Majd egy éve azért kezdtem írni ezt a blogot, mert azt láttam, mennyire kilátástalanul vergődünk a sikertelenség hálójában. Kis hazánk aggasztott, de igazából az egész világ kínlódik. Kényszert éreztem arra, hogy próbáljam keresni az okokat és a lehetséges kiutakat. Amiket eddig írtam, egy-egy lépés ebben az útkeresésben.

Aztán eszembe jutott a kézenfekvő gondolat: ha már a sikertelenség a probléma, nézzük meg, mit írtak a nálam okosabbak a sikerességről.

Nos, ha röviden össze akarom foglalni a lényeget, azt írták, hogy rajtunk múlik. Még pontosabban és persze némi megszorítással, csak rajtunk múlik.

 * 

A siker-filozófia ősatyja számomra Napoleon Hill. Ha eredményességről, sikerről szóló könyvet olvastam, rá kellett jönnöm, hogy a téma későbbi tudorai alig mondanak olyan dolgot, amelyről Hill ne írt volna már 60-80 évvel ezelőtt. Persze azért érdemes tanulmányozni másokat is. Akiktől én olvastam és tanultam még e témában: Dale Carnegie, Stephen R. Covey, Cavett Robert, Malcolm Gladwell, Ian Durston, Thomas Hohensee, Will Bowen, B. és C.M.Mohr volt.

Bizonyára nem véletlen, hogy a siker titkainak kutatásával épp egy amerikai kezdett el mélyebben foglalkozni (Hillre gondolok), meg az sem, hogy jéé, a többi általam említett ember is amerikai (na jó, majdnem mind). Seres László valahol azt írta: „A bevándorlók formálta Amerika olyan ország, amelynek nemzettudata nem etnikai alapú, hanem egy politikai-filozófiai koncepciót véd: az élethez, szabadsághoz és boldogság kereséshez való jogot... Amerikának van a legszabadabb, egyénközpontú hagyománya, amely a történelemben eddig egyedülálló individuális szabadságot, joguralmat, kreativitást és prosperitást eredményezett.”

A módszer, amivel Hill dolgozott, szintén olyan "amerikás", a sikerország cirka félezer kiugróan sikeres emberét interjúvolta meg eredményességük titkáról – és jó elmével leszűrte a lényeget.

Az ösztönző gondolat sem utolsó, amellyel a fiatal Hillt anyja a siker felé indította: "amit az emberi elme képes kigondolni és elhinni, azt képes megvalósítani". A gondolkodás, a hit és a cselekvés így egy mondatban, ez mindjárt az eredményesség feltételeinek sűrű esszenciája.

Aztán még egy sűrítmény a facebookról. Ha kicsit belemélyedsz, lehet, hogy nem is kell továbbolvasnod. (Vicceltem. De nem nagyon. Ebben is annyira minden fontos benne van. És még a kép is kifejező.

Azért én mégis ragoznám egy kicsit. Íme, amit leszűrtem magamnak a fenti okosok gondolataiból:

*

1. „Egyetlen lény van, akinek az erőfeszítései révén boldog és sikeres lehetsz minden körülmények között. Saját magad vagy ez a lény” (N. Hill)

Felelősek vagyunk a sorsunkért (és nagyon nem mellesleg a többiek, leginkább a hozzánk közelállók sorsáért). Alapvetően és mindennél inkább a saját gondolatainkon, értékrendünkön, döntéseinken és cselekedeteinken múlik, hogy mennyire leszünk eredményesek és elégedettek. Mindannyian „self made man” vagyunk. (Tagadhatatlan, hogy könnyebb annak a dolga, aki az őseitől jó géneket örökölt, gondos és szeretetteljes fizikai, szellemi és lelki nevelésben részesült, de ez mitsem változtat a saját felelősségünkön.)

2. Az igazán fontos siker kiindulópontja mindig egy erős vágy és akarat valaminek az elérésére. A szükséges kezdet: egyértelmű, világos célkitűzés, a vágyott cél elérésének elhatározása. A sikeres ember talán legfontosabb jellemzője, hogy határozott életcélja van.

