2019. feb 18.

Egyszerűbben is megoldhatnánk?

írta: F. Szabó
Egyszerűbben is megoldhatnánk?

Antiwhitemanism

Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának főmunkatársa egy Index-interjúban kifogásolta, hogy Orbánék családtámogatási intézkedései a középosztályt célozzák meg. Felvilágosít minket, egyszerűbb volna, ha a családtámogatás minden érintettnek alanyi jogon járna.

Talán igaza is lenne, ha olyan társadalmat akarnánk újra, amilyet 30 éve azért adtunk fel, mert nem működött. Ám ha sikeres társadalomban akarunk élni, akkor minden állami elvonásnak és állami támogatásnak a társadalom számára hasznos cselekvésekre kell ösztönöznie.

Ha demográfiai problémák miatt szülésre akar ösztönözni az állam (és jól teszi, hogy ezt teszi), akkor célszerű a jó képességű és szorgalmas szülőket ösztönözni. Mert ha ők nem szaporodnak, de a tehetségtelenebbek és lustábbak igen, akkor először a PISA-felmérések eredményei kezdenek látványosan zuhanni, majd hamarosan a termelt áruk és szolgáltatások színvonala csökken, és végül sem az embereknek, sem az államnak nem lesz elég pénze semmire.

Szükség van az elesettek támogatására, amennyire azt a társadalom teherbíró képessége és igazságérzete engedi. De tudatosítani kell azt is, hogy csak az tarthat igényt a társadalom támogatására, aki maga is megtesz minden tőle telhető szellemi-fizikai erőfeszítést önmaga és szűkebb-tágabb közössége érdekében. Az erőfeszítéseket nem igénylő életvitel, a megsegítettek aktív közreműködését el nem váró közösségi támogatás a népesség életrevalóságának, szorgalmának, munkaképességének nemzedékről-nemzedékre folytatódó romlásához vezet.

Ha a társadalmat munkájukkal fenntartó tömegek akaratuktól független automatizmusként gondolnak a társadalomra, akkor az tényleg egy elit által működtetett, az elit gazdagságát és hatalmát biztosító automatizmussá válik. A társadalom alsó és felső széle igyekszik is a társadalomról való élősködőszerű gondolkodását és viselkedését alapjoggá erősíteni. A demokrácia elsorvad, ha nem élünk vele, ha nem veszünk részt aktívan gondolkodva és cselekedve a társadalom alakításában.

A legszegényebbek támogatását a leggazdagabbaktól kell elvárni, ahogy azt 50-80 éve még tették. Félévszázada a nagyobb amerikai cégek vezetőinek negyvenszer akkora jövedelme volt, mint egy munkásnak – ma ezerszer akkora! Hajdan 90% fölötti adósáv is terhelte a legnagyobb jövedelmeket, ma Buffet és Bill Gates okkal helytelenítik, hogy az ő világelső jövedelmük sokkal kisebb hányadát kell leadózniuk, mint amivel alkalmazottaikat terheli az állam. Az elit leggazdagabbjai százmilliónyi átlagembernek megfelelő vagyont birtokolnak. Vastag bőr kell ahhoz, hogy a nyugati elit folyton a robotoló plebszet intse a világ iránti szolidaritásra. Mióta világ a világ, minden vallás, filozófia, erkölcsi tanítás a gazdagok szegények iránti szolidaritását szorgalmazta, a mai, (neo)liberális nyugati eszme (és gyakorlat) viszont az átlagembert terheli, a szupergazdagokat pedig erkölcstelen mértékben kihagyja a teherviselésből.

A tőketulajdonosok jövedelméről ma már beszélni sem illik. Ők lettek a mi jótevőink, akik munkát adnak nekünk. Bár ez úgy is igaz, hogy dolgoztatnak minket etetésért, szállásért, szórakoztatásért cserébe. Van nekünk jogunk panaszkodni emiatt? Azt csinálnak a pénzükkel, amit akarnak. (Igaz, az ő eszükkel és megtévesztési képességükkel, de a mi verejtékes munkánkból csinált pénzükkel.) Szabad Nyugat! Mi is mielőbb vissza akartunk térni ide. Csak kicsit meg vagyunk lepődve, mert a szocializmusban töltött száműzetésünk és a szabad világba való visszatérésünk meglepő hasonlóságokat tárt fel számunkra.

Az elit felismerte, hogy domesztikált állatokkal analóg módon képes terelni, dolgoztatni, sőt harcba küldeni a plebszet (a pénzrendszer, a primitív ösztönökre apelláló propaganda és az állami erőszak eszközeinek kombinálásával). A plebszcsordák egy részét kísérletképpen kommunista karámrendszerben, szigorúbb, fegyelmezettebb drilltartásban nevelgették fél évszázadig, hátha úgy jobb eredmények érhetők el. Nem jött be. Most azzal próbálkoznak, hogy lecserélik a whiteplebs fajta zömét colorplebs fajtákra. A whiteplebs intelligenciaszintje túlságosan közel áll az elitéhez, kezdi átlátni a rendszert, és ez veszélyezteti annak működőképességét.

Lenyűgöző, de egyúttal megalázó és elkeserítő, hogy a vagyon (és abból eredő hatalom) egyre szélsőségesebb szegregációját milyen ügyesen éri el az elit a (látszólag ellenkező célú) neomarxista elvek hirdetésével és megvalósításával.

A balliberálisok nemzetközi szinten hördültek fel a magyarok családtámogató intézkedéseire. Nyíltan ösztönzik a fehéreket arra, hogy ne szaporodjanak – azon a címen, hogy az emberiség túlszaporodott és ez környezeti válságba sodorta a világot. Ugyanakkor semmit nem tesznek azért, hogy a tényleg katasztrófához vezető ütemben szaporodó nem fehéreket rávegyék ugyanerre. Ehelyett be akarják őket hozni tömegével a szaporodás leállítására ösztönzött fehérek helyére. Mindez persze elég nehezen megmagyarázható, és az ember természetszerűen keresi a be nem vallott mögöttes szándékokat.

A szupergazdagok nagyobb profitra számíthatnak egy kevert népességű világból, és könnyebben uralnak egy nem összetartó multikulturális, multicivilizációs, multigender tömeget – divide et impera –, hát tesznek róla. Megfizetnek (jól fizető állásokhoz juttatnak) politikusokat és "társadalomtudósokat", hogy gyártsanak megfelelő háttér ideológiákat. Némelyik politikus már nyugodtan kijelenti, hogy a baloldal által fehérekre kirótt szaporodási stop a nem fehérekre nem vonatkozik. Egyre nyíltabb fehérellenes rasszizmusnak vagyunk tanúi. Itt lenne az ideje, hogy bevezessék az antiwhitemanism jogi kategóriáját és az antiszemitizmussal azonos intenzitású harcot folytasson ellene a világ.

Egy expolitikust idéznék végezetül. Schiffer András mondta: "A hajléktalanok, a melegek, a transzneműek, a menekültek... – liberális toposszá lettek az elmúlt évtizedekben... A »jóemberség« a kommunizmus bukása óta a neoliberálisok spanyolfala. Elfedi, hogy a nyomort globális méretekben éppen ők idézik elő és tartják fenn."

Szólj hozzá

rasszizmus szolidaritás családtámogatás sikeres társadalom antiwhitemanism