*

Olvasom, hogy a múltévi közbeszéd jellemzőjeként oxfordi nyelvészeknél post-truth, németeknél postfaktisch lett az "év szava". A „valóságon túli, tényeken túli” jelentésű kifejezést állítólag Orwell használta először 1984 c. klasszikusában az olyan politika leírására, amely a tényeket másodlagos fontosságúnak tekinti az érzelmekkel, ösztönökkel szemben.

A kifejezés most azért lett az év szava, mert feltűnően gyakran használták a Brexit és Trump kapcsán. A balliberális elemzők sora ugyanis úgy vélte, hogy a brit és amerikai fehér, keresztény, alacsonyan iskolázott vidéki választók a valós tényekkel nem törődve, érzelmileg túlságosan befolyásolva döntöttek – vagyis ésszerűtlenül, tehát helytelenül. Ennek a számukra sokkoló, elképzelhetetlen és elfogadhatatlan jelenségnek a leírására megfelelőnek találták a post-truth kifejezést.

Elgondolkodtató, hogy a Nyugat kereskedelmi és politikai kultúrájára meghatározó hatást gyakorló „Public Relations”, röviden PR (a Freud rokon Edward Bernays könyve) éppen azt taglalja, amitől Orwell óv a post-truth szóval: hogyan használhatják ki okos kereskedők és politikusok emberek befolyásolására az érzelmeiket és ösztöneiket. PR helyett nyugodtan mondhatnánk, hogy post-truth, ugyanarról van szó, az értelem fölött diadalmaskodó érzelmekről és ösztönökről. Csakhogy a Nyugat a PR-ból tudományt csinált, melyet kiterjedten használ és kihasznál, de PR helyett elítélően post-truth-t mond, amikor nemkívánatosnak ítéli ugyanazt a jelenséget.

Ami a választók állítólagos irracionalitását illeti, meggyőződésem, hogy nem a választók, hanem a liberális demokráciát hirdető média és politika képviselőinek valóságlátásával van baj. Egy részüknél bizonyára nem is a tények hibás megítéléséről van szó, hanem tudatosan törekednek egy elhallgatásokkal és csúsztatásokkal hamisított valóság láttatására – saját gazdasági érdekeik által motiválva. Amit Clinton, Merkel vagy Juncker liberális demokráciának reklámoz, az a tények alapján sokkal inkább a dúsgazdagok szabadsága, mint a valódi többségé. A liberális demokráciának nevezett rendszer túlságosan is megkönnyíti a tömegeken való irreális mértékű meggazdagodást. A leggazdagabb 8 embernek akkora a vagyona, mint a világ szegényebbik felének. Fogjuk fel a nagyságrendet, egyetlen ilyen ember annyi erőforrás birtokában érvényesíti az akaratát, mint 450 millió (46 Magyarországnyi) átlagember a világ szegényebbik felén! (A mai Nyugat pont annyira liberális és pont annyira demokrácia, amennyire nő a szakállas nőnek nevezett Conchita Wurst. Nem véletlen, hogy esetében ugyanaz a liberális kör lelkendezett a "bátor" választáson. Imádják a hazudozást, a szavak értelmének kiforgatását.)

A post-truth emlegetőivel szemben én úgy gondolom, nagyon is ésszerű indokok húzódnak meg a Brexit és Trump megválasztása mögött. A hagyományosan (és hagyományos értelmezésben) liberális brit és amerikai társadalom azt fejezte ki, hogy továbbra is a brit típusú, széles tömegeket felölelő középosztály szabadságán és fontosságán alapuló liberális demokrácia híve, és elégedetlen a német típusú, kis létszámú kiváltságos elit által dominált társadalmi renddel. (Hayek használta ezt a nemzetekkel jellemzett osztályozást Út a szolgaságba c. könyvében, és megfelel a kétféle társadalomfelfogás történelmi múltjának.)

Egy határon túl a brit és amerikai középosztály nem dőlt be az elit kísérletének, hogy a szabadságjogok kiteljesítése címén folyamatos harcot vívjon kisebbségi csoportok megosztottságot keltő „jogaiért” társadalmilag nem jelentős kérdésekben, miközben a középosztály szabadságjogainak folyamatos korlátozására tör, tőlük egyre többet elvesz és újra-eloszt a saját érdekei szerint (részben állami, részben pénzügyi eszközökkel), egyre többet tilt és előír, egyre többet, mélyebben és szigorúbban ellenőriz.

