Most van itt az ideje, ebben a világjárványban, hogy a tényleg globalizálttá vált világban újraszabályozzuk az emberiség javainak elosztását.

Most van itt az ideje, hogy a szupergazdagok szuper vagyonát szuper progresszívan megadóztassuk. Ezt nem is lehet másként, csak globálisan, hogy többé ne legyenek eltüntethetők különböző államok, vállalkozások, alapítványok útvesztőiben azok a vagyonok, pénzek, amelyek forrása, sőt életben tartója is a mi teremtő munkánk. Aki utóbbiban kételkedik, képzeljen el egy milliárdost társadalom nélkül, örökre egy lakatlan szigeten ragadva a tengersok pénzével.

A szupergazdagok ezer évek óta halmozzák vagyonukat a pénzzel való kereskedéssel, de úgy száz éve szintet léptek. A FED megalakulása óta a pénzrendszer működtetői nemcsak egyenként csábítják hitel függésébe az embereket, hanem – lekenyerezve a jogalkotó politikai elitet – államoknak adott kölcsönökön keresztül egész országok (s ma már az egész világ) lakosságát kamattal terhelt kölcsönök függésébe terelték.

A pénzrendszer működtetésével olyan pénzmennyiségeket fölöztek le a világ termeléséből, és halmoztak fel saját vagyonként, hogy képessé váltak a csereeszközként nélkülözhetetlen pénz zsarolásszerű visszatartásával rendszerszerűen gazdasági válságba dönteni a világot. (Érdemes megnézni Piketty adatgyűjtésen alapuló grafikonjait, milyen világos összefüggés van a szűk elit jövedelemből, vagyonból való részesedésének – állami szabályozástól függő – mértéke, és a gazdasági válságok között.)

A pénzrendszer haszonélvezőinek gyalázatos indítványa felbosszantott. Máris kihasználnák a világjárvány okozta krízist, hogy újabb hiteleket tukmáljanak a világra kötvények kibocsátásával. (Átlagember számára nem is világos, hogy az államok a kötvények kibocsátásával személy szerint őt adósítják el, mert a kötvényekkel kölcsönt kérnek gazdag befektetőktől, amit kamatsarccal megfejelve az adófizető állampolgárok fizetnek vissza.) Nem hitelekből kell megvédeni és újraindítani a bajba került világot.

Az emberiség elég tartalékot halmozott fel évszázadok alatt, hogy túléljen egy súlyos járvány miatti tartós termeléskiesést. Csak ezt a tartalékot saját vagyonként az emberiség egy kicsiny kisebbsége, a szupergazdagok őrzik. Nem akkora az a vagyon, mint hiszük, mert a pénz, a részvények... csak jelképes értékek, és erősen túlértékeltek (mert a magasan értékeltség illúzióként is valós hatalmat ad a tulajdonosaiknak). De ez a tartalék, túlértékeltsége mellett is elég egy világkrízis kezelésére – feltéve, hogy a tömegek hősei közben szokás szerint önfeláldozóan teszik dolgukat a frontvonalban.

Mivel pedig ennek a tartaléknak teremtői mi vagyunk és a mi őseink, forrása a mi munkánk és őseink munkája, progresszív adóztatással el kell belőle venni annyit, amennyi szükséges a – bízvást ideiglenes és nem túl tartós – kiesés pótlására. Nem olyan abszurd a gondolat, mint elsőre látszik. Megcsinálta ezt Roosevelt egy korábbi világkatasztrófa idején, s utána a Nyugat aranykora következett (míg az elit úgy nem döntött, hogy neki ismét sokkal több kell).

A helyreállítás és újraindulás után pedig jönnie kell egy globális újraszabályozásnak, melynek kiinduló elve, hogy korlátozni kell az egy ember által birtokolható vagyon nagyságát, mert minden tulajdon élettereket és erőforrásokat zár el mások elől, s bolygónk élhető terei és erőforrásai végzetesen túlterheltek az emberek és (az emberek miatt) minden más élőlény számára is. Ezért minden vagyont (céges és alapítványi vagyont is) személyhez kell kötni és mindenkit a vagyona alapján kell sávosan adóztatni. Ez minden más adót okafogyottá tenne. A sávokat úgy kell meghúzni, hogy az alsó 50% akár ne is adózzon. Az egy kézben koncentrálódó vagyonnak pedig valahol felső határt kell szabni.

Van még egy fontos tanulsága a járványnak. A világ élni, és identitását megőrizni akaró régióinak egy globalizált világban is szüksége van az alapvető életfeltételeket és önvédelmet biztosító önálló erőkre. Az EU sorozatban bizonyítja be, hogy katonai, határőrizeti és egészségügyi önvédelmét sem képes biztosítani a saját erejéből, hanem EU-n kívüli országok segítségére szorul. Ez önfeladást jelent. Ha nem akarunk nagyon nagy bajba kerülni, gyorsan kellene cselekednünk.