Folyton megkapom családtól, ismerőstől, kommentelőtől, mi a fenét írogatsz? Semmit sem tudsz változtatni a világon.

De nem igaz, hogy nincs értelme. A dolgok mindig változnak, és a változásban van pici szerepe mindenki véleményének és cselekvésének. Amikor pedig az elit újabb és újabb káoszt teremt, hogy a kommunista globalizmus kapitalista változatát ránk tudja erőltetni, amikor mesterséges intelligenciával megtámogatott digitális világdiktatúra bevezetésén dolgoznak, akkor muszáj is tenni valamit. És áltatja magát, aki azt hiszi, túl kis pont vagyunk a jövő alakításához. Formáljuk a jövőt akkor is, ha ennek érdekében nem teszünk semmit, mert akkor átengedjük a teret azoknak, akik gátlások nélkül alakítják a mi jövőnket, s mindent meg is tesznek azért, hogy csak önmagunkkal törődő, az elit függőségében élő, gyámoltalan, tájékozatlan senkik legyünk. Nekik pont így jó.

Az elit hatalmának alapja a tudás, akarat és bátorság átlagnál magasabb, és talán az erkölcsi gátlás alacsonyabb szintje, mely tulajdonságok révén képesek irányítani a tömegeket. Az évezredeken át halmozódott tudás, vagyon és hatalom birtokában magabiztosan alakítják a gazdasági és társadalmi körülményeket oly módon, hogy aztán a körülményekre hivatkozva, megfélemlítések és csábítások kiszámított adagolásával és sok-sok megtévesztéssel befolyásolni tudják viselkedésünket a saját érdekeik szerint.

A lényeg tehát a tömegek tudáshiánya, az érdemi ismeretek hiánya az emberi viselkedés mozgatórugóiról és a társadalom valós működéséről. Úgyhogy senki se mondja nekem, hogy nincs értelme annak, amit – szerencsére egyre többen – írnak és mondanak minderről az interneten. Ha valamire igazán jó az internet, akkor az pontosan a tudás terjesztése, a valóságról szóló információk eljuttatása tömegekhez, és a félrevezető praktikák leleplezése.

*

A Tudomány a kocsmában sorozat egy érdekes videójára bukkantam a napokban, ami a tömegek megvezetésének legnagyobb jelentőséggel bíró elemeiről, a pénzrendszer csalárdságáról, és a tulajdonviszonyok súlyos aránytalanságáról szól. Angyalosi Sándor közgazdász egyszerűen, érthetően, adatokkal alátámasztva beszél a témáról. A videót belinkeltem, de az emberek többsége nem szereti a hosszú előadásokat, ezért összefoglalom a lényeget:

Az emberiség sokasodó problémáinak oka a társadalom által nem szabályozott tőkekoncentráció. A társadalom kiengedte kezéből az erőforrások tulajdonosi megoszlása feletti kontrollt. Ennek eredményeként a világ népességének egy pici töredéke tulajdonjogot (rendelkezési jogot) szerzett bolygónk erőforrásainak és élettereinek olyan nagy hányadára, hogy a monopolisztikus birtoklás révén „jogszerűen” manipulálni képes az emberek zömének életkörülményeit, a körülmények meghatározásával pedig saját érdekei szerint tudja irányítani az emberek életét és munkavégzését. A tőkekoncentráció önmagában is hatalomkoncentráció, amit tovább súlyosbít a tény, hogy a tőkét, jogi eszközökkel is megtámogatva, beengedték a politikai életbe. Ezt az összetett szisztémát nevezik ma jogállamiságnak.

Mindez pedig úgy történt, hogy a munkamegosztásos társadalom működéséhez szükséges pénz tulajdonjogát (a pénzteremtés, a forgalomba hozás – és a beruházások, kölcsönök megtagadásával történő pénzkivonás – jogát) az állam átruházta gazdag emberek egy szűk csoportjának.

A napóleoni kor londoni Rothschildja pontosan látta ennek jelentőségét, amikor a legenda szerint valami olyat mondott, hogy: Nem érdekel, ki ül az angol trónon, milyen parlament hozza a törvényeket, a birodalmat valójában az irányítja, aki az angol pénzellátást irányítja. (Nem kellett hozzámondania, hogy ez az irányító pedig én magam vagyok, ezt úgyis minden érintett tudta.)

