2019. sze 18.

Tabutéma

írta: F. Szabó
Tabutéma

Móricka kérdi a rabbitól:
– Igaz, hogy 2030-ban olyan háború lesz, hogy eljön a világvége?
– Dehogy lesz világvége! Békés kor jön. Egyetlen ország lesz, Oroszország, a fővárosa Washington, és az elnöki tisztséget két kínai látja majd el, Kohn és Grün.

*

Zsidóság és a világ. Tabutéma, pedig megkerülhetetlen, ha valakit érdekelnek a történések miértjei. Ma őszintén beszélni erről minimum karrierveszélyes. Újra ott tartunk, hogy komolyan meg kell fontolni, kimondhatjuk-e, amit fontosnak gondolunk. Ahol pedig az ellenzék hónapokig g.cizheti a kormányfőt és sz.rozhatja az államfőt, de mérlegelnem kell, le merjem-e írni, amit az ellenzékről gondolok, ott nem a regnáló politikai vezetés, hanem informális hatalom gyakorol diktatúrát. Ami ellen még nehezebb védekezni, mert valós céljai és erői „civilek”, tehát (látszólag) semmi közöm hozzájuk, azon kívül, hogy félthetem tőlük a karrieremet, a vagyonomat, az egészségemet, de az elmúlt száz év alapján akár az életemet is.

Töröm a fejem, leéltem életem aktív részét, és legkisebb mértékben sem foglalkoztatott, hogy valaki zsidó-e. Baráti kapcsolatokat ápoltam zsidó kollégákkal, szerelmi kapcsolatot zsidó lánnyal. Apámat felterjesztették volna Világ Igaza kitüntetésre, ha ő ezt el nem hárítja, több volt mint toleráns a légkör, amiben nevelkedtem. Én speciel nem éreztem jól magam az átkosban, folyton foglalkoztatott a disszidálás gondolata, de diplomás emberként sem jutott el a tudatomig, hogy a rendszer létében milyen kulcsszerepe van a zsidóságnak. Szelektált információ hozzáférésben volt részünk.

A józan, kiegyensúlyozott Európa letámadása ellentétes szélsőségekkel – iszlámmal és genderrel – nyitotta fel a szemem: becsapnak, kinevetnek és tönkretesznek minket. Milyen könnyű szeretetprédikációkkal megágyazni újabb háborúskodásnak! Pedig, mint a világháborúban, velünk együtt megint zsidók fogják leginkább megszenvedni, hogy saját elitjüknek semmi sem túl aljas, ha gazdagságukat és hatalmukat akarják növelni. Az abszurd iszlám-gender kombinációt végül betetézte a nyíltan rasszista követelés: fehérek ne szaporodjanak, mert veszélyben a természet, de a színesek szaporodjanak és jöjjenek Európába, mert kell a munkaerő.

Furcsa módon fehér zsidók és fehér szocialisták mantrázzák, pénzelik, szervezik e logikai ellentmondásoktól terhes célok elérését. A világháború óta zseniális pszichológiával keltenek lélekpusztító bűntudatot a fehér emberben. Fejünkre olvassák őseink minden történelmi bűnét, kudarcát, és agyonhallgatnak minden jót, hogy pusztítsák hitünket önmagunkban, népeinkben, rasszunkban. Azt hittük, csak magyaroknak-németeknek szól, de végül minden fehér célpont lett. Pedig pont ilyen igazságtartalommal hirdethetnék, hogy a fehéreknek főszerepük van mindabban, ami szép és jó volt és van a világban, ocsmány bűnöket pedig minden nemzet és rassz múltjában találunk.

Az elit számára a társadalom pénzügyi-gazdasági gépezetté vált, ami növelni hivatott vagyonukat és hatalmukat. Kormányzati és civil szervezeteik összejátszásával most fehérek helyére színeseket hoznak más földrészekről, mert számukra így hasznos. Konfliktusok szításával csinálnak belőlük menekültet, és „mentő” akciókkal segítik őket Európába. Kapzsi rendszerükkel élhetetlenné teszik a bolygót, aztán a közelgő katasztrófa ürügyén globális hatalmat gründolnának maguknak. Jogállamiságra és európai értékekre hivatkoznak, de saját érdekeik szerint válogatnak betartandó és elvetendő jogszabályok és erkölcsi értékek között.

