik másoktól (ehelyett állami DNS ellenőrzés szintjére növelték azt). Még inkább várom, hogy felhagynak azzal, amit Y. N. Harari rokonszenvezőn Európában folyó multikulturális kísérletnek nevez. Valójában egy Európával folytatott visszataszító és veszélyes multicivilizációs-multigeneder kísérlet folyik. A 100 millió ember halálát okozó szocialista kísérlet nem volt elég. De vajon milyen alapon formálnak jogot arra éppen a jogszerűség apostolai, hogy szellemi és anyagi hatalmukat felhasználva kísérletezzenek az emberiséggel?

*

Az ember társas lény, családi, munkahelyi, települési, nemzeti, civilizációs közösségekben él. Az emberiség csodái és súlyos problémái is közösségi, társadalmi produktumok. Ezért a meghatározó főszabályok nem lehetnek egyénekre vonatkozó „emberi” alapjogok, hanem egyénekre és közösségekre is vonatkozó jogok, kötelességek, felelősségek és korlátok. A nemzetközi jogrendszert alapjaiban újra kell gondolni ennek szellemében:

Nemcsak személyeknek, szervezeteknek, de nemzeti és civilizációs közösségeknek is joguk van saját területeiken saját szabályaik szerint élni és azt megvédeni, amíg az nem sérti más személyek és közösségek ugyanilyen jogait;

jogainknál is fontosabb felelősségeink és kötelességeink vannak önmagunkkal, közösségeinkkel és minden élővel szemben;

más emberekkel és más élőlényekkel osztozunk a bolygón, ezért szabadságunknak korlátai vannak – van olyan, hogy eddig és ne tovább;

méltányossági és ésszerűségi szempontok figyelembevételével korlátozni kell az egy ember által birtokolható vagyon nagyságát, mert minden tulajon élettereket és erőforrásokat zár el mások elől – a tulajdon valamilyen szintig természetes és hasznos, de határ nélküli növekedéssel elfogadhatatlan; világosan látszik, hogy a gazdasági hatalom egyúttal politikai hatalom is, ami újabb indok a korlátozására.

*

Korábban le kellett írnom, nem gyűlölöm a muszlimokat, csak szigorú önkorlátozást követelnék meg azoktól, akiket magunk közé engedünk. Fontos a szó: engedünk. Nyomós okunk van arra, hogy számba vegyük az életünket alapjaiban megváltoztató következményeket. A liberális Európában nincs helye az iszlámnak. A vallásszabadság nem hivatkozási alap olyan vallás esetén, melynek lényege, hogy nem ismeri el a vallásszabadságot, híveit pedig (őszinte barátságtól barátság színlelésén át rabszolgaságba vetésig és gyilkolásig) bármely módszert megengedő harcra kötelezi tanai érvényesítésére. Olyan paradoxon, hogy zsidók, a szabadság és józan ész megszállottai az iszlám befogadását követelik, hogy az csak elhallgatott hátsó szándékkal magyarázható. Bűn olyan közösségek betelepedését engedni, amely saját jogrendszerben él, és a miénket nem hajlandó elfogadni. Egyazon helyen két civilizáció, két jogrendszer békés együttélése lehetetlen.

Nem véletlen, hogy zsidók és muszlimok kapcsán is bizonygatnom kell, nem gyűlölet az, amit irántuk érzek és róluk gondolok. Nem gyűlölet ez, hanem önvédelem. Mert zsidók és muszlimok is a tévedhetetlen tudás birtokosának képzelik magukat, és egyformán jogot formálnak arra, hogy – lényegileg különböző – nézeteiket a világra erőltessék.

A muszlimok az élet minden pillanatát és mozzanatát elképesztő részletességgel és merevséggel szabályozó elvrendszerben hisznek másfél ezer éve, és hirdetik, hogy ez a (világnézeti és nemi alapon is diszkriminatív) középkori szabályrendszer nem változtatható meg soha. Megállt számukra az idő.

A ma már túlnyomóan ateista zsidóság szerint viszont éppen a változás, fejlődés (progresszió) az élet lényege, és ennek fontossága miatt az a szabály, hogy nincs szabály, bármilyen abszurditást és abnormitást is ki szabad és ki kell próbálni, függetlenül a többség akaratától és a potenciális veszélyektől.

Homlokegyenest ellentétes céljaik és elveik miatt gyűlölik egymást oly engesztelhetetlenül zsidók és muszlimok. E két, globális dominanciára törekvő erő pedig, bűntudatot keltve bennünk, gyűlöletkeltésnek nevezi a globális uralomra törekvésük elleni védekezést, kitalálva, hogy a mi védekezésünk az ő üldözésük. Ne dőljünk be nekik, utasítsuk el mindkét szélsőséget, maradjunk mi az arany középúton. Ragaszkodjunk a normálishoz, a józan észhez, józan erkölcshöz.

Európának nem szabad hagynia, hogy a zsidóság szupergazdag elitje európai földön, európai emberek újabb millióinak feláldozásával vívja meg egyszerre az iszlám és az európai nemzeti kultúrák maradványai elleni háborúját.

2 komment