Az ukrajnai és az izraeli háborúban ugyanaz a két fél harcol egymással, bár a mainstream világmédia mélységes hallgatással próbálja leplezni ezt a tényt. A zsidó elit világvezetését (a többség tudatküszöbét el sem érve) elfogadó, ennek hasznát élvező nyugati államok az egyik oldalon, és a zsidó elit szupremáciájának ellenállni próbálók a másikon. Az első és második világháború is erről szólt, és az éppen kibontakozó harmadik most megint. Ez az elit következetes, türelmes szívóssággal halad a Bibliában és Talmudban meghirdetett világuralmi szándékának megvalósításában, és mi birkanyájként viselkedve hagyjuk, sőt együttműködünk velük.

Borzasztó, hogy racionális és pszichológiai szempontokat mérlegelve nehéz is eldönteni, melyik félnek van igaza. Ha a gazdasági és tudományos fejlettséget, a tömegek általános jólétét és (jórészt ugyan megtévesztéssel elért, valójában hamis) szabadságérzetét nézem, akkor a zsidó világ-vezetést elfogadóknak igazuk van.

De ha azt látom, hogy a mi jólétünket mennyire megsínylette minden más faj, beleértve fizikai vagy lelki haszonszerzésből tartott, szeretett háziállatainkat is, akkor ez elgondolkodtat. Ha pedig megértem, hogy a zsidó elit megtévesztésekkel, csábításokkal és megfélemlítésekkel, pénzügyi, gazdasági, jogi, politikai és háborús kényszerhelyzetek teremtésével milyen ügyesen tart minket folyamatosan kiszolgáltatott, függő helyzetben, s ha végül felfogom, hogy a csúcson lévők, az állattartás analógiájára, valójában emberi erőforrásként hasznosítanak minket a saját javukra, akkor minden porcikám tiltakozik, és ellenállásra ösztönöz.

Vajon tényleg olyan szellemi erőfölénnyel bírnak, hogy okkal-joggal harcoltak ki maguknak egy kivételezett erkölcsi megítélést is? Mindezek révén pedig továbbra is ilyen háziállatszerűre hipnotizált állapotban tudnak minket tartani? Vajon tényleg olyan vakok, buták, gyávák és gyengék vagyunk, hogy képtelenek leszünk ebből az agymosott, hipnotizált állapotból kiszabadítani magunkat?