Gyermekeim, unokáim iránti aggodalmam késztetett rá, hogy nyugdíjas mérnökként a történelem kezdjen érdekelni, próbálván rájönni, mi történik velünk.

*

A világ feletti dominanciáért folyó harcban az angol-amerikai-zsidó szövetség két nagy háborúban is legyőzte a németeket. A másodikban németek és zsidók már kölcsönösen ki akarták irtani egymást. Azóta, ha valaki zsidónak született, a tudásával, tisztességével kapcsolatos bármilyen bírálat nyomán rasszizmust, nácizmust kiált a világ, megfontolás és érdemi vita helyett. Hová tűnt a francia forradalom objektív valóságot és méltányosságot kereső szelleme, a véleményalkotás és véleménynyilvánítás nehezen kiharcolt szabadsága?

Pedig nem szabadna szőnyeg alá söpörni a témát, mert a történelem minimum száz éve eléggé nyíltan arról szól, hogy a fehérek zsidó vagy nem zsidó ága uralja-e a világot. A polgári forradalmak óta minden gazdasági és társadalmi mozgás mögött ott rejtőzött ez a vetélkedés. Megélénkült a 19. században, amikor nagyszámú zsidó népesség települt keletről Európába, terjesztve világnézetét és kultúráját. A modern zsidó kultúra materialista, és régi vallásától eltérően térítő jellegű, sőt agresszívan követeli a világtól paradigmája átvételét – ami a zsidóság képességeire alapozva a zsidóság számára hivatott biztosítani az erőforrások megszerzéséhez szükséges kulcspozíciókat (pont, mint a vallásuk).

Nyilvánvalóbbá vált a vetélkedés az első világháború végén, amikor sorra alakultak Európában olyan államok, melyek vezetőinek 80-90 százalékát a pár százaléknyi zsidó kisebbség adta. Ezeket ellenreakcióként antiszemita rezsimek követték. A még véresebb második világháború után megint zsidó vezetésű/ideológiájú (nép)köztársaságok sora jött. Az azonos következmények alapján természetszerűen merül fel, azért volt vajon a két világháború, hogy megteremtsék zsidó vezetésű/ideológiájú államok és a zsidó állam létrehozásához szükséges körülményeket?

Zsidó ideológiájú államok, zsidó ideológiájú civilizáció? Bizony, egy bölcs rabbi írta 1935-ben: egyesek marxizmusnak nevezik, én judaizmusnak hívom. De nemcsak a szocializmus szól róluk. A kapitalizmus róluk is van elnevezve. Ők voltak az őskapitalisták, ők ma is a leggazdagabb, legbefolyásosabb tőkések. A két rendszer harca tán csak színjáték volt, a főnök kiosztotta, ki játssza el a jó zsarut és ki a rosszat, hogy a Cég elérje céljait. A kapitalista és a kommunista ideológiát, gazdasági és társadalmi berendezkedést egyformán zsidó elméleti és gyakorlati dominancia jellemzi. Mindkét rendszer lényege a tömegek becsapással való kihasználása és kordában tartása az elit által, csak a megvezetés módszerei mások. Egyik rendszer inkább csábításokkal, szórakoztatással, bőséges választási lehetőségekkel, másik pedig szigorral, drillel, erőszakkal manipulálja a tömegeket, de mindkét rendszerben a legfontosabb rendelkezési jogok megragadása történik, rendelkezési jog a társadalom erőforrásai és tartalékai fölött, a javak elosztási arányai fölött, a társadalom működési módja fölött.

Mondják, olyan szövegeket hallani, mint a harmincas években, és igazuk van. Azért van ez, mert a körülmények is hasonlóak (8-14. perc) a hitleri borzalmakat szülő időkhöz: szélsőséges és növekvő vagyoni szegregáció, jövőjük bizonytalanságával küszködő tömegek, ideológiai és erkölcsi elvek érvénytelenítésére irányuló, tömegeket provokáló kísérlet, most már tudatosan egynél több kisebbség részéről. Minél többeket sikerül egymásnak ugrasztani, annál kevésbé tűnik ki a marakodók közül az az egy. Yaron Reuven rabbi (a 2008-as világválság okozta lelkifurdalás nyomása alatt) világosan kimondja: Hitler nélkül Németország rövid időn belül ugyanolyan gazdasági-társadalmi összeomlás áldozata lett volna, mint Oroszország, és ezt Hitler a zsidók pénzügyi hatalomból való kipaterolásával akadályozta meg. (Hat éven belül a világ vezető gazdasági hatalmává váltak, ezen érdemes kicsit elgondolkodni. Más kérdés, hogy az így létrehozott fantasztikus gazdasági felvirágzást aztán mire használták.)

