2018. dec 04.

Emberi jogok és demokrácia

írta: F. Szabó
Emberi jogok és demokrácia

A megtévesztés művészei

Balos szellemiségű politikusok keményen dolgoznak az alapjogok egyre szabadosabb bővítéséért. Kvázi a sok jóért cserébe a társadalom alján élők iránti szolidaritást kérnek a dolgozó-adózó tömegektől – de jogszabályalkotási hatalmuk ellenére nem követelik meg ugyanezt a dúsgazdagoktól. Az ily módon növelt szabadság azonban csak a társadalom csúcsán és alján élő kisebbségeknek jó, a dolgozó-adózó többségnek nem igazán. Nekik kell ugyanis megteremteni a jólét feltételeit önmaguknak, a nincsteleneknek és a szupergazdagoknak is. Mostanában kérnek tőlük egy kis pluszt is: terjesszék ki szolidaritásukat a világra, fogadják be testvéri szeretettel azokat, akik saját életmódjukkal nem képesek a vágyott nyugati jólétet produkálni, mégis a nyugatiakat ítélik el világképük és szokásaik miatt – vehemensebbjeik pedig fantáziadús eszközökkel le is gyilkolják őket.

Hát, lehet, hogy a nyugati tömegektől kért viselkedés nagyon keresztényi és nagyon erkölcsös, de kicsit sem racionális.

Akkor miért történik mindez? Azért, mert a tömegekkel ellentétben nagyon is észszerűek ezek a törekvések a dúsgazdag elit számára, amely legálisan is uralma alatt szeretne tudni egy egységesített világot, de törekvésének két ellenség is útjában áll, a nemzetekben-civilizációkban gondolkodók és a vallási alapon világuralomra törők. Ügyes az, aki képes elérni, hogy az ellenségeik vívják meg egymással az ő háborúját. Ráadásul nincs is jobb pénz- és hatalomszerzési forrás az elit számára, mint a társadalmi káosz, főleg annak legvéresebb formái, a háborúk. Csak közben állandóan békéről, humanitásról, empátiáról, szolidaritásról kell beszélni.

Minél többet tapasztalok a világból, annál jobban megerősödik bennem, hogy az elit és a baloldal folyamatosan becsapott és becsap minket.

*

Alapjogok bővítése, szolidaritás, egyenjogúság, mi a baj ezzel? A megtévesztés a baj. Az elit tagjai, örökölt vagyonuk és vagyonból eredő hatalmuk birtokában gyakorlati privilégiumokat élveznek egész életükben, a tömegek viszont megélhetésükhöz szükséges kényszer-tevékenységeket végeznek. Az elit kölcsön adja fölösen sok vagyona egy részét, és a kamatokból tovább gazdagodik folyamatosan. A tömegeket viszont kölcsönökkel terhelik meg, ha másként nem, akkor az államok eladósításán keresztül, hogy a plebsz a gazdagok cégeiben végzett munkára kényszerüljön, és a kamat mellé profitot is termeljen a gazdagok számára. 

A legrégebben megfogalmazott emberi jogokat (élethez, szabadsághoz, saját munkával létrehozott érték tulajdonához, véleményalkotáshoz és véleménynyilvánításhoz való jogot) elkezdték kibővíteni azzal, hogy olyan kötelezettségeket róttak a közösségekre, amelyek különbségtétel nélkül minden egyén javát szolgálják – anélkül azonban, hogy egyúttal meghatározták volna, hogy (kvázi viszonzásként) mit kell tennie az egyénnek önmagáért és a közösségért. Végül  most már emberi jogi köntösben azt igyekeznek megszabni, hogy mit kell eltűrniük a közösségeknek egyénektől – valójában olyan közösségektől, amelyek át akarják alakítani a világot saját értékeik és érdekeik szerint.

A személyes emberi jogok nem értelmezhetők a személyek felelőssége és kötelességei nélkül. A jogalkotóknak szorosan az ember jogai mellett meg kell határozniuk a személyeknek önmaguk és társadalmuk iránti felelősségét és kötelességeit is.

A gazdasági elit és politikai szövetségeseik egyre szélsőségesebben helyezik az egyéni és kisközösségi („civil”, céges, alapítványi, egyesületi...) érdekeket és jogokat a nemzeti és civilizációs közösségek érdekei fölé. A szó eredeti értelmében ennek köze nincs a demokráciához, mégis úgy határozzák meg önmagukat, hogy ők a „demokratikus erő”. A demokrácia a többség akaratának érvényesülése a különböző szintű közösségek ügyeiben, nem pedig az elit által kitalált „liberális”, azaz kisebbségi „demokrácia”, ami egy atomizált társadalmat hivatott kialakítani, amelyben az elit könnyebben érvényesítheti az érdekeit (oszd meg és uralkodj alapon).