Azért vágy és akarat, mert a vágy önmagában egy passzív dolog, ami a legtöbb emberben megvan, de önmagában nem elég. Mindannyian vágyunk jobb életre, jobb munkára, jobb autóra.., de a legtöbb ember nem annyira, hogy ezekért hajlandó lenne komoly erőfeszítéseket tenni. A vágynak olyan erősnek kell lenni, hogy aktív akarat, kitartó cselekvésre irányuló elhatározás legyen belőle.

Az igazság az, hogy a legtöbb embernek nincsenek is komoly céljai, csak úgy elvannak az életben. A ma is ősközösségi szinten élő törzsektől a legfejlettebb közösségekig mindig van egy kiemelkedő cselekvési hajlandóságot és képességeket mutató kisebbség, egy átlagosan tevékenykedő többség, és mindig van egy – túl fiatal, túl idős, beteg, netán lusta – „potyautas” csoport (a pejoratív jelző igazából csak a lustákat illeti). Mindig volt és tartok tőle, mindig lesz jelentős különbség az emberek között, és nem is annyira a fizikai és szellemi képességeik, mint inkább az akaratuk, a gondolkodásra és cselekvésre való hajlandóságuk különbözősége miatt.

S ha már döntésekről és célkitűzésekről van szó, nem állom meg, hogy fel ne idézzek egy bölcsességet az észszerű célokról. Az, hogy mennyire leszel boldog, attól függ, hogy mennyi boldogságot adsz másoknak. Kicsit más megfogalmazásban: segíteni akarj másoknak, hasznukra akarj tenni, a problémájukat akard megoldani, törődj velük. Ez a siker egyik legfontosabb titka. Az anyagi sikeré is. Persze a te célod a te vágyadon és döntéseden kell alapuljon, másként nem is működik a sikerre vivő belső ösztönzés, de azért ezen a boldogságadás, segíteni akarás dolgon nem árt kicsit elgondolkodni.

Ha nagyon el akarsz érni valamit, a cél mindig lebegjen lelki szemeid előtt, és jó ha a valódi szemeid is gyakran látják. Legyen egy kép a falon, kép vagy felirat az íróasztalon, a tárcádban, bármi, ami a célodat újra és újra felidézi, ébren tartva az akaratot. Jusson eszedbe lefekvés előtt és ébredés után...

Jó tanács: egyszerre csak egy-két komoly célt tűzz magad elé. Ha sok célra hajtasz, valószínűleg egyiket sem fogod elérni, mert ehhez nincs az embernek elég testi, lelki, szellemi ereje.

3. A következő feltétel: önbizalom, bizonyosság erejű hit abban, hogy képes vagyok a célom elérésére.

Aranyszabály, hogy az életben nem feltétlenül az iskolák legjobb tanulói boldogulnak legjobban (azért jócskán van ilyen is, tévedés ne essék!). Úgy tűnik, hogy vannak dolgok, amik a szellemi és fizikai képességekhez hasonlóan fontosak: akarat, bátorság, önbizalom, egyfajta rámenősség.

Fontos az alapfilozófiádnak megfelelő eszközökkel megszerezni és folyamatos rendszerességgel ébren tartani az önbizalom erősítő hitet. Jó például a Hill-gondolat visszatérő felidézése: amit az ember képes kigondolni és elhinni, azt képes megvalósítani. Vagy gondolj Henry Ford mondására: ha az ember hiszi, hogy képes valamire, akkor az úgy is lesz – ha azt hiszi, hogy képtelen valamire, az is úgy lesz.

Imádkozz rendszeresen a célod eléréséért, ha hívő vagy. Ha tanultál agykontrollt, győzd meg megfelelő gyakorlatokkal a tudatalattidat az elérendő cél szépségéről, fontosságáról és arról, hogy ezt te el fogod érni, jogod is van elérni, mert erőfeszítéseket teszel és ez meg fogja hozni a kívánt eredményt.

