2012. dec 15.

Cigány többség felé

írta: F. Szabó
Cigány többség felé

... Sokkal határozottabban és szélesebb körben kell tudatosítanunk, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor a mostani óvodások idős korukban már egy cigány többségű országban fognak élni... s hová süllyed akkor az ország gazdasága? A rendszerváltás óta a cigányságnak folyamatosan csak hozzávetőleg 15%-a dolgozik, ezek zöme is segédmunkásként. Mi lesz, ha ők lesznek a többség? ...

Az államnak kiemelten támogatni kell a leggyengébben produkáló társadalmi rétegek gyermekeinek oktatását minden szinten, óvodától egyetemig, természetesen megkövetelve aktív, eredményorientált részvételüket. (Tehát a támogatásoknak az érintettek aktivitásától és eredményességétől, tevékenységük társadalmi hasznosságától függenie kell.)

Minden közpénz beszedési és kifizetési szabályt úgy kell megállapítani, hogy az munkára – és a társadalom számára lehető legtöbb hasznot hajtó munkára – ösztönözzön (adózás, szociális, oktatási és egészségügyi támogatások, nyugdíj...)

Adózási és munkajogi eszközökkel... el kell érni, hogy az alacsonyan képzetteket is megérje dolgoztatni. A kedvezményeknek addig kell terjednie, amíg az alsó harmad foglalkoztatási szintje az országos átlaggal lesz azonos. Ezt nemcsak a humanitás követeli meg, ez az egész társadalom érdeke, mert a tömeges és tartós munkátlanság a közvetlenül érintettek fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi leromlása mellett lerántja, tönkre teszi az egész társadalmat (tehát a dolgozó többséget) is.

***

Cigánykérdésről elfogulatlanul beszélni ma Magyarországon majdnem lehetetlen. A szélsőjobb minden probléma gyökerét cigányban és zsidóban keresi, a balliberálisok meg minden antiszociális magatartást a többségi társadalom hibáira akarnak visszavezetni.

Utóbbiaknak sikerült elérniük, hogy a népszámlálás során már nincs rákérdezés etnikai hovatartozásra, és tilos ez rendőrségi, oktatási stb. nyilvántartásokban is. Lassan ott tartunk, hogy a cigány szó kiejtése is rasszizmusnak számít.

Pedig olyan súlyos gondok várnak ránk, hogy nem szabadna strucc módjára homokba dugni a fejünket. Sokkal határozottabban és szélesebb körben kell tudatosítanunk, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor a mostani óvodások idős korukban már egy cigány többségű országban fognak élni.

Mielőtt nagyon beleélnénk magukat abba, hogy a magyar állampolgárságú cigányok is magyarok, vegyük észre, hogy ők maguk is a cigány/magyar megkülönböztetést használják, annak ellenére, hogy közel 90 százalékuk anyanyelve magyar. És jó okkal különböztetik meg magukat, mert alapvetően más kultúrában élnek és hisznek.

Baj ez? Kétségbe kell esnünk ettől? Bizony baj. Ha a cigányság az marad, ami most – és nincs sok okunk remélni, hogy változnának – akkor ez nagy baj. Mert olyan kultúrában élnek, amely nem akar beilleszkedni a tanulás és munka alapú eurázsiai-amerikai társadalmi rendszerekbe.

Némi elégtétellel vehetjük tudomásul, hogy az évtizedekig multikulturális Európát hirdető és magyarokat gyakran rasszizmussal vádoló gazdag nyugati országok polgárai és vezetői, szembesülve a tömeges muszlim és cigány bevándorlás okozta problémákkal – ezek elkülönülő, a többséggel szemben ellenséges, a bevett normáktól eltérő viselkedésével – egyre többen kezdik belátni, hogy valahol határt kell szabni, és eszközt találni az európai kultúrába való integrálódás kikényszerítésére.

A muszlimokkal most nem foglalkoznék, mert az arányuk nálunk (még?) elenyészőnek mondható. A cigányság ügyével azonban muszáj. Mert a trendek szerint arányuk az aktív korú népességen belül 40-50 éven belül 50% fölé emelkedik, innen pedig egyenes út vezet a teljes népességen belüli többséghez. (Becslések szerint 10 év alattiaknál most 15-16%, 5 év alattiaknál pedig már 23-25% a cigányság részaránya).