Angyalosi a tőkekoncentráció feletti társadalmi kontroll elvesztésének következményeiről szemléletes adatsort közöl. (2 évvel ezelőtti a videó, az összegek azóta inflációarányosan nőttek, és a járvány miatt tovább nyílt az olló):

1. A 100 leggazdagabb ember (Bill Gates, Buffet, Bezos...) vagyona 80-100 md $ nagyságrend környékén mozog
2. Magyarország éves GDP-je ~ 160 md $
3. Kína éves GDP ~ 13.000 md $
4. EU éves GDP ~ 18.000 md $
5. USA éves GDP ~ 20.500 md $
6. Világ teljes éves GDP ~ 84.000 md $

Fenti adatok a nagyságrendek érzékelése miatt érdekesek. A 300 leggazdagabb bankárcsalád vagyona ugyanis a világ összesített éves GDP-jének 5-6-szorosa, az USA éves GDP-jének 20-25-szöröse, összesen 4-500.000 md $! Ennek a vagyonnak kb. 60 %-a Rothschild családi vagyon, ~ 20 %-a Rockefeller családi vagyon, a maradék ~ 20 % a többi bankárcsaládé. (Az aránytalanság még e szinten belül is szélsőségesebb, mint feltételeztem. De láthatjuk, nem véletlenül emlegetik éppen a Rothschildokat és Rockefellereket.) Ezek a horribilis vagyonok – adó minimalizálási és egyéb okokból – nincsenek a család egyes tagjainak nevén, ezért e családok tagjai, a világ megtévesztésének részeként, nem is nagyon szerepelnek a világ leggazdagabbjainak névsorában.

(Megjegyzem, ezért fejtettem ki több posztomban, és ezért van blogom mottójában is évek óta a gondolat: a társadalom problémáinak megoldását azzal kell kezdeni, hogy minden vagyont személyhez kell kötni, progresszívan kell adóztatni úgy, hogy az alapszintű megélhetéshez szükséges vagyon adómentes legyen, afölött az adó mértékének egyre meredekebben kell emelkednie, és végül az egy személy tulajdonában lévő vagyonnak valahol felső határt kell szabni.)

Fontos látni, hogy a világ összvagyonát a világ össztársadalma teremtette a természet kemény munkát igénylő birtokbavételével és átalakításával (amit mellesleg minden más faj csúnyán megsínylett, most kezdjük csak mi is érezni a hátrányos következményeket), a szupergazdagok számára veszélyes túlhatalmat adó elképesztő vagyoni aránytalanság pedig csalárd módon, megtévesztéssel jött létre, nem arányos az érintettek társadalom javára végzett munkájával.

*

A pénz a társadalmi szintű munkamegosztást lehetővé tevő, közösséghez, társadalomhoz kötődő technikai eszköz. A pénz egyszerűen egy igazolás, amely a rajta feltüntetett értékkel arányos áru/szolgáltatás igénybevételére jogosít. A pénz tehát „csak” információ, ami szoros összefüggésben van a gazdasági valósággal, és vásárlási jogosítványként kiváló eszköz a kibocsátója kezében az általa megkívánt gazdasági és társadalmi eredmények elérésére. A pénz e minőségében a legközvetlenebb és leghatékonyabb társadalomirányító eszköz.

A megtévesztés része, hogy az oktatás során a pénz funkcióinak felsorolásában a társadalomirányító szerepet nem is említik. Azzal, hogy a Nyugat a pénz kibocsátását és felügyeletét átengedte magánkézbe (a jegybankokat függetlenítették a demokratikusan választott kormányzatoktól), a legdirektebb társadalomirányító eszközt engedték át kiszámú ember magántulajdonába, akik ennek erejével élve – a demokrácia kijátszásával és megcsúfolásával – fokozatosan a politikát is uralmuk alá hajtották.

A pénz információ jellege teszi lehetővé a digitális pénz egyre bővülő használatát. A pénz információ jellegén nem változtat, hogy a pénzt, mint vásárlásra jogosító igazolást valódi értéket képviselő anyagra, aranyra, ezüstre is írták. Papírra írva, szóbeli megállapodások révén, vagy más módokon rögzítve is működött már az ókor óta. A pénzt, mint igazolást egy-egy közösség, társadalom uralkodójának nevében hozták forgalomba (ezért mindig az uralkodó képmásával hitelesítették.)