Az önbizalom növelés mindig a tudatalatti pozitív befolyásolása. A tudatalatti szerencsére könnyen befolyásolható, különösen a tudatos elmét előzetesen semlegesítő technikák alkalmazásával (például agykontrollos féléber „alfa” állapotba kerüléssel, vagy jógás meditációval). Fontos, hogy a tudatalatti sugalmazása mindig pozitív megfogalmazásban történjen. Tehát mindig azt mondjuk, sugalljuk – magunknak, gyermekeinknek, munkatársainknak – amit elérni akarunk, és soha ne azt, amit elkerülnénk (mert az utóbbi a rossz képet, mozdulatot, cselekvést vetíti a tudatalatti elé, amitől ez a rossz rögzül, és következik be).

Talán furcsállva olvasnám Hill sorait a gondolat keltette rezgések végtelen lebegéséről vagy a Végtelen Intelligenciáról, ha magamnak nem lennének jógából, meditációból, agykontrollból eredő rokon tapasztalataim. Nem zárom ki, hogy teljesen materiális magyarázata is lehet a dolognak, de bizton állíthatom, segíti az elmélyült gondolkozást, ha beleéljük magunkat, hogy valamilyen – nálunk sokkal fejlettebb – intelligencia támogat ebben.

Eszembe kell jusson az agykontroll egy technikája, amelyben az ember úgy keres megoldást egy problémára, hogy meditatív állapotban („alfában”) elképzelt – valós vagy kitalált – barátjával és barátnőjével, de akár jogász, mérnök vagy bármilyen szakértővel tárgyalja meg az ügyeit és keres megoldási módokat. (Baráttal és barátnővel, mert férfinak és nőnek más az észjárása és hasznos mindkettőt megismerni. Azon meg ne csodálkozz, hogy a tudatalattidból mérnök, jogász vagy bármi más szakértőt bányászol elő. Az ember tudatalattija a tudatosult információk milliószorosát tárolja.)

Hallgathatsz Müller Péterre és akkor elődeink szelleme segít, vagy Napoleon Hillre, aki szerint az egykor éltek gondolatai által keltett, máig a végtelenben lebegő rezgéseket fogjuk fel. Ha valaki materialistább, akkor saját tudatalattijából, tehát saját élményeiből előásva maga alkotja „konzulenseit” és lel rá a problémák megoldására. Egy a lényeg, van spirituális segítség a céljaid elérésében, ami hitet, erőt, önbizalmat ad.

4. Ha megvan a célkitűzésed, cselekedj halogatás nélkül, kis lépésekkel indulva a célod felé. Majd kis korrekciók és újabb kis lépések, kitartóan, rendszeresen.

Fontos, hogy kis lépésekkel haladj. A tudatalattinak nevezett, mélyen beivódott ösztönös szokásrendünknek sokkal nagyobb hatalma van, mint gondoljuk. Alapvetően irányítja mindennapi tetteinket, döntéseinket. Meghatározza, hogy lehetőségeinkkel élünk-e, keressük-e, netán megteremtjük a lehetőségeket Napóleon – mármint a Bonaparte – elvei szerint, vagy ellenkezőleg, kerüljük azokat. A tudatalattid irtózik a változásoktól. Ha nagy lépésekkel akarsz változtatni korábbi szokásaidon, a tudatalattid ijedten ébred a lusta szendergésből, és mindent kitalál, hogy megakadályozza a változást, ebben biztos lehetsz. Könnyen fogsz találni okokat és érveket, hogy leállj kicsit, rövidebb szüneteket tarts, aztán hosszabbakat... De ha a változás mindig csak kicsi, fokozatos (ám következetes), akkor a tudatalattink szendereg tovább, nem tiltakozik.

Keresd meg a célod felé vivő legfontosabb teendőket. Kövesd a 9/10-es szabályt. Ez azon a tapasztalaton alapul, hogy egy cél elérése érdekében teendő cselekvéseknek ~10 százaléka hozza az eredmények ~90 százalékát, és fordítva. A várhatóan lényeges eredményeket hozó egy vagy egynéhány dologra kell koncentrálni. Nem érdemes sok időt és energiát pazarolni részletkérdésekre, amelyek aránytalanul nagy erőfeszítést igényelnek a várható eredményhez képest.