Hivatalos etnikai nyilvántartás, és tudományos értékű trendszámítások híján lehet ezen vitatkozni. De tessék kicsit utánanézni a neten fellelhető becsléseknek, tessék szétnézni a szülészeteken, az általános iskolákban vagy csak úgy az utcákon.

Trianon sokkoló ébresztő volt a millenniumi ünnepségekkel önmagukat elkábító és nemzetiségeket felbosszantó magyaroknak. A népesség fogyása, illetve a magyar/cigány népesség arányváltása Trianonnál sokkal súlyosabb csapás lesz a magyarságra. Ha a jelenlegi államhatárokon belül is kisebbségbe kerülünk – és a legjobb (legrosszabb) úton haladunk e felé – akkor a magyar nemzeti kultúra is veszélybe kerül.

Az aztán külön kérdés, hová süllyed akkor az ország gazdasága? A rendszerváltás óta a cigányságnak folyamatosan csak hozzávetőleg 15%-a dolgozik, ezek zöme is segédmunkásként. Mi lesz, ha ők lesznek a többség?

E foglakoztatási adatokat jól magyarázzák az iskolázottsági mutatók. Egy 2001. évi felmérés szerint a felnőtt cigányság 30%-a az általános iskolát sem végezte el (összlakosságon belül ez 10%), érettségije 11%-nak volt (összlak.: 38%), egyetemet-főiskolát 1%-uk végzett (összlak.: 13%).

Ami sokkal ijesztőbb, nagyon hasonlóak a cigányság iskolázottsági és foglalkoztatási adatai a többi európai országban is, majdnem teljesen függetlenül az egyes országok gazdasági teherbíró képességétől és a többségi társadalom toleranciájától. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyon kreatívnak, elszántnak és határozottnak kell lenni azoknak, akik ezen jelentősebb mértékben javítani akarnak.

Ha nem tudunk változtatni, akkor termelődik egy nagy létszámú – a modern gazdaságban egyre kevésbé szükséges, tehát mindig potenciálisan munkanélküli – tanulatlan tömeg. És ami még rosszabb, a tanulni és/vagy dolgozni nem akarókból vagy nem tudókból folyamatosan kitermelődik egy bűnözői réteg.

Bár a széplelkű, minden bajt a „kirekesztő" társadalom kontójára író emberbarátok nem szeretik hallani, a cigányság fél évezredes európai történetét nézve azt látjuk, hogy a cigány kultúrában eléggé természetes módon benne van a társadalmi kötöttségek és kötelezettségek elutasítása, a mások becsapását, meglopását okosságnak, ügyességnek, vagányságnak tekintő hozzáállás, a nekik nem tetsző magatartást aránytalan erőszakossággal megtorló viselkedés.

Bizonyára nyomós okai voltak annak, hogy a 16. századi Svájcban, Franciaországban és Angliában, a 17. századi Dániában és Svédországban is törvényeket hoztak halálbüntetés terhe melletti száműzésükre. De az sem lehet véletlen, hogy manapság is rendszeresen látni a tévékben, újságokban cigányokkal szembeni olasz, kanadai, francia stb. kényszerintézkedéseket ott, ahol hirtelen sokan megjelennek.

Ha egy kultúra nagyon eltér a befogadó társadalométól, az általában önmagában is irritáló. Ám ha ez olyan kultúra, amely veszélyezteti a többségi társadalom polgárainak anyagi, fizikai, erkölcsi biztonságát, az szemmel láthatóan gyors védekező reakciót váltott és vált ki ma is egy egészséges társadalomban.

Mi nem voltunk, és úgy tűnik ma sem vagyunk a nyugati és északi államokéhoz hasonlóan egészséges és erős társadalom (Pedig a 15. században, tehát hazánk fénykorának tartott Mátyás királyi időkben jelent meg nálunk a cigányság. De a 18. századi Mária Terézia és II. József kellett ahhoz, hogy szigorú intézkedésekkel próbáljanak némi integrációt elérni.)

Igaz persze, hogy a cigányság lélekszáma a 20. század közepéig elenyésző volt az össznépességhez képest, így nem játszottak lényeges szerepet a gazdasági és társadalmi életben. 1941-ben lélekszámuk 27 ezer volt (kevesebb, mint 0,3% a népességen belül). Mai lélekszámukat 8-900 ezerre (azaz 8-9%-ra) becsülik, ami nagyjából 30-szoros növekedést jelent 70 év alatt.

