Jared Diamond Összeomlás c könyvében írja, sok fejlett civilizáció bukását okozta, hogy a vezető elit nem ismerte fel időben a társadalmat létében fenyegető problémákat, még mielőtt azok kivédhetetlenül súlyossá váltak. Néha az az érzésem, a mi globális elitünk nemcsak tudja, mi történik, hanem faji különválási szándéka érdekében talán maga is közreműködik egy ilyen probléma létrehozásában.

*

Nemcsak jelenlegi civilizációnkat, de az egész emberi fajt létében fenyegető veszélyre igyekszik felhívni a világ figyelmét Shanna Swan professzor, gyakorlatilag nulla reakciót kiváltva választott vezetőinkből. A tudós hölgy a valós és kibertér legszélesebb nyilvánosságát keresve próbál ébresztőt fújni: az emberiség, jólétet és kényelmet hajszoló tevékenysége következtében olyan súlyos termékenységi válságba süllyedt, ami az emberi civilizációt létében fenyegeti.

Swan professzor közreműködött egy amerikai akadémiai csoport munkájában a 90-es évektől, arra kívántak rájönni, mitől csökkent a férfiak átlagos spermiumszáma néhány évtized alatt a felére, olyan alacsony szintre, amivel száz éve még megtermékenyítésre alkalmatlannak mondták a pácienst.

Vizsgálataik alapján Swan könyvet is írt arról, hogyan teszi terméketlenné az embereket a műanyagok világszerte széles körben használt (kényelmünk érdekében már nélkülözhetetlennek vélt) csoportjai, a fenolok és ftalátok. Engem meglep, hogy a kutatásban résztvevő többi tudós miért nem kiabál, a tudományos díjakat osztogatók miért nem díjazták a munkát, az ismeretterjesztő sajtó miért hallgat?

*

A fenolok és ftalátok olyan szintetikus anyagok, amelyeket lágyítóként, illetve keményítőként használnak műanyagok rugalmasabbá és tartósabbá tételére, de kozmetikai, háztartási és növényvédelmi szerek felszívódásának növelésére is. Megtalálhatók vizes és üdítős palackokban, ruhákban, szőnyegekben, padlóburkolatokban, függönyökben, számítógépes és háztartási eszközökben, játékokban, a gépi fejéshez, de a vérátömlesztéshez használt csövekben is, általában az élelmiszer és vendéglátó ipar, a kórházi és otthoni gyógykezelés mindennapi eszközeiben is.

E vegyületek, nem túl erős kémiai kötésük miatt lassú, folyamatos, hosszú ideig tartó kioldódással és párolgással szabadulnak fel a különböző műanyag termékekből, és táplálkozással, belégzéssel, bőrön át felszívódva is folyamatosan szervezetünkbe jutnak.

Shanna Swan állítja, embereken végzett vizsgálataik és állatokon végzett kísérleteik egyértelműen igazolták, hogy a fenolok és ftalátok hormonális eredetű fejlődési zavart okoznak, legsúlyosabb hatásaikat pedig a gyors sejtosztódású (magzati, csecsemő, serdülő) életszakaszokban fejtik ki. A káros folyamat legvégzetesebb része a terhesség alatt, a magzati korban játszódik le.

A ftalát szindrómának nevezett betegség legegyértelműbb orvosi tünete a férfi nemiszervek hiányos maszkulinizációja. A magzati korban lejátszódó hibás fejlődés, a rossz alapok pedig az állatkísérletek tanúsága szerint életre szóló hátrányos helyzetben, fizikai, mentális, sőt kognitív képességek gyengülésében és végül rövidebb élettartamban is megnyilvánulnak. És kár volna örülniük a szélsőséges feministáknak, mert ennek a – mindkét nem számára nemi diszfóriát és fizikai egészségkárosodást okozó – folyamatnak mélyreható és gyorsan halmozódó káros egészségügyi következményei vannak mind a férfiak, mind a nők számára. Az emberi faj számára.

Probléma van a reproduktív egészséggel, és az adatok ráadásul folyamatosan romlanak. A vizsgálatokat azért kezdték el, mert 50 év alatt 50 %-kal csökkent a férfiak spermiumszáma, de 2012-től 2023-ig már évi 2,5 %-ra nőtt a csökkenés üteme világszerte. És nem csak a férfiakról van szó, hanem a nők gyakoribbá vált meddőségéről, a policisztás ovárium szindrómáról, a tesztoszteron miatti vetélésekről is... Mindezek következtében pedig nagyon sok, talán a legtöbb ember szexuális diszfóriában él. (Jó lenne tudni, mekkora szerepe van ebben a mérgeknek, az egészségtelen, tápanyaghiányos táplálkozásnak, a társadalmi okokból megváltozott családi szerepeknek és az elit destruktív agymosásának).