Hayek sajnálkozott is, hogy a szabadság valódi hívei miért engedték kisajátítani a baloldal számára a liberális szót, miközben a valóságban – ahogy fent említett könyvében elemzi – a szabadság nevében meghirdetett baloldali elvek megvalósítása szinte szükségszerűen vezet erőszakos, diktatórikus államhatalomhoz.

A balliberálisok szeretnek megfeledkezni arról, hogy a nyugati ipari civilizációt az általuk lenézett, valójában pont megfelelően képzett és megfelelően erkölcsös fehér keresztény – ma már inkább csak keresztény erkölcsű – középosztály hozta létre és működteti szorgalmas, becsületes, unalmas és kimerítő tömegtermelő munkával és tömeges adófizetéssel. Ezt a mintát követte – kétségtelen nyugati nyomásra – a hasonló erkölcsi elvek szerint működő távol-keleti civilizáció a maga konfuciánus hagyományával.

E két fejlett civilizáció egyúttal igazolja, hogy nem valamely vallásban vagy rasszban rejlik a modern ipari civilizáció működő- és fejlődőképességének titka, hanem a tömegek által követett erkölcsi elvek rendszerében. Szorgalom, tisztaság- és rendszeretet (nem véletlen a puritán jelző...), igényesség életkörülményekben, de munkavégzésben is, gondos tanítás-képzés, fegyelem, takarékosság (előrelátó gondolkodás), önállóság, egyéni kezdeményezésre és önkéntes együttműködésre való hajlandóság, eltérő gondolkodás és viselkedés tolerálása, szűkebb és tágabb közösség (család, település, nemzet) fontossága, tisztelete, megbecsülése…

A magát liberálisnak mondó elit másként értelmezi a szabadságot, mint a többség. Nem ismeri fel és nem ismeri el a dolgozó középosztály uralkodó erkölcsrendszerének társadalomfenntartó jelentőségét, és minden módon rombolni próbálja azt. Pedig a tudomány, művészet, politika nagyjainak és véleményformálóinak nem ártana elfeledniük, hogy azért van lehetőségük jelentőset produkálni – ami azért lássuk be, nem túl nagy gyakorisággal történik meg –, mert a robotoló tömegek biztosítják számukra az ehhez szükséges élet- és munkafeltételeket.

A liberális elit egyre agresszívabban gúnyol, ostoroz, támad a középosztály számára fontos elveket, és az individualizmus kétségtelen jelentőségét túlhangsúlyozva minden abnormitást normálisnak és támogatandónak akar elfogadtatni. Őrült (gyerekekkel szemben néha egészen aljas) túlzásokba vitt gender, LMBT+, pride, no borders no nations, muszlimok Európára zúdítása… A lelkiismereti- és szólásszabadság felkent hívei pedig gyűlöletkeltő-rasszista-fasisztának stigmatizálják azokat, akik ki merik mondani, amit látnak és gondolnak a valóságról, és meg akarják védeni magukat, világnézeti szabadságukat, családjukat, hazájukat, erkölcsi elveiket.

Mi lesz az európai kultúrával, ha az elit által beengedett, sőt hadihajókkal behozott muszlimok lesznek többségben, akik kultúrája összeegyeztethetetlen a nyugatival, és integrálódásról csak úgy akarnak hallani, hogy a nyugatiak idomulnak őhozzájuk? Természetesen ezt a tanulatlan, dologtalan tömeget sem a szupergazdagoktól, hanem a dolgozó középosztálytól elszedett adókból akarják eltartani, tanítani, megfigyelni és kordában tartani. Mindez pedig csak azért, hogy az elitnek módja legyen Európában lenyúlni a maga hasznát a csinált káoszból, Afrika és Ázsia muszlim országaiban pedig kierőszakolhassanak olyan rezsimeket, amelyek biztosítják az ottani profitszerzésüket is. Csak az elit húz hasznot ebből az egészből, és csak a dolgozó-adózó középosztály fizeti meg mindennek az árát.

