Gazdasági növekedés: a fogalom a hírműsorok állandó szereplője.
A gazdasági növekedés minden másnál fontosabb az elit számára.

Ugyanis:
kamatos hitelpénzrendszert működtetnek a világban, és az kizárólag gazdasági növekedés mellett működőképes
(Világosabban: a pénzrendszerünk egy legalizált és globalizált pilótajáték)

A kamat pedig kell az elitnek, mert:
– a kamat révén (vagyis a gazdaságban nélkülözhetetlen csereeszköz járadékszedés ellenében történő használatba adása révén) folyton növekvő vagyont és hatalmat teremtenek maguknak
– függőségben tartják, munkára kényszerítik a plebszet a hitelért megszerezhetővé tett javakkal
– végül pedig a plebsz munkavégzésével teremtett profittal is folyton növekvő vagyont és hatalmat szereznek maguknak.

A mai, pénzrendszerrel irányított világban az elit számára a gazdasági növekedés fontosabb, mint a nép, amelytől és amelyért a gazdaság létezik. Ma ott tartunk, hogy ha a növekedés kérdésessé válik a nép viselkedése miatt, akkor az elit szerint le kell cserélni a népet. A populizmus ("a nép által, a néppel, a népért") számukra pejoratív, megvetendő, üldözendő. Gondolkodásuk és propagandájuk nem a nép, hanem a növekedés körül forog.

– Kiemelik a növekedés pozitív hatásait a tömegekre,

– bagatellizálják az emberi faj mértéktelen népesség és életszínvonal növelésének pusztító és önpusztító hatását (amellyel kiirtanak, jobb esetben ”védelemként” rezervátumokba zárnak növényi, állati, és emberi fajokat),

– bagatellizálják a hitelpénzrendszer és gazdasági növekedés révén rohamosan növekvő különbséget vagyonban, hatalomban, fejlődési lehetőségekben az elit és a plebsz között,

ami az elitet a faji különválás vágyához és küszöbéhez juttatta (Harari: Homo Deus)

Az elit mindig a saját népének legokosabbja, legerősebbje, szerencsés esetben legjobbja is. Az elit mindig kölcsönös kötődésben van (volt eddig) a saját népével.

De a mai elit elszakadóban van a népétől. A robotizáció, a mesterséges intelligencia és saját népmanipuláló, ellenőrző, irányító, plebszidomító képessége bűvöletében

az elit – a tömegek munkája révén szerzett szupervagyon és abból eredő szuperhatalom birtokában – új, isteni fajjá kíván válni.

(Harari kimondja, ami nyilvánvaló, a tudományos eredmények alapján küszöbönálló szuperfajjá válási lehetőséggel kizárólag a jelentős vagyonnal rendelkezők lesznek képesek élni.)

Akkor pedig soha nem látott méretűvé válik a szakadék elit és plebsz között. Az elit ezer évek óta domesztikált állatokkal analóg módon bánik a plebsszel, ekkor azonban minden tekintetben olyanná válik a különbség, amilyen ma van ember és háziállat között.

E törekvés részeként a nyugati elit most le akarja cserélni a népét, és ezt nagy eséllyel meg is teszi – képességei és szupervagyona révén meglévő túlhatalma, illetve a plebsz alacsonyabb intelligenciaszintje, ösztönszerű csordaviselkedése, terelhetősége miatt.
Hacsak az elitünk nem találja szemben magát egy hasonlóan erős konkurens elittel. 

Az ember társadalomalkotó lény. Ennek természetes velejárója, hogy nemcsak egyének, hanem társadalmi csoportok, rasszok, nemzetek, civilizációk között is evolúciós verseny zajlik. Nemcsak egyének, de rasszok, nemzetek, civilizációk között is vannak jellegzetes különbségek életmódban, viselkedésben, (életmódnak megfelelően kialakult és folyamatosan alakuló) tulajdonságokban, képességekben.

Rasszok és nemzetek döntöttek úgy a történelem során, hogy ők elitebbek másoknál. Hajdan erről nyíltan beszéltek. Hitler óta győztesek és vesztesek is hallgatnak róla – de ma is eszerint viselkednek.

Nehéz megemészteni az igazságot (és a manipulálásként használt piszi világában beszélni sem szabad róla), de az elittudat mögött van valós teljesítmény. Sajnos azonban az elit rasszok és nemzetek mindig eljutottak a felsőbbrendűség és tévedhetetlenség tévhitének olyan fokára, hogy jogot formáltak az általuk preferált gondolkodás- és viselkedésmód másokra kényszerítésére. A maiak is úgy viselkednek más rasszokkal és nemzetekkel, mint elitek a plebszükkel. A Nyugat gazdag nemzetei cseléd népeket importálnak és alkalmaznak az aljamunkák (és a gyerekszülés) elvégzésére.

Az emberi faj tragédiája, hogy az elit rasszok és nemzetek birodalomépítésük hevében egyre pusztítóbb háborúkat vívnak egymással. Ha még egy nagy háborút csinálnak, azt tán senki nem ússza meg épségben. Igaz, lassan a gazdasági növekedés környezetpusztításába is belerokkanunk.

