A cikk a Frontpage Mag online felületén 2015. október 21-én megjelent írás fordítása. Az írás szerzője Daniel Greenfield, a Horowitz Freedom Center munkatársa.

***

Az európai vezetők két dologról beszélnek ezekben a napokban: az európai értékek megőrzéséről azzal, hogy befogadják a muszlim migránsokat, és a muszlim migránsok integrálásáról azzal, hogy elfogadtatják velük az európai értékeket.

Nem veszik észre, hogy az európai értékek megmentésére irányuló tervük megöli az európai értékeket.

Azok az európai értékek, amelyek megkövetelik a 10 milliónál kevesebb lakójú Svédországtól 180.000 muszlim migráns befogadását egyetlen év alatt, elvárnák az új „svédektől” is, hogy ünnepeljék a toleranciát, a feminizmust és a melegházasságot. Ehelyett tele vannak az európai városok saría járőrökkel, ISIS zászlókat lobogtató dühös munkanélküliekkel, és ismétlődő terrorakciókkal.

Azok az európai országok, amelyek elutasítják, hogy pénzt költsenek a határok biztonsági ellenőrzésére, abban a helyzetben találják magukat, hogy kénytelenek pénzt költeni terrorelhárító erőkre. És ez is rossz hatással van az európai értékekre

A közép-európai országok rájöttek, hogy az európai értékeknek nem sok közük van az életképesen működő állam megőrzéséhez. Ehelyett (a valódi európai értékek helyett*) egyfajta statikus szocializmust csinálnak – amiért Bernie Sanders rajong, külföldről. Ám még egy szociális jóléti állam is megköveteli az emberektől, hogy dolgozzanak a megélhetésükért. Main bőkezű jóléti politikája kezdett összeomlani, amikor a szomáliai muszlimok beözönlöttek, hogy kihasználják azt. Dánia és Hollandia, Bernie Sanders 'példaképei' már inkább hallgatnak Reagenre, mint Bernie Sandersre vagy Elisabeth Warrenre.

Két évvel ezelőtt a holland király kijelentette, hogy „A huszadik század második felének klasszikus jóléti állama e területeken olyan rendelkezéseket hozott, amelyek fenntarthatatlanok a jelenlegi formájukban.” Ugyanebben az évben emelt szót a dán pénzügyminiszter a „jóléti állam modernizálásáért”.

De nem a modernizáció a probléma, hanem a középkoriassá válás.

A Hollandiában élő marokkóiak 27%-a, a törökök 21%-a munkanélküli. A Dániában élő irakiak 27%-a az. És akkor is, ha van munkájuk, jövedelmük jóval elmarad az európai átlagtól.

A kritikusok rámutattak a múltban, hogy a multikulturális Amerika nem engedhet meg magának olyan jóléti államot, mint az európai országok. Most, hogy az európai országok is multikulturálissá válnak, majd ők sem engedhetik meg maguknak.

Európa a jóléti állam értékeibe invesztált. A muszlim világ a nagy családokba invesztált. Európa azt várja a muszlim világtól, hogy kisegíti őt a születési ráta csökkenésében a munkájával és a rendszerbe való befizetésével, hogy az idősödő népesség nyugdíjba mehessen. A muszlim bevándorlók viszont azt várják Európától, hogy a jóléti állam támogassa az ő nagy családjaikat, amíg ők üzletelnek egy kis droggal, és mellesleg levágnak néhány fejet.

Ismétlem: az európai értékek ellentétben vannak Európa életben maradásával.

Az európai értékek – amelyek megkövetelik Európától, hogy öngyilkosságot kövessen el – ideológiai értékek, nem nyelviek, nem kulturálisak, nem nemzetiek. De a bejövő migránsok nem osztják ezt az ideológiát. Nekik megvannak a saját iszlám értékeik.

Miért dolgozna a 23 éves Mohamed négy évtizedig azért, hogy Hans vagy Fritz nyugdíjba mehessen 61 évesen és a mallorcai tengerparton heverésszen? Az ötlet, hogy Mohamed valaha is akarna ilyet tenni Európa iránti szeretetből, egy ostoba kitaláció, amivel az európai kormányok etetik aggódó polgáraikat.

Mohamed nem osztja az európai értékeket. Nem is valószínű, hogy ezek az értékek valaha is megragadják őt, bármennyire is igyekeznek a fejébe sulykolni az idősödő tanárai, akik abban reménykednek, hogy majd lesz munkája, és támogatni fogja nyugdíjba vonulásukat. Az európaiak azt várják Mohamedtől, hogy svéddé vagy németté váljon, mint néhány gyermek, akit örökbe fogadtak egy egzotikus országból, sajátjukként neveltek, rávezetve őket az európai értékeik támogatására.

A muszlim migránsok jelentik a nyugdíj biztosítási tervet az öregedő Európa számára. Meg kellene tartaniuk a düledező gazdasági rendszert, működtetniük a jóléti államot és a szociális programokat.

De ők inkább a végső megoldás, az endlösung.

Fritz számára Mohamed a nyugdíj biztosítási terv. De Mohamednek egészen más terve van. Fritz arra számít, hogy Mohamed majd dolgozik, amíg ő pihen. Mohamed pihen és azt várja, hogy Fritz majd dolgozik. Fritz nem a rokona, ezért Mohamed nem lát olyan okot, amiért dolgoznia kellene, hogy támogassa őt.