*

A Nyugat ma egy liberális demokráciának nevezett rendszerben működik, ami azonban a liberalizmust és a demokráciát is csak imitálja. Demokrácia a közösségek olyan működése, ami szabad véleménynyilvánításon és többségi döntéseken alapul. A mai elit viszont a fogalmat eredeti értelméből kiforgatva az (általa pártfogolt, számára hasznos) kisebbségek jogainak kiterjesztését hazudja demokráciának, a szólásszabadságot és a többségi akarat érvényesülését viszont hatékonyan akadályozza ideológiai és politikai praktikákkal.

Meghatározó szerepe van ebben a zsidó elitnek, mert, bár független pénzügyet és igazságszolgáltatást, kiegyensúlyozott tájékoztatást és oktatást, a politikai hatalom fékekkel és ellensúlyokkal való korlátozását hirdetik, mindezt ők dominálják ma világszinten. A pénzrendszer, jogrendszer és média rafináltságaival az ókor óta begyűjtik az emberi társadalmak által birtokba vett és létrehozott értékek javát. Vagyonuk és befolyásuk csalárd, türelmes, lopakodó növelésével olyan tulajdonosi túlsúlyra tettek szert, amellyel ma már az egész emberiség tevékenysége, és az emberiség tartalékai feletti rendelkezési jogot gyakorolják. A társadalomban mindenki függ mindenkitől, de ők a tömegek félrevezetésével a társadalom irányítása szempontjából kulcsfontosságú rendszerek (független pénzrendszer, független média, független igazságszolgáltatás) felett a nép felügyeletét kicselező hatalmat gyakorolnak, s e hatalmi függetlenségük birtokában egyre nagyobb függésben tartják a világot.

A hatalmi ágak kapcsán ezért le kell szögezni, hogy a törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás egymástól való függetlensége soha nem jelentheti bármelyiknek a néptől való függetlenségét. Demokráciában a népé a mindent ellenőrző és irányító hatalom. A jogi szabályozások során pedig figyelembe kell venni végre, hogy a három politikai hatalmi ággal egyenrangú hatalmi ágak az áru-, a pénzkereskedelem és a média, mert ezek működtetői folyamatosan kulcsfontosságú információtömeghez jutnak arról, hogy mi történik, és mi készül történni a világ bármely részén, kereskedelmi, pénzügyi és médiaeszközeikkel pedig gyorsan és hatékonyan képesek befolyásolni a világ társadalmainak működését a lebénításos és túlhergeléses összeomlás végletei között.

*

Az elitek mindig saját népük legokosabbjai, legerősebbjei, szerencsés esetben legjobbjai is, ezért mindig kölcsönös kötődésben voltak saját népükkel. A zsidó nép azonban több ezer éve kilóg ebből a nemzeti kötődési szisztémából. Miért alakult így?

Amikor az ember nomád életmódról áttért mezőgazdasági, majd ipari termelésre, akkor ez megkívánt egy területvédelemmel párosuló letelepedett életmódot. Mert befektettek nagyon sok munkát, széles körű közösségi erőfeszítést később realizálható, de hosszútávú biztonságot nyújtó eredmény reményében, amit nem szabadott veszni hagyni. A befektetés a mezőgazdasági és ipari kultúra velejárója, s lényege nem a pénz, hanem nagy létszámú közösségek közösen végzett munkája, összefogás a közösség javát szolgáló eredmény létrehozására, az eredmény megvédésére és résztvevők közötti igazságos elosztására.