Egyértelmű a véleményem. Maradnunk kell az alapjogok első körénél, minden más csak szociális törekvés, ami semmilyen joggal nem ruház fel senkit. Az alapjogokat pedig ki kell egészíteni a felelősség és kötelesség passzusaival.

*

Szükségesnek tartom ismét felvetni, hogy az egyik legfontosabb alapjogot, a tulajdonjogot korlátozni kell az elit túlhatalma elleni védelemként. Nem titok, hogy a gondolat a jelenkor legnagyobb alapjogi harcosainak demokráciát megcsúfoló tevékenysége kapcsán erősödött meg bennem.

Az eredeti liberális gondolat legfontosabb elve, hogy a jogaim addig terjednek, ahol mások jogai kezdődnek. Világos, hogy minden tulajdon korlátozza mások jogait, élettérhez és erőforrásokhoz való hozzáférését, és egy határon túl az egyes személyekhez (és személyek „civil” szövetségeihez) kötődő magántulajdon már túl sok korlátot jelent a többség számára. Fontos az is, hogy a túl nagy vagyon lehetővé teszi mások cselekedeteinek hatékony manipulálását.

Daniel Bessner mondta: a Soros által hirdetett nyílt társadalom olyan világ, amelyben egyikünk sem válhatna olyan gazdaggá, amilyen ma Soros, Bill Gates, Richard DeVos,... Egy olyan ember számára pedig, aki komolyan gondolja a demokráciát, katasztrofális, hogy egy embernek akkora befolyása lehet a közügyekre, mint Sorosnak.

Mekkora cinizmusra vall, hogy a tömegek szolgaságba terelését, a 100 éve államivá intézményesített adósrabszolgasággal (a tömegek államadósság felvételével történő eladósításával) vezérelt társadalmat éppen a nyílt társadalom, a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok eszméire hivatkozva teljesítik ki!

A pénz hatalom, az irdatlan sok pénz irdatlan nagy hatalom. A pénz révén gyakorolt túlhatalmat (minden vagyon személyhez kötésével, és az egy kézben koncentrálódó vagyon korlátozásával) ugyanúgy korlátozni kell, mint a politikai túlhatalmat.

Nem egalizálni akarok, nagyon nem. De valahol határt kell szabni a vagyon szegregálódásának, mert az egy határon túl már veszélyezteti a szabadságot és a demokráciát. A megengedhető vagyonnagyságot alaposan meg kell vitatni. Az egyén szabadsága, a lehetőség, hogy maga és szerettei számára jólétet és biztonságot teremtsen, ez tette a kapitalizmust az eddigi legsikeresebb és legigazságosabb társadalmi formává, és ezt fenn kell tartani. De ha valakinek már akkora vagyona van, amivel módja van érdemi hatalommal beavatkozni a közügyekbe, ha gazdagsága miatt módja van vagyonát alapítványokkal, offshore-ral kivonni a közteherviselés alól, vagy úgy irányítani saját közteherviselését, ahogy az egyéni, családi és osztályérdekeinek megfelel, mindez megengedhetetlen.

A jogot mindig is a dúsgazdagok és a politikai hatalom önvédelmi eszközének szánták elsősorban, és akként is működött. Ma nagyon jól látható a törekvés, hogy a jogállamiságot a valódi emberi szabadság és a demokrácia ellenszereként próbálják használni.

*

Az elit által forszírozott jogi változtatások célja a társadalom radikális átalakítása rasszok, kultúrák, civilizációk és vagy 70-80 mesterségesen kreált „társadalmi nem” összekeverésével és a világelit központosított hatalmának legalizálásával. A migráltatás eszköz az elit kezében a tervezett változtatások végrehajtására, ahogy ezt Frans Timmermans mondta, és ahogy a Páneurópai Uniót szervező Coudenhove-Kalergi eltervezte száz évvel ezelőtt.

Soros és NGO-i nem Popper, hanem Kalergi programját hajtják végre. A nyílt társadalom vezérelve az elit és a plebsz létének igazságtalansága és indokolatlansága. Kalergi egyesült Európa és Soros (Timmermans, Macron, Clinton...) egyesült világ programja viszont az egyesült világelitről és a csellel, erővel „egyesített”, valójában megosztott, legyengített plebszről szól.