Az európai szociáldemokrácia egy hatalmas biztosítási rendszerré redukálja a társadalmat, amelybe a pénzt mindenkitől begyűjtik. Az iszlámban azonban tilos a biztosítás, mert szerencsejátéknak tekintik azt. Az európai szociáldemokrácia azt várja Mohamedtől, hogy ki fogja segíteni, de számára az európai értékek bűnt jelentenek az iszlám ellen.

Mohamed imámja azt fogja mondani neki, hogy ezt felejtse el, mert pénzt fizetni a rendszerbe hazárdjáték. Viszont pénzt kivenni a rendszerből, az pont olyan, mint a dzsizja, az adó, amit a nem-muszlimok kötelesek fizetni a muszlimok számára (iszlám országokban*). Az iszlám jog szerint jobb Mohamednek drogot árulni, mint adót fizetni.

Ezért van, hogy a kábítószer kereskedelem és a kisstílű bűnözés olyan népszerű foglalkozások a szalafiták számára Európában. Előnyösebb meglopni a hitetleneket, mint részt venni az európai jóléti állam nagy szerencsejátékában.

Mohamed nem alapozza a jövőjét az európai szocializmus ingatag nyugdíjrendszerére. Abba fektet, amit a szociológusok társadalmi tőkének neveznek. Az ő nyugdíj alapja az egy tucat gyerek. Ha ez az életstílus a hitetlenek szociális támogatásával valósul meg, annál jobb. És amikor a szociális rendszerek összeomlanak, azok a gyerekek, akik nem lesznek börtönben, vagy az ISIS-ben, gondoskodni fognak róla az „arany éveiben”.

Ez a nyugdíjrendszer működik, régebbi és jobb, mint az európai modell.

Mohamed nem sokat aggódik a jövőn. Még ha nem is lesz hat gyereke, mire nyugdíjas lesz, az az európai ország, amelyben él, valószínűleg iszlám ország lesz. És biztos abban, hogy bármilyen berendezkedés lesz, az jobb és igazságosabb lesz, mint a hitetlenek rendszere.

Svédországnak lesz 180.000 bevándorlója idén. Németországnak esetleg 1,5 millió. Legtöbbjük fiatal férfi, pont a Mohamed-nyugdíjtervnek megfelelően.

Az európaiak (politikai vezetői*) biztosra veszik, hogy Mohamedék ki fogják egyensúlyozni a túl sok nyugdíjas és túl kevés aktív munkaerő miatti demográfiai egyenlőtlenséget. Ehelyett azonban Mohamedék még nagyobb nyomás alá helyezik az aktív dolgozókat, akiknek már nemcsak a saját időskorúit kell támogatni, hanem Mohamedek millióit, azok több asszonyát és – az iszlám nyugdíj biztosítási modellnek megfelelő – tizennégy gyermekét.

A nyugdíjkorhatár emelkedni fog, és az idősek szociális támogatásait szűkíteni fogják. A jóléti állam összeomlik, mégis tovább kell működtetni, mert az alternatíva túl nagy társadalmi nyugtalanságot szülne.

Az arab tavasz kiváltó oka többek között a búza árának emelkedése és az élelmiszer támogatások megvágása volt. Az árak emelkedtek, és kormányok buktak meg, amikor az utcai zavargások polgárháborúvá fajultak. Képzeljünk el egy olyan Svédországot, ahol a fiatal férfi lakosság 50 százaléka muszlim, és többnyire munkanélküli –, Szíriává válik, amikor a gazdaság összeomlik, és jönnek a fizetendő számlák. Képzeljük el az európai muszlim zavargásokat, ahol a bandáknak nehéztüzérsége van, minden gettó-kalifátusnak saját imámja van, és fatvákkal (iszlám vallásjogi döntésekkel*) támasztják alá a követeléseiket.

Európa lassan megöli magát az európai értékek nevében. Úgy próbálja megvédeni a gazdasági berendezkedését, hogy csődbe viszi azt. Az európai értékek öngyilkossági megállapodássá váltak. Politikusai beszédeket tartanak arról, hogy az európai értékek miért teszik szükségessé muszlimok tömeges befogadását, de ezeknek annyi értelmük van, mint egy holdkóros öngyilkos búcsúlevelének.

Az iszlám értékek nem egyeztethetők össze az európai értékekkel. Nemcsak a szólás- és vallásszabadság, hanem az európai jóléti állam is összeegyeztethetetlen az iszlámmal. A muszlimok születési rátája azért olyan magas, mert a jövő megközelítésük alapvetően más, mint az európaiaké. Az európaiak úgy döntöttek, hogy kevés gyerekük van és sok állami intézményük, amelyek óvják őket. A muszlimok úgy döntöttek, hogy sok gyerekük van, és kevés állami intézményük. Az amerikai baloldaliak által annyira csodált európai értékeknek nincs jövőjük.

Európa patkánymérget iszik a megfázás gyógyítására. Ahelyett, hogy változtatna az értékein (a hosszútávon működésképtelen, tehát hibás társadalmi és gazdasági értékrendjén*), oly módon próbálja megőrizni őket, hogy elpusztítja önmagát. Az iszlám bevándorlásra támaszkodó nyugdíj biztosítási elképzelés (egy fantazmagória) nem fogja megmenteni az európai jóléti államot, hanem eltemeti azt. 

*(A zárójeles megjegyzések tőlem származnak, ha úgy tetszik saját magamnak szóló magyarázatként)