Egy éve írtam arról, hogy a szocializmus lényegi jellemzője volt az álszent hazudozás és a megfélemlítés. Szomorúan tapasztalom, hogy az uniós elit ma ugyanitt tart, tudatosan megtéveszt és fenyeget.

Meg kell őrizni az alapvető európai értékeket, szajkózzák az európai vezetők. A progresszív-balliberális oldal kisajátítja szlogenként a konzervatív gondolat szavait, miközben évezredes erkölcsi és társadalmi értékek gyökeres megváltoztatásán dolgoznak a propaganda, a politikai, jogi és gazdasági fenyegetések minden eszközével.

Megismétlődni látszik az évszázados trükk, amikor (Hayek már nagyon régen rámutatott) a baloldal ugyanilyen érdemtelenül sajátította ki a liberális jelzőt, mintha ők lennének a szabadság letéteményesei. Aztán hatalomra kerülve megcsinálták a történelem legdiktatórikusabb, legvérengzőbb társadalmi világrendjét (amit – pont, mint a mai elit – kizárólagosnak, globálisnak, internacionalistának szántak, de szerencsére még a végcél előtt összeomlott).

Az elit által erőltetett „értékek” kivétel nélkül az európai értékrenddel összeférhetetlen kultúrájú muszlim tömegek Európába migrálására, a demokrácia „szakértői” joggal való überelésére, és az extrém (korábban azt mondtuk, beteg) szexuális formák támogatására irányulnak – függetlenül attól, hogy konkrétan jogállamiságról, szolidaritásról, civil szervezetekről, egyetemi szabadságról vagy bármi másról beszélnek.

Akik vonakodnak a fentieket kötelezőként elfogadni, azokat azzal vádolják, hogy elvetik az európai értékeket, pedig világos, hogy három vadonatúj „érték” elfogadásának kierőszakolásáról van szó. Ezek az „értékek” a társadalmat hivatottak atomizálni a tömegek könnyebb irányíthatósága, az elit hatékonyabb pénz- és hatalomszerzése érdekében. Egymással torzsalkodó kisközösségek (civil szervezetek, pártok, pártocskák – milliárdosok játékszerei és hatékony fegyverei), ellenőrző-irányító médiumok, kormányválsággyártó arányos választási rendszer, jó sok fék és ellensúly..., mindez az elitet szolgálja az „oszd meg és uralkodj” elv alkalmazásával.

Érdemes elgondolkozni a renitens államokon számon kért migráns-szolidaritás jogi alapján. Merthogy EU szerződésben foglalt értékek alapján számon kérni ázsiaiak és afrikaiak iránti szolidaritást olyan, mint házassági eskü alapján követelni, hogy férj és feleség teljesítsen házastársi „elvárásokat” a környéken lakók számára is.

Persze van olyan erkölcsi kötelesség – mondta Scruton –, hogy a szükséget szenvedő idegenen segítsünk, ha módunk van rá. Csakhogy ennél erősebb erkölcsi kötelességünk a családunk, a barátaink, a szövetségeseink érdekeit védeni. Ha módunkban áll és segítünk, azt soha ne úgy tegyük, hogy a saját identitásunk és közösségünk feladásával fizetünk érte.

A vallások és filozófiák mindig a gazdagok szegények iránti szolidaritásáról szóltak. Hajdan természetszerűen csak az együtt élő közösségeken belüli vagyoni különbségekkel foglalkoztak. A mai globalizált világában már ugyanilyen fontos, hogy a gazdag emberek mellett a gazdag országoknak is segíteniük kell a szegény országokon. De a francia forradalom szolidaritásra vonatkozó szóhasználata (testvériség) mindennél jobban kifejezi, hogy a szolidaritás eszmei és sorsközösségi alapokon nyugszik, viszonosságot, kölcsönös tiszteletet és elfogadást feltételez. Csak különleges vészhelyzetekben, kellő óvatossággal és feltételekkel elfogadható az életmódunkat elutasító, sőt elítélő, velünk nem ritkán kimondottan ellenséges közösségek megsegítése –, de semmiképpen nem fogadható el ilyen közösségek tömeges befogadása.

A balliberális és a balos ideológiát átvevő álkonzervatív politikusok ma nem a vallások, filozófiák és forradalmak által hirdetett szolidaritásért harcolnak. Ezt a szót is átértelmezték, mint a demokráciát, a szabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát, a család, a haza fogalmát és annyi mást. Szolidaritásról beszélnek folyton, de soha nem volt a szegregáció akkora a világ országai, s az országokon belül élő polgárok között, mint ma. Nem létezett olyan korábban, hogy egyesek százmilliónyi, de akár félmilliárdnyi embernek megfelelő vagyont birtokolnak – de az sem, hogy pont ezek a szupergazdagok kérnek számon szolidaritást a százmilliókon, míg önmagukat kivonják a szolidaritási kötelesség alól mindenféle címen és módszerrel. (Roosevelt idején 94 százalékos jövedelemadó-sáv is működött, s a milliomosok úgy is milliomosok maradtak.)

A balliberális, progresszív politikai és értelmiségi elit agresszív propagandával igyekszik összemosni

• a jogszerűt a jogszerűtlennel,
• az unión belüli szabad költözést és munkavállalást az illegális bevándorlással,
• az unión belüli szolidaritást a világ szegényeinek befogadásával,
• a szolidaritást az önfeladással,
• a magyar segít magyart, keresztény segít keresztényt az Európába jogellenesen, ellenőrizetlenül, iratok nélkül beözönlő, integrálódni nem akaró ázsiai és afrikai tömegek eltartásával,
• a valódi hajótöröttek legközelebbi kikötőbe szállítását azzal, hogy embercsempészek által tudatosan hajótörötté tett migránsokat szupergazdagok civil szervezeteinek hajóival, kitervelten, joggal való visszaéléssel tömegével Európába szállítanak.

***

A világ folyton változik. Szükség van rendszeres megújulásra. De akik gyökeresen, radikálisan meg akarják változtatni a társadalmat, amiben élünk, beszéljenek erről nyíltan és őszintén. Ne ámítsanak folyton értékek megőrzésével, amikor éppen az értékrendünket akarják lerombolni. Az uniós elitnek ez a stílusa ugyanolyan álszent módon hazug, amilyen a volt szocialista blokk vezetőinek szabadság, demokrácia, népuralom szövege volt.

Az igazi baj azonban az, hogy ebben a baloldali-jobboldali, progresszív-konzervatív csatározásban a legégetőbb problémával nem foglalkozik sem politika, sem tudomány. A világot éppen pusztulásba vivő – hitelpénzrendszer által kikényszerített – állandó gazdasági növekedés kiváltásán, a népességünk, erőforrás felélésünk, élővilág pusztításunk, környezetszennyezésünk végtelen növelését felváltó lehetséges utakon nem akar gondolkodni senki sem.