A változásokból az elit profitál már most is. A hatalmukat fenntartó hitelpénzrendszer kizárólag gazdasági növekedés mellett működőképes. Ezért folyamatosan gondoskodniuk kell arról, hogy az embereknek (és államoknak) szükségük legyen pénzkölcsönzésre. Szükségleteket kell kelteniük mesterségesen is, manipulációkkal, népességnövekedéssel, örök utókezelést igénylő gender-operációkkal, népvándoroltatással, konfliktusok keltésével, háborúk provokálásával... A cechet pedig a dolgozó és adózó tömeg fizeti.

A balliberális-internacionalisták és a progresszív-globalista elit elgondolkodtatóan egymásra talált. A baloldal a polgári demokráciáért, majd a szocialista demokráciáért folytatott propagandájával még el tudta hitetni, hogy a tömegeken való élősködés megszüntetése érdekében akarja megváltoztatni a társadalmat. A legújabb, liberális demokráciáról szóló propagandából azonban nyilvánvaló, hogy a baloldaliság lényege nem az élősködés elleni harc, hanem a társadalom olyan megváltoztatása, amiből a változást kierőszakolók személyes hasznot húznak.

A haladás, a meglévő lerombolása egy jobb világ érdekében, az értékek és szerepek állandó változása előfeltétele a multinacionális kapitalizmus virágzásának. A progresszió, a „változtasd meg az életed” a lefölözhető-megcsapolható tőkeáramlás szlogenje is lehetne. Természetes harmónia áll fenn a baloldali individualisták lázadásai és a liberális kapitalizmus gazdasági-politikai szükségletei között. A káosz a kapitalista rendszer „dinamikus stabilitásához” járul hozzá. A kapitalista rendszerben a krízis normális állapot, a jó egészség jele, a haladás hajtóereje. (Régis Debray)

Soros legendás gazdagodási akciókhoz is kapcsolódik egy-egy legendás káosz, amelynek eredményeként mindig iszonyú nagyot gazdagodott néhány ember – százak, ezrek pedig (akik vagyonának kisebb-nagyobb része átvándorolt Sorosékhoz) dühöngtek, sírtak vagy meghaltak vérmérsékletük és veszteségük nagysága szerint. De mindegyik káoszt megsínylették milliók, akik annyit értettek az egészből, hogy mostantól kicsit rosszabbul mennek a dolgok, mert válság van, és többet kell majd dolgozni, hogy ismét jobb legyen. Nem tudták, hogy azért lett kicsit rosszabb, mert néhány tőzsdei akció következtében az ő kicsi pénzük egy kicsi része is átvándorolt pár dúsgazdaghoz. A dúsgazdagok úgy kaszinózhatnak a tőzsdén, hogy nemcsak saját vagyonuk a tét, hanem a miénk is. Mivel pedig ők uralják a politikát (tehát a jogalkotást) is, végül mindig a mi vagyonunk bánja.

Soros legendás spekulációi törvényesek voltak, de egyúttal becsapások, megtévesztések (erkölcsi értelemben csalások), illetve akkora pénzügyi túlerővel való kényszerítések, amit még Nagy-Britannia is képtelen volt kivédeni. Sorostól a politikai káoszkeltés sem idegen. A tömegektől (tudtuk nélkül) elnyert töméntelen pénzt a társadalom „jobbító” átalakítására használja. De a hirdetett társadalmi célja jó eséllyel ugyanúgy becsapás, megtévesztés, kényszerítés, mint a pénzügyi eszközrendszere. Mindenesetre amit Soros csinál személyesen és az NGO-ival, az egybevág Kalergi programjával, annak célja pedig nem a nyílt társadalom, hanem egy elit-plebsz felállású globalizált társadalom.

*

Néhány év alatt 80-ról 8-ra csökkent azoknak a szupergazdagoknak a száma, akik az emberiség szegényebb felének megfelelő vagyont birtokolnak. Vészesen közeledünk ahhoz, amikor néhány tucat (vagy néhány ezer) ember diadalittasan kijelentheti, hogy jogszerűen az ő tulajdonukban van minden ezen a bolygón. A többiek pedig bérelhetnek és vásárolhatnak ettől a néhány tucattól bármit, ha élni akarnak, feltéve, hogy fizetni tudnak mindenért. Jogállam (hurrá!), melyben több milliárdnyi ember kényszerítve van, hogy „szabad akaratából” dolgozzon a néhány tucatnak vagy néhány ezernek. A hatalmi ágak szétválasztása, a független igazságszolgáltatás, a független pénzrendszer, a független média csak annak leplezésére szolgál, hogy bár e hatalmi rendszerek túlságosan is függetlenek a tömegek demokratikus ellenőrzésétől, egyáltalán nem függetlenek a „civil” dúsgazdagok akaratérvényesítésétől.