A rasszok, nemzetek és civilizációk (többiekétől eltérő jellegzetes tulajdonságaikkal és viselkedési mintáikkal) természetes evolúciós eszközként segítik az emberi faj életrevalóságának fejlődését. Ezért a rasszokat, nemzeteket, civilizációkat nem megszüntetni kell ezek összekeverésével, hanem – korlátokkal ugyan, de – hagyni kell a szabad versenyt közöttük, a saját földrajzi területeiken belül lehetővé kell tenni saját döntésük szerinti egyedi fejlődésüket. (Ez persze nem jelenti, hogy a rasszok, nemzetek közötti keveredést, szabad egyéni döntések alapján, bármely  módon akadályozni kellene, sőt.) A nemzetek (köztük a zárványban élő őshonos népek) lehető legnagyobb szuverenitását, területi integritását, szokásainak, jelképeinek, anyanyelvének szabad használatát és továbbadását emberi alapjogként és közösségi jogként is védeni kell.

Az emberi faj túlszaporodásával, mohóságával és pusztításával veszélybe sodorta minden élő faj fennmaradását, önmagát is beleértve. Ezért a rasszok, nemzetek, civilizációk közti szabad versenyt korlátozni kell több szempontból. A népességüket, az élővilág kárára történő erőforrás felhasználásukat és környezetszennyezésüket továbbnövelő népekben tudatosítani kell, hogy ennek vége. A bolygónk megtelt, kifosztott és szennyezett, ezért egyetlen rassz és nemzet sem növelheti népességét, területhasználatát, természetpusztítását, az óceánok lehalászását, elsavasítását és felmelegítését. Ezt erővel is biztosítani kell, nem pedig befogadni a túlszaporodókat rosszul értelmezett, öngyilkos emberségből.

Emberséget úgy kell gyakorolni, hogy a fejlettebb, gazdagabb emberek és nemzetek segítik a fejletlenebbeket, nem pedig kizsákmányolásra, gazdagodásra használják fel azok kiszolgáltatottságát, ahogy még ma is teszik. A csak növekedés mellett működőképes pénzrendszerünket pedig fel kell adni, mert katasztrófába sodorja a világot.

Az elit nyafogása munkaerőhiányról, hazudozása szolidaritásról, internacionalizmusról, globális multikulturalizmusról, békés együttélésről csak a plebsz megtévesztésére szolgál – az evolúciós versengés részeként. A ma tapasztalt őrültséglöket piszinek becézett cenzúrával, dzsenderrel, széfplészekkel, feminizmussal, iszlám szolidaritással..., mindez az elit paravánja a saját evolúciós nyomulásának rejtésére. Mert az elitek szeretnek békésen, értsd: alkuval, megtévesztéssel, fenyegetéssel nyerni. (Ha mégis harcolni kell, úgy intézik, hogy azt a plebszek vívják meg helyettük.)

Az elit tetteiből látszik, hogy nagyon is tudatában vannak a társadalmi csoportok, rasszok, nemzetek, civilizációk közötti evolúciós versenynek. A plebsz tagjai jól teszik, ha ezt ők is tudatosítják magukban.

Az elitek mindig minden lehetőséget kihasználtak a plebsz idomításának, terelésének eszközeként. A hazaszeretetet, a saját közösség iránti természetes szolidaritást extrém nacionalizmussá, sovinizmussá hergelték, amikor érdekeik úgy kívánták. De az elitek által provokált korábbi túlkapások nem szolgálhatnak indokként arra, hogy az elit új érdekei miatt felszámolják a nemzeteket, jogellenesnek nyilvánítsák a népek önvédelmi lépéseit, a saját közösség iránti szolidaritást pedig konkurens közösségek iránti szolidaritássá változtassák. Szolidaritási kötelessége alapvetően a dúsgazdag elitnek van, mégpedig minden mást megelőzően a saját népük iránt.

A háborúkat mindig az elitek, a legpusztítóbb háborúkat a birodalomépítő elitek vívták egymással (vívatták meg az általuk uralt plebsszel). A háborúk mögött mindig az az evolúciós szándék rejtőzik, hogy a kirobbantók biztosítsák az erőforrásokat saját továbbélésükhöz és térnyerésükhöz. Látjuk, hogy a saját plebsz ennek a törekvésnek csak akkor része, ha arra az elitnek erőforrásként szüksége van. Ma úgy döntött az elit, hogy a meglévő plebsz helyett egy neki megfelelőbbet akar.

Harari Homo Deus-a rávilágít, hogy az elit lépései a szuperfajjá válásra irányulnak, és ennek lehetőségét a szupervagyonok teremtik meg, amikre a plebsz munkája révén tettek szert. A szuperfajjá válás lehetővé tenné számukra a plebsz még hatékonyabb uralását és erőforrásként való még hatékonyabb kihasználását.

A szupervagyonokból eredő túlhatalom elleni önvédelemként,
a demokrácia és a szabadságunk védelmében:

minden vagyont személyhez kell kötni, és az egy személyhez kötődő vagyon nagyságának valahol határt kell szabni.

A feleszmélés önmagában nem old meg semmit. Igen nehéz dolga lesz a plebsznek, ha egyáltalán cselekvésre szánja el magát, mert a nyugati elitet a szellemi ereje, felhalmozott óriási vagyona és erkölcsi gátlástalansága olyan erőforrások birtokába juttatta, amelyek jócskán ellensúlyozni látszanak a plebsz létszámbeli túlsúlyát.

Vajon képesek leszünk-e eredményesen tenni azért, hogy az elitek partnerként viselkedjenek velünk, és ne idomítsák háziállatokéhoz hasonlóan a mi életünket az elitek igényeihez, a mi munkánk gyümölcséből ne váljanak felsőbbrendű fajként még hatékonyabb urainkká?