A nagy közösségek eredményességének pedig feltétele egymás megértése, a fontos dolgokban való egyetértés, az összhangban lévő célok. Ezt közös nyelv, hasonló értékrend, hasonló életmód, azonos kultúra teszi lehetővé. A nemzetek a mezőgazdasági és ipari termelésre való áttérés követelményeként és következményeként jöttek létre. Hamis az internacionalista propaganda, ami szerint a nemzet nem természetes, nem is valós, hanem csak elképzelt közösség, a modern kor mesterséges vívmánya.

A zsidó nép azonban több ezer éve kilóg ebből a nemzeti kötődési szisztémából. Pénz-, áru- és információkereskedelemre specializálódott életmódjuknak az felelt meg, hogy kisebb csoportokra szakadva és egymással távolról is szoros kapcsolatot tartva szétszóródjanak a világ népei között. Kiválasztottság (felsőbbrendűség) tudaton alapuló világfelfogásuk miatt pedig nem asszimilálódtak. Kötődésük saját rasszukhoz igen erős, nemzeteken, kontinenseken átívelő, befogadó néphez való kötődésük egzisztenciális jellegű. Emiatt kimaradtak a többi etnikumban végbement nemzetté, nemzetállammá válási folyamatból – 70 évvel ezelőttig, amikor is egy részük megcsinálta a maga zsidó honfoglalását.

A zsidó állam létrejötte azonban nem járt azzal, hogy a szétszórt zsidó közösségek átvándoroltak volna a régi-új hazába, viszont a szétszórt közösségek és az új állam a maga erős eszközeivel kölcsönösen erősítik egymást. A zsidóság megmaradt világnépnek, mert az számára előnyös. A zsidóság ugyanis a történelem során minden nyugati nép elitjének és felső középosztályának részévé vált.

Vitathatatlan, hogy szellemüknek, világfelfogásuknak komoly szerepe van a Nyugat sikerességében. Egyúttal azonban probléma, hogy a bár kis létszámú, de dúsgazdag, okos, jó manipuláló készséggel rendelkező zsidóság révén a Nyugat társadalma ma lényegében két hasonló erejű középosztállyal és elittel rendelkezik, amelyek egymás háttérbe szorítására törekednek.

Tulajdonképpen döbbenetes, hogy ilyen kevés ember ilyen nagy hatással van a világra. Annak köszönhető ez, hogy ösztönös és tanult színészi és verbális készséggel tudnak megtéveszteni és manipulálni embereket, sőt tömegeket. Őszintének és jó szándékúnak tűnő módon képesek rávenni őket olyan előnyösnek látszó viselkedésre, cselekvésekre, szerződéskötésekre, amelyekben a matematikában, jogi furfangokban, történelemben járatlan átlagember nem veszi észre a rejtett csapdát. Sikerükhöz hozzájárul a világban szétszórtan élő rassz különösen erős összetartása és együttműködése, amit saját elitjük felsőbbrendűségük és üldözöttségük mítoszának sulykolásával ér el. A zsidó elit látható eredményességgel ösztönzi és támogatja saját népét folyamatos egyéni és kollektív szellemi erőfeszítésre, és célirányos, összehangolt, türelmesen kitartó cselekvésre.

