*

A migrációellenes Soros plakátok miatt abszurd antiszemitizmus vita kerekedett. Hihetetlen, hogy ha egy – nézeteiért vagy tetteiért – bírált ember történetesen zsidó, akkor az érdemi vitát következetesen rejtett zsidógyűlölet vádjával hárítják el. Nyilvánvaló, hogy az antiszemitizmus váddal csak el akarták terelni a figyelmet arról, amiről ezek a plakátok szóltak: Orbán és szimpatizánsai tenni akarnak Európa iszlamizációja, genderesítése, az európai népesség, identitás és kultúra radikális megváltoztatása ellen.

Volt viszont számomra egy pozitív hozadéka ennek a vitának. Szükségét éreztem, hogy elolvassam Soros nyílt társadalom könyvét. Próbáltam megérteni, hogy miért támogatja Európa muszlimokkal történő elárasztását. Ha valami ellentétes a nyílt társadalom eszmevilágával, akkor az pont az iszlám társadalom zárt, merev, erőszakos ideológiája. Én értek félre valamit, Soros érti félre az iszlámot, vagy becsap minket, és valódi céljai nem egyeznek azzal, amit mond nekünk?

Meglepett a könyv, de nem a nyílt társadalomról írtak miatt. A pénzügyi spekulációkból szupergazdag Soros felismerte, hogy a pénz mai világban betöltött túlhatalma káros, sőt veszélyes a társadalomra. Íme:

Valutakereskedők óriási mennyiségekben adják-veszik a világ valutáit, és eszükbe sem jut, hogy az ott élőkre milyen hatással lehetnek az árfolyam-ingadozások… Érdemes elgondolkodni azon, hogy valutakereskedőknek kell-e meghatározni milliók életét (és szándékosan nem a negatívabb „spekuláns” szót használtam).

A piac az egyéni érdekek érvényesítésére kiválóan alkalmas, de profitorientáltsága miatt a társadalmi szükségletek kiszorulnak látómezejéből... ezért a piacgazdaság globálissá válása megkövetelné, hogy a társadalmi értékek védelmére erős nemzetközi intézmények működjenek.

A pénz minden korábbinál nagyobb mértékben irányítja az emberek életét... A haszonelv szélsőségessé kezd válni. És minden alapelv annál veszélyesebb, minél kevésbé csökkentik a súlyát más megfontolások.

*

Lássuk, mit is értenek zárt és nyílt társadalmon. A fogalomalkotó Henri Bergson Az erkölcs és a vallás két forrása c. könyvében (1932) törzsi alapon szerveződő zárt társadalomról, és egyetemes értékek alapján szerveződő nyílt társadalomról beszél. A zárt társadalom fogalom arra utal, hogy az egyetlen törzs „kiválóságára” épülő társadalomból az idegenek ki vannak zárva, csak alárendelt szerepet tölthetnek be, jogaik és lehetőségeik korlátozottak. Ezzel szemben az egyetemes értékeken alapuló nyílt társadalmakban nincs elit törzs (nemzet, rassz), az emberek egyenlő jogokkal és hasonló lehetőségekkel bírnak. (Nem nehéz felfedezni az Ószövetség és Újszövetség eszmei alapállásával való párhuzamot.)

Karl Popper értelmezésében (A nyitott társadalom és ellenségei, 1945) a nyílt társadalom lényege, hogy az emberek szabadon dönthetnek a társadalom szervezéséről. Nincs vezetésre hivatottnak mondott nemzet, vagy elit kaszt, és nem létezik a társadalom működését meghatározó, szükségszerűnek és kizárólagosnak tekintett eszmerendszer sem – mindegy, hogy hagyományokra, áltudományos elméletekre vagy erkölcsi értékekre alapoznák a kitüntetett szerepet. Popper tehát elvetette a Bergson által alapfeltételnek tekintett egyetemes értékrendet, mert a szocializmus és nemzetiszocializmus ijesztő gyakorlata világossá tette, hogy az egyetemes értékek feltételezik egyetlen eszmerendszer kizárólagosságát, és minden más eszmerendszer – csak erőszakkal megvalósítható – elvetését, tiltását.

