Ki kell ábrándítanom a szabadságharcosokat. Egyetemi autonómia, abban az értelemben, ahogy ők ezt a fogalmat használják, nem létezik sehol a világon. Valamikor volt olyan, amit egyetemi autonómiának neveztek, csak nem arról szólt, amire tévedésből vagy megtévesztésül hivatkoznak. Közigazgatási önállóságot, közvetlen királyi fennhatóságot jelentett. A tanárok és diákok nem a települések polgárai voltak, hanem az egyetemek polgárai, nem tartoztak város vagy földesúr fennhatósága alá. Ennyi. Nem volt ideológiai önjárás. Ezeken az autonóm, ámde keresztény egyetemeken formálódott Nyugat-Európa szabad szellemiséget és jólétet teremtő, minden értelemben gazdag kultúrája. (Mondom ezt úgy, hogy jómagam nem vagyok vallásos, nem vitatom az egyház bűneit, látom őket éppen szétesni, de elismerem két évezred teljesítményét, és Jézus szeretetről, minden ember Isten előtti egyenlőségéről szóló tanításának korszakváltó jelentőségét akkor, amikor a hatalomgyakorlás alapelve az volt, hogy jaj a legyőzötteknek, a rabszolga pedig csak egy beszélő szerszám. Viszont amit a kereszténység utáni űr betöltésére ma hirdet, sőt a kényszerítés minden fokozatú eszközével erőltet a nyugati elit, az elkeserítő.)

*

Elképzelhetetlen, hogy a modern világban bármelyik egyetem (állami vagy magán) fenntartója úgy biztosítaná a működés feltételeit, hogy ne lennének elvárásai tananyag, szervezet, rektor stb. kapcsán. Állami egyetemeknél ez egyenesen megkerülhetetlen elvárás mindenütt a világon. Demokratikus felhatalmazásból ered a kormányok  kötelessége, hogy gondoskodjanak az adófizetői pénzeknek a nép szándékának megfelelő, nép javára történő felhasználásáról. A nép meg négy évenként elbírálja, hogy jól végezte-e munkáját a megbízottja.

Nyugati gyakorlatban a nem állami fenntartású egyetemeket szokás autonómnak nevezni. Állami egyetemről fel sem tételezik, hogy az államnak ne lenne más dolga, mint finanszírozni az adófizetők pénzéből, hogy a tanárok és diákok azt csináljanak, amit akarnak. Ha az SZFE tanárai azt képzelik, hogy ezt lehet, mert így csinálták eddig, akkor ez csak azt jelenti, hogy a rendszerváltás utáni három évtized kormányai visszaéltek az adófizetők és választók tájékozatlanságával, és nem teljesítették a néptől kapott megbízásukat. Ha az SZFE diákjai azt hiszik, hogy ezt lehet, akkor ez azt mutatja, hogy komoly bajok vannak a középfokú oktatásunkkal, mert nem ismerteti meg a fiatalokat a társadalmi működés valós alapelveivel.

Ami az un. autonóm (nem állami) egyetemeket illeti, téved, aki azt hiszi, hogy a civil finanszírozóknak ne lennének elvárásaik. Dönthet-e úgy vajon a rektor, hogy a CEU-n írhatnak disszertációt a soktucatnyi gender gondolatának abszurditásáról, vagy Európa iszlámmal való elárasztásának káros következményeiről? Nyilván már a kinevezés előtti válogatáson eldől, hogy ne lehessen rektor az, aki így döntene, pedig bizonyára mindig kizárólag szakmai indokok alapján döntenek.

Ne legyünk már naivak! Autonómia legfeljebb a természettudományos témákban jöhet szóba, de ott meg erős anyagi korlátok vannak. Aki finanszírozza a működést, annak beleszólása kell legyen a működésbe. Folynak kísérletek több országban, hogy állami egyetemek bevonjanak magánpénzeket a működésük finanszírozásába, és azzal többé-kevésbé arányos autonómiát élvezzenek. De biztos vagyok abban, hogy az állam még így sem engedne meg akármit.

Akik a magán (nyugati terminológia szerint autonóm) egyetemek valódi autonómiájában naivan hisznek, olvassák el Soros könyvét a nyílt társadalomról. Világosan leírja, hogy pénzéért cserébe milyen kemény, kőszívű munkaadóként kéri számon az általa elvártakat "civil" szervezeteinek vezetőitől. Semelyik Soros intézmény, alapítvány, akár a Közép-európai Egyetem sem autonóm. Legfeljebb arról van szó, hogy az ott dolgozók és tanulók ideológiai háttere egybeesik a civil fenntartóéval, mert ugyanabból a társadalmi közegből származnak, vagy oda próbálnak betörni, befogadást nyerni. Ami talán érthető, mert az a közeg a társadalom legszabadabb és leggazdagabb életvitelét nyújtja, komoly befolyáshoz és hatalomhoz segíthet. Ez azonban nem autonómia, csak a kiváltságosak és kiváltságra törők szándékainak egybeesése.

*

Ha meg baloldali haladárok folytatnak harcot a szabadságért, attól minden hajszálam az égnek áll. Káosz, agresszió, 100 millió holttest szegélyezi az ő szabadsághoz vezető útjukat világszerte. Ez az út mindig és mindenütt a szabadság elvesztéséhez vezetett. Robespierre, Sztálin, Szamuely, Rákosi, Mao... Ezt az erőszakot láttuk a Gyurcsány-ellenes  tüntetések szétverésénél, ezt a megfélemlíteni akaró agresszivitást látjuk sorozatban az SJW-tüntetők, az antifa, a BLM akcióiban. Káoszt sugároznak a Vas utcai intézmény képei is, látszik az erőlködés, mennyire igyekeznek kiprovokálni valami hatósági vagy konzervatív ellenerőszakot.

Sok mindent rühellek mai napig Orbánban. De amit a ballib-progresszívok művelnek itthon, Amerikában és az EU-ban, az annyira taszít, hogy kényszerűen a konzervatív oldalra sodor. Még akkor is, ha az olyan, mint a Fidesz. Mert ez maradt az egyetlen észszerű választási lehetőség a vesztébe rohanó, egyre ellenszenvesebbé, aberráltabbá, irracionálisabbá váló nyugati álszabadságban, amelyben az elit mosolyogva tapsikol egyén és társadalom minden bajának, betegségének, vergődésének, sőt szítja mindezt, mert hatalma és gazdagsága ered belőle. Nero és Cipolla lélekkeverékével élvezkednek tökélyre fejlesztett hatalomgyakorlási módszereik eredményességén. Minden hibája ellenére nagyra becsülöm Orbánt azért, amiért egyenesen, világosan kimondja a kimondhatatlant, rámutat a valóságra, a szelektíven liberális, szelektíven toleráns progresszívok álszent, tudatosan becsapó hazugságaira.