A jobb és baloldali elit is csak saját jóléte forrásaként tekint a tömegekre. Mennyire jellemző a szemléletükre a nyersen őszinte Orbán kreálmánya: Emberi Erőforrások Minisztériuma. A szóhasználat is leleplezi a valóságot, ennek az elitnek az ember – és a tönkretételig kizsákmányolt természet is – csak a haszonszerzés forrása. Milyen kormányfő az, aki azért, hogy nemzeti burzsoáziát teremtsen, a tőlünk elszedett pénzből értelmetlen stadionokat, még értelmetlenebb kisvasutat építtet és négymilliárdot költ (több száz családi ház árát) a saját hivatala berendezésére ahelyett, hogy a hiányzó utakat, tornatermeket, tanuszodákat építené meg, és rendben tartaná a meglévőket, a kórházakkal együtt? Budapesti olimpia! Az élsportmániás főnök úgy döntött, hogy eladósítja a haza minden polgárát, meg azok gyerekeit és unokáit is – azért, hogy a kegyeltjei degeszre kereshessék magukat. Olimpia egy Görögországnál is kisebb országban, ahol az egy főre jutó GDP a görögökénél is harmadával kisebb. El ne nyerjük a rendezés jogát, mert a görögöknél is nagyobb csődbe jutunk!

De a balliberálisok sem voltak jobbak, amikor hatalmon voltak – sőt rosszabbak voltak – csak ők kifinomultabban rejtették a valódi szándékaikat. Orbánék és a korábbi balliberálisok ugyanazt akarják, csak a kedvezményezett elit köre más. Orbán annyival jobb talán, hogy nemzetben (is) gondolkodik, ezért többet törődik a honfitársak érdekeivel, mint azok a „liberálisok”, akik úgymond a nemzetinél egyetemesebb értékekre törekednek, valójában azonban ugyanúgy a saját önző érdekeikkel törődnek leginkább.

A becsapott (vagy inkább minket becsapni akaró?) balliberálisok nem veszik észre (tényleg nem?), hogy a liberalizmus nevében azokat az elveket hirdetik, amelyek az általuk állítólag utált szupergazdagok kitűzött céljai. És azt látjuk, hogy e liberálisok jó nagy része ugyanúgy a dolgozó-adózó középosztály élősködője, mint a pénzszaporítási trükkökből élő dúsgazdagok. Próbálnának meg földet túrni, kutat ásni, összerakosgatni téglát-cserepet, hogy legyen mit enni-inni, legyen fedél a fejük fölött – fogadjunk, hogy ők is szeretnének határokat, és örülnének, ha a körülöttük élő „nemzettársak” segítenék megvédeni mindazt, amiért keservesen megdolgoztak.

A liberális értelmiség és a szupergazdagok érdekes módon egyformán nem éreznek nemzethez, néphez való kötődést. Ismereteikkel gátlástalanul visszaélve érdemtelenül sok pénzt „leélősködnek” a dolgozó középosztályról – az eredmények láttán sokszor igazán kétes értékű – teljesítményükért cserébe. A befektetői mennyiségű pénzzel rendelkezők aztán lelkifurdalás nélkül pácban hagyják azokat a honfitársaikat, akiken már nem tudnak eleget keresni, és a „leélősködött” pénzt elviszik a világ másik végébe, mert az ottaniakon még lehet profitra hajtani. Nem csodálkozom csöppet sem, hogy az angol és amerikai „vidéki, tanulatlan” középosztálynak kezd elege lenni ebből az elitből. Én pontosan így érzek.

Nehéz probléma. Mert nem jó az ilyen liberalizmus, és nem jó az illiberalizmus. Nem jó a szélsőséges individualizmus és nem jó a szélsőséges kollektivizmus. Nem jó a tekintélyelvű államhatalom, de nem jó az az áldemokrácia sem, amely 4-6 évenkénti, a tömegektől elszedett pénzzel manipulált választásokkal akarja elhitetni, hogy a tömegek érdemben döntenek az életükről. Nem jó az egyenlősdi, mert nem vagyunk egyformák igényeinkben, képességeinkben és teljesítményre sarkalló belső motivációinkban. De az sem jó, hogy egyesek a befektetett munkájukhoz képest abszurd nagyságú vagyonokra – és ezzel arányos túlhatalomra – tehetnek szert, amihez majdnem mindig hozzájárul, hogy nagy mértékben kivonják magukat a közteher viselés alól kedvezményes adózással, állami (adófizetői) támogatásokkal, offshorral. És talán a legfontosabb, nem szabadna a pénz eredendően is kitüntetett, kiváltságos áru jellegét tovább erősíteni monopolizáló, privilegizáló, a tömegeket pedig szándékosan ez irányú tudatlanságban tartó államhatalmi eszközökkel, ahogyan azt ma teszik az egész világon.

Gazdaságra és politikára egyaránt igaz, hogy nem jó és nem megengedhető semmilyen szélsőségesség, semmilyen kiváltság, semmilyen túlhatalom. Hol van az arany középút?