A magyarság lélekszáma eközben oly meredeken csökken – a környező országokból folyamatosan bevándorló magyar népesség ellenére –, hogy az ország összlakossága 30 év óta folyamatosan és gyorsuló ütemben fogy. A csökkenést a cigányság nagymértékű szaporodása sem tudta ellensúlyozni, az arányokat viszont annál meredekebben változtatja.

Ha belegondolunk, mi lehet ennek az oka, akkor azt kell látnunk, hogy a cigányság saját erejére támaszkodva évszázadok alatt is legfeljebb akkora demográfiai eredményességet produkált, mint az összlakosság. A szocializmus kellett ahhoz, hogy az egyensúly felboruljon: a javaknak erőszakosan kiegyenlített, teljesítménytől független elosztása, és a gyerekvállalás, családtámogatás nagyvonalú, társadalmi-gazdasági teljesítménytől független támogatása.

A rendszerváltás lényegében azért történt, mert a világ túlhaladt azokon a termelési módokon, amelyekkel a szocializmus működött. A rendszerváltást követően megszűntek a tanulatlan vagy alacsonyan képzett tömegeket felszívni képes ipari és mezőgazdasági nagyüzemek, egyszerűen azért, mert veszteségesek voltak. Ugyanakkor megmaradt a társadalmi-gazdasági teljesítménytől független családtámogatási rendszer.

Az a veszélyes helyzet állt elő, hogy a csökkenő népességen belül egy olyan csoport lélekszáma nő dinamikusan, amely a modern társadalmakba nem illeszkedő értékrendje miatt nagyon korlátozottan tud részt venni a szükséges javak előállításában. Úgy szorul a többségi társadalom segítségére, hogy maga ehhez túlságosan kevéssel képes hozzájárulni. Úgy vesz el, hogy nem ad.

Ez persze irritálja a többséget. Különösen, ha az elvétel követelőző, szemtelen vagy erőszakos. A mai súlyos gazdasági helyzet miatt frusztrált többség pedig végképp nem tud és nem akar többé senkit eltartani, aki számára nem fontos, hiszen maga és családja, rokonai és barátai is nehéz helyzetben vannak, vagy ennek fenyegetésében élnek.

Ha nem akarjuk, hogy a mainál is súlyosabb gazdasági és etnikai feszültségekkel kelljen küszködnünk, mindkét félnek és az államnak is tudatosítania kell a problémákat, és lényegi lépeseket kell tennie a megoldás irányában.

Mi lehet a cél? Természetesen egy prosperáló ország, amely polgárainak európai színvonalú jólétet tesz lehetővé tanulás- és munkaalapú társadalmi rendszerével. És milyen eszközökkel érhető ez el?