*

Orbánt szidják a balliberálisok? Ad is okot erre, nem értek egyet sok tettével. De látni kell, hogy nemcsak Orbán, hanem Soros is a tömegek munkájával teremtett pénzből politizál és alakítja a mi társadalmunkat. Csak Orbán ezt állami eszközökkel teszi, és addig teheti, amíg a tömegek demokratikusan megválasztják vezetőjüknek, mert egyetértenek azzal, amit csinál. Soros viszont elszedte a tömegek pénzét (törvényesnek számító, de erkölcsileg kifogásolható módon – amikor mégsem, akkor mellényzsebből kifizette a büntetést), aztán azt mondta, hogy ez a tömérdek pénz mostantól az enyém, királyként élek belőle – és királyként is viselkedem, megmondom a ti választott vezetőiteknek, hogy mi, dúsgazdagok milyen intézkedéseket várunk tőlük. Orbán viselkedik királyként? Orbán antidemokratikus? Akkor Soros mi a csuda?

Nem fair, hogy Orbán állami erőforrásokat vet be Soros civil erőforrásai ellen? Vegyük már észre, hogy ha vannak olyanok, akik százmilliónyi átlagembernek megfelelő vagyont birtokolnak, akkor ők államokkal egyenrangú erőkkel érvényesítik a magánérdekeiket. Ők nem civilek a szó hétköznapi értelmében, nem is úgy viselkednek. Ők nem fognak össze más civilekkel egyenrangú félként, hanem megvásárolják azok fizikai és szellemi tevékenységét azért, hogy dolgozzanak a dúsgazdagok nézeteinek terjesztéséért. (Jól látható ez Soros Nyílt társadalom könyvében.) Az ilyen „civilt” civilnek nevezni hazugság.

Orbán nagyságrendekkel van elmaradva a nyugati elit pénz-, politika- és médialenyúlási gyakorlatához képest. Hirdetett célja pedig, erős, dolgos, minden országgal egyenjogú együttműködésre törekvő, hatékony önvédelemre is képes nemzetként megőrizni a magyarságot, nos, ez egyúttal az én ideám is. Soros (Obama, Macron...) globális új világrendjétől, gender- és iszlámtámogatásától viszont hánynom kell, és nem is értem, épeszű ember hogy képzeli el utóbbi kettőt együtt (kivéve, ha éppen az a célja, hogy marakodás szításával pénzköltésre bírja az államokat – tehát az adófizetőket.) Mindkét politikus cselekedeteivel kapcsolatban erős averzióim vannak. Merthogy Soros is politikus, a leghatékonyabban politizál, csak a demokratikus felhatalmazást a pénzével helyettesíti. De Orbán őszinteségében csak kételkedem, Soros cselekedetei alapján viszont biztos vagyok abban, hogy hazudik.

*

Európa és a többi kontinens népességének növekedésére nemcsak nincs szükség, de nem is szabad növekedniük. Ez pedig minden látszat ellenére leginkább a liberális világelit akaratán múlik. A bolygó eltartóképességéhez képest túl sokan vagyunk. Különösen igaz ez a nyugati és az iszlám országokra. Előbbiek túlfogyasztásukkal és felsőbbrendűségi hitükkel, utóbbiak vallásukkal és túlszaporodásukkal gyakorlatilag rákényszerülnek, hogy jogaikat az egész világra kiterjeszthetőnek véljék. A nyugati és az iszlám civilizáció térítő szándéka mögött egyformán ott munkál a mindenséget uralni akaró mohóság, a globalitásra törő önzés és buta önhittség.

A Nyugat visszaél az erőfölényével, és kihasználja a maga érdekében a Föld erőforrásait a többiek rovására. A történelem során minden birodalom elvonta az erőforrásokat a perifériától, de ez összességében általában hosszú ideig hasznosnak bizonyult mindkét fél számára. Ami azonban most történik, azért más, mint a korábbiak, mert olyan globálissá vált erőről van szó, amely a saját önző érdekei által vezérelve az emberi faj és az egész földi élővilág sorsát teszi kockára. Ezt az erőt tehát sokkal nagyobb felelősség terheli, ezért sokkal nagyobb önmérsékletet és józanságot kellene tanúsítania.

Szólj hozzá

emberi jogok balliberálisok konzervatívok jogrendszer nyugati civilizáció Orbán szupergazdagok adózás-vagyon-hatalom