Attól kezdve, hogy a pénz nemes anyag tartalma (ill. nemes anyagra válthatósága) megszűnt, egyre nyilvánvalóbbá és jelentősebbé vált a tény, hogy a pénz forgalomba hozásából a forgalomba hozó tetemes hasznot vág zsebre. Addig, amíg az állam uralkodója volt a forgalomba hozó, evidens feltételezés, és többé-kevésbé valóság volt, hogy az uralkodó a társadalom fejeként a társadalom érdekében működik, tehát a pénz forgalomba hozásából bezsebelt haszon a társadalom javát szolgálja.

Alapvetően megváltozott ez a helyzet, amikor 1913-ban, hosszú politikai csatározások után, némi politikai ügyeskedéssel megalapították a FED-et, és ezzel a világ 8 magántulajdonban lévő nagybankjának (e bankok tulajdonosainak) megadták a jogot az amerikai dollár kamatos kölcsönpénzként történő kibocsátására. Az amerikai állam (valójában az amerikai adófizetők), majd két világháború, gazdasági válságok, politikai és jogi trükkök segítségével világpénzzé tett dollár használata után már az egész világ folyamatosan fizeti a kamatokat a FED mögött álló nagybankok magántulajdonosai részére – akik ezekből a gigászi összegekből fokozatosan felvásárolják és irányítják a világot. A mi világunkat, a mi életünket.

*

A fenti folyamat eredményről szól Ernst Wolff üzenete (ami tényszerűen a Facebookon amúgy is fontos információk sorát közzé tevő Józsi bácsi/S. Ivi-től származik):

Józsi bácsi gondolatai a világról (Facebook – 2022.07.16., 14:16)

Háborús haszonlesők – akkor és most | Ernst Wolf – 2022.07.04.

(Ernst Wolff kommentárja)

… Az első és a második világháborúban a bankok és a fegyvergyártó vállalatok más-más kézben voltak. Ma ez másképp van. Ha megnézzük a nagy fegyvergyártók részvényesi szerkezetét, gyorsan rájövünk: ezek mind a nagy vagyonkezelők, a BlackRock, a Vanguard és a State Street kezében vannak.

Ha megnézzük a Wall Street megabankjainak részvényesi struktúráját, láthatjuk: akár a Citybankot, a Bank of Americát, a JPMorgant vagy a Goldman Sachsot nézzük – a BlackRock, a Vanguard és a State Street mindig a részvényesi lista élén áll.

Tehát mindkét esetben a háttérben a hatalom soha nem látott mértékű koncentrációjával van dolgunk. De ez még messze nem minden.

A hadiipar az elmúlt évtizedekben digitalizálódott, és így egyre inkább függővé vált a vezető IT-vállalatoktól. Ugyanez igaz a bankokra is, és a vagyonkezelők is digitalizálódtak, és szintén az informatikai cégektől függenek az adatok és a pénzmozgások tekintetében.

Ha megnézi ezeknek az informatikai csoportoknak a fő részvényeseit, régi ismerősöket talál: BlackRock, Vanguard és State Street.

Mindez azt jelenti, hogy a Szilícium-völgy nagy informatikai vállalatai – a Microsoft, az Apple, az Amazon, az Alphabet és a Meta – és a Wall Street vezető vagyonkezelői egyfajta kartellbe tömörültek.

Ez a kartell globális társadalmunk két létfontosságú elemén – a pénzen és az adatokon – keresztül uralja az összes többi iparágat, és így a világ valaha látott legerősebb hatalmává vált.

Ez a digitális-pénzügyi komplexum az, amely jelenleg a világ sorsát kezében tartja, és pontosan tudja, hogy a jelenlegi pénzügyi rendszer, amelyen a létezése alapul, tönkrement, és egy újjal kell felváltani.