1. Az államnak mindent meg kell tennie egy korszerűen produkálóképes társadalom kialakulásának támogatására:

  • Erőteljesen fejlesztenie kell az oktatási rendszert. (Tanulmányozni kell, és mintául venni a legsikeresebb országok oktatási rendszerét /USA, Ausztria, Németország, Finnország, Svédország, Dél-Korea pl./ Ezt tette korábban Finnország, és évtizedek óta a PISA-felmérések élvonalában van). Előtérbe kell helyezni a passzív befogadással szemben a produkáló, aktív megismerést, az egymással együttműködő szellemi és fizikai munkálkodást. Hangsúlyos figyelmet kell fordítani a gondolatok szóbeli közlésének és toleráns megvitatásának elsajátítására, a konfliktusok helyes és célravezető (win-win elvű) kezelésére. El kell érni 8. év végére az alapfokú, 12. év végére a középfokú, beszédcentrikus angol nyelvtudást. Az alap-, közép- és felsőfokú oktatásban is biztosítani kell az arányos szintű informatikai ismereteket.
  • Kiemelten támogatni kell a leggyengébben produkáló társadalmi rétegek gyermekeinek oktatását minden szinten az óvodától az egyetemig, természetesen megkövetelve aktív, eredményorientált részvételüket. (Azaz a támogatásoknak az érintettek aktivitásától és eredményességétől, tevékenységük társadalmi hasznosságától függenie kell.)
  • Minden közpénz beszedési és kifizetési szabályt úgy kell megállapítani, hogy az munkára és a társadalom számára lehető legtöbb hasznot hajtó munkára ösztönözzön (adózás, szociális, oktatási és egészségügyi támogatások, nyugdíj...). El kell érni, hogy a munkaképes korúak foglakoztatása elérje a legfejlettebb államok 80-90% körüli szintjét.
  • Adózási és munkajogi eszközökkel (a munkabért terhelő járulékok akár nulláig csökkentésével, a foglalkoztatási, fizetési, felmondási feltételek enyhítésével) el kell érni, hogy az alacsonyan képzetteket is megérje dolgoztatni. A kedvezményeknek addig kell terjednie, amíg az alsó harmad foglalkoztatási szintje az országos átlaggal lesz azonos. Ezt nemcsak a humanitás követeli meg, ez az egész társadalom érdeke, mert a tömeges és tartós munkátlanság a közvetlenül érintettek fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi leromlása mellett lerántja, tönkre teszi az egész államot (tehát a dolgozó többséget) is.
  • A családtámogatási és a nyugdíj rendszert is úgy kell átalakítani ésszerű és méltányos, de nem túl lassú átmenettel –, hogy ezek minél több magasan képzett gyermek felnevelésére ösztönözzenek, a képzetlenek számának növekedését viszont ne ösztönözzék (Lásd Kopátsy Sándor idevágó írásait).
  • Kiemelten kell támogatni a világszínvonalú, versenyképes szellemi és anyagi produktumra képes egyéneket és vállalkozásokat (Szép példa volt erre a manapság méltán emlegetett Klebelsberg Kuno kultuszminiszter aktív személyes erőfeszítése a későbbi Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert hazacsábítására és hazai kutatási feltételeinek biztosítására).
  • Az államnak minden lehetséges eszközzel meg kell védenie polgárai vagyoni és fizikai biztonságát, a nyugati országokhoz hasonló határozott szigorral kell fellépnie a deviáns magatartású egyének és csoportok táradalomból való kiszűrésére.
  • Erőfeszítéseket kell tenni az egészséges táplálkozás és sokmozgásos, sportos életmód propagálására és támogatására, a betegségek megelőzésére, hogy határozottan javítsunk a nemzetközi összehasonlításban igen rossz egészségügyi mutatóinkon.

2. A cigányságnak el kell fogadnia az európai társadalmi szabályokat:

  • Tudomásul kell venni, hogy egyenlő jogokhoz egyenlő kötelezettségek társulnak, és az alapjogokhoz is teljesíteni kell bizonyos alapkötelezettségeket.
  • A modern társadalom az emberek rendszeres tanulására és munkájára épülő rendszer. Mindkét kötelezettség gyerekre, aktív- és nyugdíjaskorú felnőttre is vonatkozik, csak az életkorral a hangsúlyok és a játékosság foka, a tevékenység komolysága és helyszíne változik.
  • Tudomásul kell venni, hogy aki a társadalmi szabályok alól kivonja magát, azt a társadalom kirekeszti magából. A társadalom már nem képes és nem akar gondoskodni munkaképes emberek huzamos, pláne élethosszig tartó ellátásáról. Mindenkinek személyes erőfeszítéseket kell tennie a társadalom számára hasznos, használható képzettség megszerzésére és ezen alapuló munkavégzésre.
  • A törvények a cigányságra is vonatkoznak. A munka nem helyettesíthető bűnözéssel. Az államnak a jövőben, polgárai anyagi és fizikai biztonsága érdekében határozott szigorral ki kell szűrnie a deviáns egyéneket és csoportokat.
  • A cigányság a magyarságénál is rosszabb egészségügyi mutatókkal rendelkezik, ezért határozott lépéseket kell tenni az egészséges életmód irányába.

3. A magyarságra mindaz igaz, amit fentebb a cigányságra vonatkozóan írtam.

  • Különösen megszívelendő a holtig tartó tanulás, és a nyugdíjas korban is végzett társadalmilag hasznos – akár pl. családon belüli – rendszeres munkavégzés követelménye.
  • A magyarság esetében, jelen demográfiai helyzetünk mellett mindez nem elég. Ha nem akarunk egy-két évszázadon belül nemzeti önállóságunkért, anyanyelvünk fennmaradásáért meddő és reménytelen harcot folytatni, ahogy ezt ma katalánok, baszkok, oszétok, kurdok teszik, akkor bizony nagyon gyorsan változtatnunk kell(ene) demográfiai mutatóinkon. Magyarán minden egészséges nőnek két-három, ha teheti inkább négy gyereket kell szülnie és a családnak minden erőfeszítést meg kell tennie e gyerekek eredményes felneveléséért, magas szintű oktatásáért.
Szólj hozzá

magyar nemzet magyarság diszkrimináció rasszizmus demográfia cigányság