  1. Az áru-, pénz- és médiapiac ellenőrzése révén folyamatosan kulcsfontosságú információtömeghez jutnak arról, hogy mi történik és mi készül történni a világ bármely részén, és hatékony eszközként, fegyverként is használják e piacokat a gazdasági-társadalmi folyamatok (az életünk) befolyásolására. Az információk szerzése és szelektív terjesztése tudat- és viselkedésbefolyásolásra irányul, egyre nagyobb közösségek irányítás alá vonására, a közösségek emberi erőforrásként való hasznosításának stratégiai céljával.
  2. A sok generációs kereskedői gyakorlat révén képesek szinte hipnotizáló erejű viselkedésbefolyásoló technikák alkalmazására, a szelektív információközlés és a színlelés művészi színvonalú művelésére. Agymosó alakításaik özönével sikerrel szórakoztatják, csapják be, ijesztgetik, idomítják a világot a maguk javára. Képességeiket vezéregyedeken alkalmazva egész népeket tudnak manipulálni (Mózes és a fáraó, Eszter, Mordecháj és a perzsa-méd király, az angol arisztokráciával kötött szövetség, Kalergi, Károlyi...)
  3. Az áru- és pénzkereskedelemből szerzett vagyonból meghódították a közgondolkodást meghatározó „független” médiumokat (tömegtájékoztatást, oktatást, kultúrát...) és kiképzett társadalommérnökök hadát is foglalkoztatják álfüggetlen civil szervezetek világhálózatában a tömegek akaratának imitálására és befolyásolására (a szabadkőművesektől a mai NGO-kig).
  4. Azzal, hogy árut, pénzt és információt közvetítenek az emberek között, hasznára vannak a társadalomnak, de megengedhetetlen túlsúlyukkal a lefölözés és megzsarolás lehetőségével bírnak, amivel rendszerszerűen visszaélnek. Kvantumugrásszerű mennyiségi, minőségi növekedést eredményezett e törekvésükben az internetes világháló és a mobileszközök elterjedése. Az információs techóriások monopolisztikus tulajdonlásával ellenőrzés alá vonták az emberiség teljes anyagi-szellemi kapcsolati hálózatrendszerét, amivel már vészesen nagy részét uralják a világ erőforrásainak, s talán végzetes túlhatalomra tettek szert.
  5. Az áru-, a pénzkereskedelem és az internetes kapcsolati hálózat ellenőrzésével, a tudományos, vagyoni és médiafölény egyesített erejével végül a társadalom működési szabályait meghatározó mindhárom „független” politikai hatalmi ágat uralmuk alá vonták világszinten. Az USA mélyállami kulcspozícióiban ülve a tulajdonukban lévő (s gyakorlatilag a világ egész pénzrendszerét uraló) FED korlátozott állami ellenőrző jogosítványait is kézben tartják, rendelkeznek a világ legerősebb titkosszolgálataival és katonai erejével, azok űrtechnológiás megfigyelési eszközeivel és legtitkosabb fejlesztéseivel. Ugyanez igaz a névleg ENSZ égisz alatt működő három kereskedelmi és pénzügyi világszervezetre is.
  6. A szűk körben házasodás kinemesítette tulajdonságaikat (ennek képességbeli előnyeivel és egészségügyi kockázataival, pont mint az arisztokratáknál), és szűk körben tartotta a megszerzett vagyon- és információtömeget. Mindez együtt erőfölényt, hatalmat biztosít számukra a többi közösség felett, és következetes, tudatos hosszútávú evolúciós célkövetésre utal.

*

Minden emberben és nemzetben van jó adag önzés (önfenntartási és fajfenntartási ösztön). De a zsidó elit a Tórában és a Talmudban már az ókorban megideologizálta és rendszerbe foglalta a nemzsidó közösségek erőforrásként való felhasználásának know how-ját. Az állattartás analógiájaként jöttek rá, hogy a gyengébb, butább – sőt, kellő agyafúrtsággal és türelemmel a nagyobb és erősebb – népek is a háziállatokhoz hasonlóan rászedhetők, betörhetők, függésben tarthatók és kihasználhatók. E viselkedés mentegetésére találták ki, hogy zsidó és nemzsidó nem is ugyanaz a faj. (A nemzsidókat az ókor óta a legsokoldalúbban hasznosítható háziállat – gój/tehén – nevével illetik.)

Az emberiség felkent pásztorainak tekintik tehát magukat, „küldetésüket” pont úgy értelmezve és művelve, ahogy az emberiség mindig is bánt a háziállataival: őszinte szeretettel és racionális kegyetlenséggel. Mondják, a „pásztorkodás” alá vont tömegek is jól járnak, és ez bizonyos értelemben igaz. A háziállatok is könnyebben élnek és szaporodnak gazdáik révén, egyedszámuk sokszorosan meghaladja vadon élő rokonaikét, ami akár evolúciós sikerként is felfogható. A háziállat típusú „sikernek” azonban súlyos ára van, a relatív biztonság és jólét függőséget, kiszolgáltatottságot, alávetettséget takar, a gazdák a védett, ápolt (és kihasznált) fajok élete, halála, szaporodása, végső soron faji evolúciója feletti irányítást is átveszik.