Soros szerint a zárt eszmekör és elit által erős kézzel irányított zárt társadalom, illetve a működőképes irányítással nem rendelkező, káoszba süllyedt társadalom közötti arany középút a nyílt társadalom, ami „a szabadság, demokrácia, jogállamiság, emberi jogok, társadalmi igazságosság és társadalmi felelősség egyetemes megfelelője. ... A nyílt társadalom azon a felismerésen alapul, hogy a végső igazságot sosem ismerhetjük meg. El kell fogadnunk, hogy az embereknek különböző érdekeik és nézeteik vannak. Meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyek révén az emberek eltérő érdekei és nézetei összeegyeztethetők egymással.” Meggyőződése, hogy a nyílt társadalom alapelveinek betartása a keresett módszer.

*

Soros értelmezése magában rejti, hogy egy nyílt társadalomnak nem lehetnek részesei azok, akikben nincs őszinte szándék az érdekek és nézetek összeegyeztetésére az önző önérdek (akár államérdek) abszolutizálása okán, vagy a vitathatatlannak és kötelezőnek tartott ideológiai (akár vallási) elveik miatt. Ezért kár álmodozni globális nyílt társadalomról, a négy legerősebb civilizáció agresszívan védi és terjeszti saját társadalomszervezési ideológiáját.

Soros azt írja: „A jelenlegi globális kapitalista rendszer a nyílt társadalom eltorzult változata. Túl sok mozgásteret ad a haszonelvnek és a versenynek, de közben nem képes megvédeni a közérdeket kollektív döntéshozatal útján”.

Ezzel maga világít rá, hogy mi a probléma a jótékonykodásával. Világhálózatban működtetett alapítványainak feladata Soros politikai elveinek érvényesítése, saját megfogalmazásában: „konstruktív beavatkozás a globális nyílt társadalom felépítése érdekében”. Tevékenysége mögül hiányzik a kollektív döntéshozatal, helyette az elit egy tagja él vissza – vagyonából és tekintélyéből eredő – aránytalanul nagy hatalmával. Veszélyezteti a demokráciát és sérti a nyílt társadalom alapelveit, ha valakinek túl sok lehetősége (pénzből vagy politikai pozícióból eredő hatalma) van keresztülvinni az akaratát másokon. A legnemesebb szándék sem biztosítja egy ember tévedhetetlenségét.

Soros elhivatottnak, alkalmasnak és feljogosítottnak érzi magát politikai nézetei globális érvényesítésére. Nyilván tökéletesen tudatában van annak, hogy a zárt társadalom eszközrendszerével dolgozik a nyílt társadalom felépítésén. Nem a jó szándékát vitatom. De a jó szándékra, a társadalom, a nép érdekeire hivatkoztak a zárt társadalom hívei is Platóntól Hegelig, Rousseautól Sztálinig és Hitlerig. Nem akarom elhinni, hogy a 20. század elborzasztó társadalmi kísérletei után egy mai közéleti személyiségben ismét felmerülhetnek globális érvényű elképzelések.

Látnunk kell, hogy a Soros által finanszírozott civil szervezetek valójában speciális vállalkozások, amelyektől nem azt várja, hogy pénzbeni hasznot hozzanak számára, de nem is azt, hogy érdek nélkül, önzetlenül jótékonykodjanak, hanem, hogy politikai elveinek megvalósításáért dolgozzanak. A dúsgazdagok által működtetett NGO-k feladata gyakran éppen az, hogy ellenőrizzék és befolyásolják a demokratikus (látszólag nép által vezérelt) államot, biztosítandó a szabadságnak azt a fajtáját, amely révén ezek a "filantrópok" sokmilliós országoknak megfelelő erőforrás birtokába jutottak. Ebben az értelemben ezek az NGO-k tekinthetők a szuperelit politikai szervezeteinek, de tekinthetők akár nagyon hosszú távú befektetéseknek, amelyek gazdasági hasznát esetleg csak az elit következő generációi aratják le.