Párzási válság van, a fiatal férfiak nem keresik a szexet, mint régen. Nem vonzódnak a nőkhöz, és viszont. A férfiak férfiassága, a nők nőiessége külső jegyekben és funkcionalitásában is csökkent.. Olyannyira, hogy sokan, és egyre többen egyáltalán nem élnek szexuális életet, sőt már saját nemükben sem biztosak

Mindezt súlyosbítja, hogy nemcsak a ftalátok, de a fenolok és egy csomó más szerves vegyület is okoz egészségügyi károsodást, férfiakban és nőkben egyaránt, amiknek hatásai az állatkísérletek szerint generációkon keresztül érezhetők. Az állatkísérletek szerint a káros anyagok teljes kiküszöbölését követően is több generációra volt szükség az egészséges állapot fokozatos helyreállásához. („Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen?”)

De nemcsak a férfiak és nemcsak a reprodukciós szervek érintettek. A svédek vették észre pl évtizedekkel ezelőtt, hogy a pvc padlós bölcsődékben neveltek között feltűnően több autista gyermeket találtak, ami a vizsgálatok alapján visszavezethető volt a pvc gyártás során használt ftalátokra.

És nem csak az emberekről van szó. A kétéltű fajok gyors és tömeges kihalásának okait kutatva egy másik tudós csapat derítette ki, hogy a növényvédő szerekben felszívódásjavítóként használt ftalátok hatására egyes vizsgált béka fajok „újszülöttjei” egyszerre rendelkeztek hím és női nemi szervekkel is, homoszexuálisokká, biszexuálisokká tudták tenni őket a kísérletező tudósok. Az LMBT-hívők számára bizonyára jó hír, hogy békáknál is terjed a sokszínűség, de ne feledjük, hogy a tudósok a kétéltű fajok hirtelen tömeges kihalásának okait kutatták, és kiderült, hogy mi, emberek okozzuk ezt az élelmiszerellátásunk javítására használt mérgező vegyszereinkkel.

*

A világunkat irányító, saját gazdagságukat és hatalmukat minden másnál fontosabbnak tartó elitünk tipikus reakciója: az autizmus, ADHD, Tourette-szindróma... és a nem normális nemi viselkedés nem betegség, hanem egy széles spektrumú viselkedésmintát mutató létállapot, ami legtöbbször nem jár akkora zavarral, ami lényegesen akadályozná az érintettek életvitelét. Szerintük kizárólag az szükséges, hogy – neurodiverzitás (végre egy kis diverzitás) címén – az átlagtól eltérő, a környezetét nem ritkán irritáló, akár állandó ápolást igénylő állapotot, viselkedést piszi módon, toleránsan el kell fogadnia a többségnek. Nem megelőzni kell a bajt, hanem elfogadni. A szexuális megjelenésben és viselkedésben mutatkozó feltűnően gyakoribbá vált furcsaságoknál ugyanez a helyzet, az elit szerint szó sincs fejlődési rendellenességekről, viselkedési zavarokról, mindent el kell fogadni, hozzájuk kell igazítani a társadalmi normákat, jogszabályokkal és a társadalom anyagi tehervállalásával támogatni kell ezeket az embereket.

Az elitünk nem a bajt akarja megelőzni, a baj okait megszüntetni, hanem hasznot akar húzni belőle.

Az elitünk el akarja fogadtatni, hogy mindez a baj nem baj. Ez a betegség nem betegség, fogjuk fel úgy, hogy az egészség, a szellemi és fizikai képességek, az egymással való viselkedés, a személyes nemi jelleg, általában is a lét széles spektrumán létezünk. Ne akarjunk már törekedni a jobbra, mindegyik állapotot természetesnek kell elfogadni, mindegyikkel együtt kell élni. Majd az orvosok, pszichológusok, művészek, újságírók... gondoskodnak róla, hogy jól érezzük magunkat így is, a működőképességi-működésképtelenségi spektrum bármely pontján.

Az elitünk szerint már-már felvetni is bűn, hogy jobban lehetne, jobban kellene csinálnunk a dolgokat, mert azzal a spektrum gyengébb végén élőket frusztráljuk. Így jött az LMBT, így szűnt meg az autizmus betegség lenni, így lett a termékeny, tevékeny, energikus, védelmező férfiasságból „mérgező maszkulinitás”... Így válik lassan természetessé az „asszisztált reprodukciós technológia”. Ezzel az asszisztált reprodukcióval pedig elkezdtek úgy tenyészteni minket, ahogy ezt a tenyészállatainkkal tesszük.