Láthatjuk állatainkon, milyen gyorsan történnek hátrányos evolúciós változások, ha az önálló döntésekkel és felelősséggel járó terhek csökkenése reményében nemzedékek sora mond le szabadsága jelentős részéről. Sajnos a mi domesztikálásunk (és genetikai leromlásunk) is folyik. Önszerveződő szuverén közösségek helyett, a szabadság és demokrácia színjátéka mögött valójában szupergazdag befektetők és az ő alkalmazottaik (pásztorok, meg az ő csordáik és terelőkutyáik) felállású, függésbe taszított, domesztikált létformában élünk nemzedékek óta. Minden lényegi erőforrás, minden fontos döntés a befektetők kezében van tulajdonjog (jogállamiság) címén. Nem vet jó fényt képességeinkre, hogy a folyamat jobbára öndomesztikálás formájában történik, mert „gazdáink” a körülmények folyamatos alakításával, céljaiknak megfelelő kényszerhelyzetek teremtésével képesek elérni, hogy mindeközben a szabad döntések illúziójában éljünk.

A zsidó emberek nem restek tanulni, gondolkodni és cselekedni. A zsidócentrikus ideológiát, ma már vallásos mázától megfosztva, minden nemzedék szorgosan megtanulja, fejleszti, és kíméletlen racionalitással alkalmazza, szellemi-fizikai csábítások és fenyegetések, félrevezető, hipnotizáló, agymosó technikák működőképes kombinálásával. Egyenlőséget, toleranciát, szolidaritást hirdetnek, ám saját rasszukat külön mércével mérik. Különleges, kivételezett elbánást várnak el – és kapnak meg – a világtól. Mintha ez az amúgy ateistává vált világ elhinné, hogy ők tényleg az Úr kiválasztott népe. Olyan támadhatatlansággal, hatalommal, jóléttel rendelkező (s ezek révén környezetpusztító) rétegévé váltak a világnak, ami a régi arisztokratákon jócskán túltesz. Ez az álszent viselkedés aztán megterheli az egész rassz megítélését – ami ellen maga a rassz tehetne elsősorban, ha rászánná magát a kiválasztottság gondolatának elvetésére, és nem élne vissza kivételezetté vált helyzetével.

A félig beilleszkedő, félig elkülönülő, többségi jogokat kikövetelő, de többségi érdekeket és kötelességeket nem szívelő viselkedés rendszerszerűen váltott ki a történelem során faji konfliktusokat. Azért voltak ezek faji konfliktusok, mert a zsidóság nem nemzeti, hanem faji alapon különíti el magát a többi néptől. Valaki ezt úgy fogalmazta meg, hogy a zsidóság saját faji leszármazási tradíciójának rabja. Hisztérikusan elleneznek minden nemzeti (náci) alapú szerveződést, miközben saját identitásuk és szerveződésük a világ legszigorúbb, legkirekesztőbb leszármazási (nemzési, nemzeti, náci) ideológiáján alapul. Mert a többinél különb fajnak tartják magukat. A mindenki mástól antirasszizmust követelő zsidóság valójában a rasszizmus kitalálója az isteni kiválasztottság kinyilvánításával, és aktív művelője ma is az ennek megfelelő viselkedéssel, vallási elvekkel és (akár DNS-ellenőrzést is alkalmazó) izraeli bevándorlási törvénykezéssel.

Lehetne ez a kiválasztottság valami fennkölt, jó dolog, de nem az. Ábrahám és Mózes szövetsége az Úrral minden nemzsidó szolgaként vagy halottként uralásáról szól. Ahogy Mohamed szövetsége Allahhal is minden nemmuszlim szolgaként vagy halottként uralását jelenti. Természeti törvénynek mondana ellent, ha nem születnek olyan önvédelmi reakciók, mint az antiszemitizmus és az iszlamofóbia. Nem a közösségen belüli tisztességes viselkedésre vonatkozó parancsolatokkal van probléma persze, hanem hogy más közösségek uralásának hasznából akarják kompenzálni, jutalmazni a parancsolatok betartását. Ha e bölcseknek a más közösségek, más gondolkodásmódot, más életformát követők ellen irányuló agresszív eszméit szavakban, tettekben, viselkedésben is megtagadnák a leszármazottak, az álszent sértődöttséggel kifogásolt önvédelmi reakciók is elenyésznének. Nem ez történik sajnos. Jézus szeretetről szóló tanítása éppen most foszlik semmivé e két magabiztosság közt őrlődve a szeretet téves, önvédelmet bénító értelmezése miatt.