Soros hangsúlyozza, hogy a gazdaság működése során jól bevált liberális piacgazdasági elvek nem alkalmazhatók a társadalmi élet egészére, mert ennek a rendszernek túl sok a vesztese. A sok vesztes ügyét feszegeti, pedig ma inkább az a kevés jelent problémát, aki iszonyúan túlnyeri magát. A jelenlegi pénzügyi és gazdasági rendszeren néhány ezer ember annyira sok pénzt nyer, amellyel már a demokráciát veszélyeztető érdekérvényesítő képességre, túlhatalomra tesz szert.

Józan megfontolás és történelmi tapasztalat alapján nem is szabadna megengedni, hogy egy-egy ember kezében országoknak megfelelő vagyon és ezzel járó hatalom összpontosuljon. Nemcsak a társadalmi igazságosság, de a demokráciára való potenciális veszély is ezt követeli. Ha egyáltalán lehetséges globális szabályokat hozni, akkor annak a pénzrendszer, az adóztatás és a vagyon összehangolására kellene irányulni, a hatalomkoncentráció veszélyének kiküszöbölése érdekében. Például úgy, hogy minden vagyont személyhez kell kötni, az alapítványi és céges vagyonokat is, és olyan progresszív módon adóztatni, hogy egy szerény megélhetéshez szükséges mennyiségen nulla adó legyen, a országokéval vetekedő vagyon adója pedig egyre jobban közelítsen száz százalék felé. (A közös, állami, városi vagyon is az érintett polgárokhoz kötendő).

*

Soros, Popperrel ellentétben úgy véli, hogy léteznie kell közös értékrendnek, amely összetartja a társadalmat, de a közös értékrend az idők folyamán változik az emberek vitái, döntései, tettei eredményeként. Elfogadja tehát az értékrend időbeni változását, ugyanakkor a térbeli eltéréseket meg akarja szüntetni. Úgy gondolja, hogy mivel a gazdaság globálissá vált, a társadalomnak is azzá kell válnia. Indoka: a gazdaság globálissá válása, és ezzel szemben a jogi szabályozás, és a pénzrendszer államok szintjén való megrekedése akadályozza a tőke szabad áramlását, ez pedig válságokat okoz és akadályozza a fejlődést.

Magyarul: nem hagyható, hogy állam, nemzet vagy bármi más a tőke szabad működése (világosabban: a tőkéből való profittermelés, a pénzből való továbbgazdagodás) útjába álljon. Tehát még a társadalmi értékek és igazságosság fontosságát hangsúlyozó Sorosnál is minden a tőke szabadságáról szól, a tőke érdekeinek van alárendelve. A balliberális szómágia részeként ezt ma tudatosan ilyen személytelenül mondják. Természetesen nem a tőke, hanem a tőkés szabadságáról és érdekeiről van szó. Mindez egy olyan világban, amelyben a pénzt már tényleg a semmiből teremtik, a mai pénz mögötti fedezet már csak egy kevés ember tudástöbblete némi lelkiismeret- és gátláshiánnyal párosulva, és állami erőszakkal megtámogatva.

Ehhez képest szinte mellékes, hogy a (Soros szerint globális társadalomért kiáltó) globális gazdaság is csúsztatás. Álma a nyugati elitnek, hogy mindenkit bekényszerít a sorba, és el is követnek ezért mindent, gazdasági szankcióktól titkosszolgálati eszközökön át a katonai lerohanásig. De egyelőre létezik négy erős és további öt-hat kevésbé erős, de működő civilizáció, (meg néhány latornak bélyegzett állam), és ezeknek egyebek mellett a pénzügyi-gazdasági jellemzői sem egyformák.