Jó volna tudni, ebben a reprodukciós válságban mekkora része van a vegyi anyagoknak, és mekkora az elit társadalmi nyomásának: ne szaporodj (úgyis tönkretettük a világot a túlszaporodásunkkal), csak élj a mának.

Erős a gyanúm, hogy az állattartáshoz hasonló céllal teszik velünk azt amit tesznek, azaz erőforrásként hasznosítanak minket. Emberi erőforrásként tekintenek ránk. Ez magyarázza mindazt, ami történik velünk. Amíg embertömegek munkája kellett az elitünk szuper és biztonságos létéhez, addig megtettek mindent a szaporodásunk feltételeinek megteremtéséért. Felszaporítottak minket 8 md-ra. Aztán az AI, a fejlett robotizáció, a biotechnológia... feleslegessé tette az elit számára a tömeget, sőt, fogyasztásunkkal, helyfoglalásunkkal, környezetterhelésünkkel kezdünk nekik útban lenni...

Nem mintha ezek az életre kevéssé alkalmas állapotok nem lennének valódi problémák az érintettek számára, de az elit ennek társadalmi kezeléséből kiválóan megél. Újabb embercsoportoknak találtak foglalkoztatási módokat, ami újabb lehetőség számukra a pénzforgatásra, növeli a lefölözhető, megcsapolható pénzfolyam mennyiségét – tehát az ő gazdagságukat és hatalmukat

Ez felveti, hogy akkor a plebsznek ez a vegyi és társadalmi stresszelése egy spontán, véletlenszerű vagy egy nagyon is megtervezett folyamat.

Az a fajta viselkedésbefolyásolásra irányuló folyamat történik velünk, amit mi magunk is teszünk, amikor ökröt, kappant, terméketlenné tett kutyát, macskát csinálunk haszonállatainkból a saját érdekünkben. Ha Hararinak, Kurzweilnek, Klaus Schwabnak az elit faji különválásáról szőtt álmaira gondolok, nem is vagyok biztos abban, hogy ez a terméketlenné, himnőssé válás „csak” akarattalan mellékterméke az elit önző gazdagság- és hatalomnövelő társadalom-mérnökösködésének, vagy nagyon is célirányos, evolúcióformáló eljárást folytatnak velünk.

*

Mit tehetünk, vagy sokkal inkább: mit kell tennünk? Biztos, hogy téves reakciók a mikroműanyagok környezetbekerülésének csökkentésére tett nevetséges programok, mint a szívószálak megszüntetése vagy a kupakok flakonokhoz kötése. A hulladékkezelés korszerűsítése szükséges, de elégtelen és láthatóan is eredménytelen látszatintézkedés. A fenolok és ftalátok használatának, sőt gyártásának abszolút tiltására van szükség. Ezek ugyanis nem csak, sőt nem is elsősorban hulladékokból, tengerekbe, talajba, talajvízbe jutó mikroműanyagként kerülnek a szervezetünkbe. Közvetlenül a flakonokból, dobozokból, zacskókból, mosdó-mosogató szivacsokból oldódnak bele ételeinkbe, italainkba, kozmetikumainkba, légfrissítőinkbe, céltudatosan adagolják növényvédő szereinkbe....Műanyag, amibe ételeinket, italainkat, kozmetikumainkat csomagoljuk, műszálasak a ruháink, amiket magunkra öltünk, és műszálasak az ágyneműink, amiket műanyaggal töltünk meg, műanyagból vannak a függönyeink és szőnyegeink. Már a fakanál is műanyag, jól megsütjük forró zsírban, megfőzzük forró vízben, hogy minél többet kapjunk az emberi fajt kiirtó anyagból. Nem is hiszem, hogy nincs mögötte szándékosság... Ezen anyagok nagy része jóval a hulladékká válás előtt kerül a szervezetünkbe. Sőt, ezeket az anyagokat sokszor nemcsak csomagolásra használják, hanem felszívódást segítő anyagként belekeverik kozmetikumokba, növényvédő szerekbe. Amikor tea- vagy kávéfiltert forrázunk le, papírpoharat, wc-papírt használunk, akkor azt hisszük, hogy simán papírt használunk, pedig ezek kompozit anyagok jelentős műanyag tartalommal, amik ugyan megkönnyítik életünket – de közben súlyosan mérgeznek minket, átalakítják testünket, lelkünket.

Legyünk tudatában annak, hogy mit teszünk magunkkal, és mit tesznek velünk!