*

Szétszórtságuk miatt a zsidók más népekhez képest extrém sok „nemzeti” (zsidó) szervezetet működtetnek világszerte. Emellett az irányításuk alatt egyesített világ létrehozására progresszív-balliberális szervezetek, alapítványok, egyesületek, pártok sokaságát alapítják, alkalmi szövetségesként bevonva – megtévesztésül hirdetett szimpatikus – eszméikkel rokonszenvező, más rasszhoz tartozó embereket, akik jóhiszeműségükben a valós célokat nem látják.

Nemrég paradigmát váltottak, és a többség (proletár tömegek) helyett kisebbségek tömegéért kezdtek harcolni, hogy egyetlen kisebbség helyett, akik a világon mindenütt ott vannak, és mindenütt kilógnak a sorból, legyen mindenütt sok-sok sorból kilógó kisebbség. Eltérő rasszok, etnikumok, kultúrák erőltetett összekeverése, ideológiák erőszakos ütköztetése – a jó szándék hangos hirdetése mellett – garantálja a konfliktusokat, ami jó az elitnek. Hivatkozási alapot teremt hatalmi beavatkozásokra, és lefölözhető pénzmozgásokat szül, a köznép pedig megosztottsága miatt képtelen lesz hatékonyan védekezni az elit manipulációi ellen. Szeretik a konfliktusokat azok, akik politizálásból, médiából, jogászkodásból, pénzforgatásból... (embercsordák terelgetéséből, nevelgetéséből: emberi közösségek sokcélú hasznosításából) élnek.

A zsidó nép földrajzi szétszórtsága, különutas fejlődését fenntartó kivételesen erős faji kötődése és egyre hangsúlyosabb világellenőrző, világirányító szerepe világos oka annak, hogy miért szorgalmaznak ők internacionalizmust, globális multikulturalizmust, egyéni és kisközösségi jogok erősítését a (természetességéből fakadóan erős) nemzeti és civilizációs nagyközösségek rovására. Több ezer év óta szerte a világban sajátjuktól eltérő gondolkodásmódot, életmódot követő nemzeti közösségekbe ékelődve éltek saját kisközösségeikben, megőrizve többségitől eltérő identitásukat. A zsidó nép több ezer év óta multikulturalizmusban él elkülönülten. Az általuk választott létforma – preferált evolúciós út – miatt előnyösebb számukra egy olyan világ, amelyben sokmilliós nemzetállamok helyett magáncégek és civil szervezetek játsszák a főszerepet. Ebben otthon vannak pár ezer éve. Pénzügyi és reálgazdasági cégeik, médiumaik, alapítványaik, egyesületeik – számban, szervezettségben, eredményességben minden más nemzetet megelőzve – behálózzák a világot. Behozhatatlannak látszó előnnyel indulnak neki egy internacionalista, multikulturális, álliberális globalizmusnak, egy olyan világnak, amit pénzrendszerrel, médiával és jogrendszerrel uralt áldemokratikus módszerekkel irányítanak.

*

Ismerősek az ilyen írásra való reagálások, de nem gyűlölöm a zsidókat, sőt. Vannak, akiket nem kedvelek, de a nem kedvelés, a nézetek, célok különbözősége nem gyűlölet. Legtöbbjüket tisztelem, becsülöm, sokukat kimondottan kedvelem, mint bármely más nép képviselőit. Határozottan sokra tartom zsidó emberek szellemi alkotásainak sorát, de kártékonynak egy másik részét. Nagyra becsülöm a zsidó nép összetartását, együttműködését, élénk közösségi életét, őseik, hőseik büszke ünneplését. De ennek fényében látszik igazán, milyen gonosz a törekvés, amivel minden más nép nemzeti és rassztudatát, vallását rombolják, gúnyolják. Azt meg nem is tudom másként megfogalmazni, minthogy sunyi módon aljas, ahogy fehérekre hárítják a felelősséget régmúlt tettekért, amiknek manipulatívan cselekvő részesei és haszonélvezői voltak, olyannyira, hogy (mindenütt a társadalom gazdasági, politikai, ideológiai irányító szegmenseiben élve) ők a leggazdagabb, legpazarlóbb, legkörnyezetszennyezőbb jólétben élő rassz a világon, és elitjük ma már a világ dirigens tulajdonosa. Míg a világ ezt a káros mérvű tulajdonjogot a veszélyessé vált túlhatalom miatt okkal és joggal vissza nem nyesi.