Pontosan ez az oka annak, hogy 2020. óta szándékosan rombol minden gazdasági és társadalmi struktúrát, és arra ösztönzi a neki elkötelezett gátlástalan politikusokat, hogy a háborúk folyamatos fokozásával mindannyiunkat rettegésben tartsanak. A cél az, hogy ily módon engedékennyé tegyenek bennünket, hogy túl nagy ellenállás nélkül fogadjuk el az új rend létrehozására irányuló Nagy Újraindítást.

*

A néhány embernek veszélyes túlhatalmat biztosító tőkekoncentráció mellett a világpolitika olyan abszurditásai, mint a már veszélyesen alkalmatlan, szenilis Biden elnökké választási műsora, és szomorúan vicces ténykedése, az elit érdekeinek érvényesítésére nagyon is alkalmas Zelenszkij elnökké választása és működése, a szupergazdagok NGO világhálózatának működése a közvélemény imitálására és befolyásolására, s egyre nyíltabban világszervezetek döntéseinek is direkt befolyásolására..., mind-mind azt bizonyítják, hogy a Nyugat manipulatív áldemokráciája alapvető reformra szorul.

És akkor visszatérek Angyalosi Sándorhoz, akivel tökéletesem egyetértek abban, hogy nem elégszik meg a diagnózissal, hanem programot is hirdet a változtatásra:

A társadalom intézményrendszerét meg kell változtatni, a társadalom érdekeit képviselő ellenőrző rendszereket kell létrehozni, hogy ne a – globális tőkés társaságok által korrumpálható, és tényszerűen korrumpált – törvényhozó parlamentek, kormányzatok, bíróságok, és világ irányító szervezetek válasszák ki és/vagy váltsák le a saját ellenőreiket. Valami hasonló funkcióval és hatalommal rendelkező ellenőrző rendszereket kell létrehozni, mint amivel az ókori Rómában működő – 2, 4, majd 10 főből álló – néptribunusi intézmény rendelkezett.

A társadalom érdekeit érintő fontos kérdésekkel kapcsolatos döntési folyamatokból

1. a pártfinanszírozásból, a választások finanszírozásából,
2. a médiának a társadalom működésére vonatkozó információkkal, hírekkel foglalkozó területeiről,
3. a végrehajtó (kormányzati, ügyészségi, rendőrségi...) és bírói hatalmi ágak képviselőinek ellenőrzési (kiválasztási és leváltási) folyamatából

pedig ki kell zárni a saját érdekeiket óriási gazdasági és politikai túlerővel érvényesítő magántőkét (a tőkés társaságokat), és minél direktebb módon kell érvényesíteni a nép ellenőrző hatalmát.

*

Amióta a pénz nem arany, és nincs mögötte arany, világosabbá vált a tény (amit Gesell 100 éve leírt, amikor még a rendszer része volt az arany), hogy a pénz valójában egy információs jellegű eszköz a fejlett munkamegosztással működő társadalmak számára, működéséhez közmegegyezés, közbizalom szükséges, s ezért a pénzrendszernek mindig állami intézmény jellege van, állami védelmet kap, a társadalom képviseletében eljáró állam felügyeletét.

Ez a tény dicséri annak a néhány ezer embernek a szellemi teljesítményét, akik ennek a jelképnek az erejét (az államot is maguk alá gyűrve) ily mértékben képesek kihasználni a maguk javára. Bizony ez azt jelenti, hogy annak a kevés embernek az együttes szellemi ereje meghaladja a 8 milliárd ember együttes szellemi erejét. Elég szomorú.

Kedvenc elcsépelt hasonlatom: úgy vezetnek meg minket, ahogy egy átlagos ember képes a szellemi fölényével nálánál sokszorta erősebb állatok óriási csordáit terelgetni és a végletekig kihasználni. De a megoldás kulcsa is ebben van, mert biztos vagyok abban, hogy a kevés szupergazdag és a 8 milliárdnyi ember együttes szellemi ereje és informáltsága között azért ma már nincs akkora különbség. Ha a tömegek pénzügyi, információs és jogi manipulálásáról szóló tények elég széleskörűen ismertté válnak (és erre jó az internet), nem tudják többé megtenni velünk azt, amit ma tesznek. Hogy a változás erőszak nélkül is menni fog, abban a minket uraló elit gátlástalanságának történelmi bizonyítékai alapján kicsit kételkedem –, de reménykedem.