Fontos a haladéktalan és kitartó cselekvés. Helyes a legjobbra törekedni, de nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy halogatod a valódi cselekvést, mert előbb elméletileg próbálsz tökéletesítgetni valamit, amit még meg sem csináltál. „Csináld, és menet közben javíts rajta” (Paul Arden). Ha már lényegében elértnek tekinthető a célod, akkor érdemes (esetleg) tenni a tökéletesítésért.

Koncentrálj mindig arra, amit éppen csinálsz. Mindegy, hogy éppen dolgozni, pihenni vagy szórakozni akarsz, a lényeg, hogy arra fókuszálj, amit éppen tenni szándékozol.

Van egy dolog, aminek szinte minden szerző komoly figyelmet szentel. Egy fontos cél felé vezető úton majdnem szükségszerű, hogy az embert időnként kudarcok érik. Ne hagyd, hogy ez kedvedet szegje. A kudarcokból az ember sokat tanulhat szellemileg és edződhet lelkileg. Úgy kell felfogni, hogy a kudarc olyan esemény, amelynek célja van, általa erősebbé, okosabbá, higgadtabbá, ügyesebbé, eredményesebbé válhatsz. "A kudarc csak egy lehetőség az újrakezdéshez, ezúttal sokkal intelligensebben (Henry Ford)."

5. Egyedül nem megy. De legalábbis nehéz. Az ember társas lény. Jellemzője a tartós, szoros kötelékben együtt élő, együttműködő család, és különböző létszámú együttműködő rokoni és társadalmi csoportok szövevénye. Ezért a siker egyik legfontosabb feltétele két vagy több ember harmonikus, egymást inspiráló együttműködése – együtt gondolkodása és cselekvése – egy határozott cél elérésére.

A fenti mondatban szinte minden szó külön-külön fontos, a gondolkodás, az együttgondolkodás, a harmónia, a célkitűzés, a cselekvés.

Az én logikámban az együttműködő gondolkodás és cselekvés az 5. helyre került. De Hill meggyőző példái és kiemelkedő sikeressége alapján van abban valami elgondolkodtató, hogy ő a – látszólagos? – logikát felrúgva a harmonikusan együttműködő, egymást inspiráló, együtt gondolkodó csoport működését egyes írásaiban az igazán nagy siker egyik legfontosabb feltételének tekinti.

Ha hozzávesszük azt, amit Hill az együttműködő csoport egy vagy több tagja negatív hozzáállásának pusztító hatásáról ír, (hogy tudniillik a csoporton belüli negatív hozzáállás egyértelműen a csoport sikertelenségét és előbb-utóbbi szétesését okozza), akkor arra kell gondolnunk, hogy lám megtaláltuk a mai és nem mai magyar társadalmat sújtó problémák egyik fontos okát.

Akikkel naponta kapcsolatba kerülünk, komoly befolyással vannak hangulatainkra, gondolatainkra, cselekedeteinkre, bár ez esetleg nem is tudatosul bennünk. Ez a hatás segíthet minket fejlődésünkben, de akár sodorhat is a kudarc felé. Sokat segít, ha olyan emberek társaságát keressük, akik szimpatizálnak céljainkkal, gondolatainkkal, akik hozzáállásukkal támogatnak, erősítenek, ambicionálnak minket (és persze fordítva, kerüljük a pesszimista, lelombozó, gátló személyiségűek társaságát).

6. Testi-lelki-szellemi egészség

Látszólag nincs közvetlen köze a sikerességhez. De tágabb értelemben a sikerességbe bele kell értenem az elégedett, kiegyensúlyozott, boldog állapotot, amihez viszont kell a testi-lelki-szellemi egészség. Hill ezt a témát például több helyen is tárgyalja, a többiek, úgy tűnik nem érzik ide valónak. Én fontosnak tartom, túl fontosnak és terjedelmesnek is ahhoz, hogy az előbbiekkel egy szuszra írjak róla. Talán majd egyszer.