*

Végül is mit akar Soros az iszlámmal Európában? Nem derül ki a könyvből, de vannak benne árulkodó részletek. Soros a globális nyílt társadalom építésének feladatával a világ minden valamirevaló országába telepített alapítványokat. Aztán véletlenül ott törtek ki komoly pénzügyi válságok (és pont a pénzügyi guruként számontartott Soros regionális válságot vizionáló nyilatkozatait követően), ahol alapítványaival aktívan kezdett tevékenykedni a társadalmi változásért.

Ott lehet legkönnyebben rendszert váltani – akár például az eddiginél nyíltabb társadalomra – ahol a meglévő rendszer válságba kerül, az emberek pénze elértéktelenedik, ezért szenvedésekkel teli kaotikus helyzet alakul ki. Az iszlám betelepítése a keresztény/ateista Európába például garantált káosz. Az európai jólét és szabadság testközeli megtapasztalása, és az európaiakkal való, Coudenhove-Kalergi által tervezett "faji" keveredés pedig talán elkezdi erodálni a legzártabb eszmerendszerű iszlámot is. Hogy milyen szenvedés árán, az a szuperelitet sosem érdekelte, elég a világháborúkra vagy a mai Szíriára gondolni. Ahol politikai, társadalmi káosz van, ott az ingatlanok is elértéktelenednek, amiket olcsón fel lehet vásárolni. Pénzembernek a káosz, forradalom, háború a legjövedelmezőbb dolog a világon. Ha mindennek eredményeként ráadásul az a liberális demokrácia erősödik, ami lehetővé tette, hogy ma 8 ember annyi erőforrás birtokában van, amennyivel az emberiség szegényebb fele rendelkezik – akkor a szupergazdagok újabb lépést tettek a „végül csak egy maradhat” felé. Imádkozhatunk, hogy az az egyetlen megmaradó egy MacLeod legyen és ne egy Kurgan.

*

Mit gondol embertársai szellemi képességeiről, aki mindenkit meg akar győzni, hogy a felismerésből, miszerint pénzügyi, gazdasági, társadalmi kérdésekben szükségszerűen nem tudhatjuk, mi a jó és mi a rossz döntés, végül az következik, hogy létre kell hoznunk egyetlen nagy, közös, globális társadalmat?

Miért akad újra meg újra valaki, aki önhittségében meggyőződéssel vallja, hogy ismeri a társadalmi együttműködés egyedül üdvözítő formáját?

Miért hagyjuk, hogy szemtelen magabiztosságukban az ilyen mindentudók újra meg újra megkísérelhessék rátukmálni az egész emberiségre a saját elveiket?

Miért követelnek balliberálisok és szupergazdagok folyton fékeket és ellensúlyokat a politikai hatalom korlátozására, és miért nem látnak okot az annyira igazságtalan, és oly könnyen politikaivá alakítható gazdasági túlhatalom korlátozására? (Pedig a politikai hatalomgyakorlás a világ nagy részén már demokratikus kontroll mellet történik, a gazdasági túlhatalom viszont a globális pénzrendszer tudatosan fals szabályozása miatt az emberek zömének megrövidítésén, és sokak megnyomorításán alapul.)

Miért tartják elfogadhatatlannak a balliberálisok és a szupergazdagok a tőlük eltérő elveket vallók "tekintélyelvűségét", miközben propagandáikkal mindent elkövetnek a velük azonos nézeteket valló élők és holtak tekintélyének növelésére?

Miért követnek el mindent a balliberálisok és a szupergazdagok az egyes ember és a civil szervezetek sokaságának érdekvédelmére, és ezzel szemben miért követnek el mindent a nemzetek és civilizációk érdekvédelmének lebontására? Természetesen a saját egzisztenciális (végső megközelítésben gazdasági) esélyeik növeléséért, mert azokat az egyéni és civil szervezeti jogok segítik, a nemzeti és civilizációs érdekek viszont gátolják.

Nem vagyok felhőtlenül boldog. De még mindig képes vagyok bízni abban, hogy végül a sok ember józan esze kerekedik a kevés szupergazdag önzése fölé.