A sok pozitív tulajdonság és személyes jó kapcsolatok miatt okoz lelkifurdalást, mégis, bármennyi egyéni szimpátia vagy szeretet ellenére, a saját érdekünkben ki kell mondani azt a jól dokumentált, és minden korábbinál jobban látható tényt, hogy a zsidó elit évezredek óta egy nagyon tudatos és eredményes, minden más rassz leuralására, irányítására és kihasználására törekvő evolúciós stratégiát követ (amit kivételezett kedvezményezettként a zsidó rassz többsége, legalább hallgatólagosan támogat). Ezt tudatosítanunk, és ellene védekeznünk kell. A demokrácia és az üzleti szabad verseny széles körben hirdetett és követett szabályai szerint is így fair és így racionális.

*

Korábban le kellett írnom, nem gyűlölöm a muszlimokat, csak szigorú önkorlátozást követelnék meg azoktól, akiket magunk közé engedünk. Fontos a szó: engedünk. Nyomós okunk van arra, hogy számba vegyük az életünket alapjaiban megváltoztató következményeket. A liberális Európában nincs helye az iszlámnak. A vallásszabadság nem hivatkozási alap egy olyan vallás befogadására, amelynek lényege, hogy nem ismeri el a vallásszabadságot, híveit pedig (őszinte barátságtól, barátság színlelésén át rabszolgaságba vetésig és legyilkolásig) bármely módszert megengedő harcra kötelezi tanai érvényesítésére. Olyan paradoxon, hogy zsidók, a szabadság és józan ész megszállottai az iszlám befogadását követelik, hogy az csak elhallgatott hátsó szándékkal magyarázható. Bűn olyan közösségek betelepedését engedni, amely saját jogrendszerben él, és a miénket nem hajlandó elfogadni. Egyazon helyen két, eltérő jogrendszert követő civilizáció békés együttélése lehetetlen.

Nem véletlen, hogy zsidók és muszlimok kapcsán is bizonygatnom kell, nem gyűlölet az, amit irántuk érzek és róluk gondolok. Nem gyűlölet ez, hanem önvédelem. Mert zsidók és muszlimok is a tévedhetetlen tudás birtokosának képzelik magukat, és egyformán jogot formálnak arra, hogy – lényegileg különböző – nézeteiket a világra erőltessék.

A muszlimok az élet minden pillanatát és mozzanatát elképesztő részletességgel és merevséggel szabályozó elvrendszerben hisznek másfél ezer éve, és hirdetik, hogy ez a (világnézeti és nemi alapon is diszkriminatív) középkori szabályrendszer nem változtatható meg soha. Megállt számukra az idő.

A ma már túlnyomóan ateista zsidóság szerint viszont éppen a változás, fejlődés (progresszió) az élet lényege, és ennek fontossága miatt az a szabály, hogy nincs szabály, bármilyen abszurditást és abnormitást is ki szabad és ki kell próbálni, függetlenül a többség akaratától és a potenciális veszélyektől.

Homlokegyenest ellentétes céljaik és elveik miatt gyűlölik egymást oly engesztelhetetlenül zsidók és muszlimok. Ez a két, globális dominanciára törekvő erő, egyformán bűntudatot akar kelteni bennünk, gyűlöletkeltésnek nevezve a globális uralomra törekvésük elleni önvédelmet, kitalálva, hogy a mi védekezésünk az ő üldözésük. Ne dőljünk be nekik, utasítsuk el mindkét szélsőséget, maradjunk mi az arany középúton. Ragaszkodjunk a normálishoz, a józan észhez, józan erkölcshöz.

Európának nem szabad hagynia, hogy a világ szupergazdag elitje (melyben a zsidóság számában és befolyásában is szélsőségesen felülreprezentált) európai földön, európai emberek újabb millióinak feláldozásával vívja meg az iszlám, a kereszténység és a nemzeti kultúrák felszámolásáért folyó háborúját.

Szólj hozzá

média iszlám zsidóság pénzrendszer jogrendszer emberi erőforrás domesztikált emberiség