2023. jan 04.

Bírói függetlenség

írta: F. Szabó
Bírói függetlenség

  Vita a demokráciáról

Az EU gondoskodott róla, hogy a bírói függetlenség kérdése téma legyen ma Magyarországon. Ez a kényszerű aktualitás, és egy amerikai cikk győzött meg arról, hogy indokolt ennek a dokumentumaim közt szunnyadó írásnak a felélesztése  Apropóját eredetileg nem is annyira hazánk, mint általában a Nyugat demokráciaértelmezése körüli dilemmáim adták.

Tulajdonképpen megszokhattuk, hogy a magukat liberálisnak mondó (valójában nagyon szelektíven liberális) progresszívek és a liberális (vagy pláne illiberális) konzervatívok mást értenek jogállamiság, bírói függetlenség, demokrácia, liberalizmus, szólásszabadság, szolidaritás, család és sok más, alapvető fontosságú fogalom alatt.

Tényleg ideológiai-identitási világháború zajlik. Bár igazából jobban fedi a valóságot, hogy a balliberális-progresszívek – világszintű pénzügyi és média túlhatalmuk birtokában – ideológiai világháborút folytatnak a vallásosságukat nagyjából már elvesztett, de azért jobbára keresztény értékrendet követő konzervatívok közéletből való kiszorítására. A balliberális mentalitás ma pont olyan totalitárius, kizárólagosságra és világuralomra törő, mint volt minden baloldaliság címszó alatt folytatott (agresszív) progressziójuk az elmúlt két évszázadban. A történelem alapján pedig nem kétlem, hogy tevékenységük csak azért irányul elsődlegesen ideológiai győzelemre, mert lényegesen könnyebb alárendelt helyzetben tartani a félrevezetett, tévedésben tartott, agymosott embereket. Érdekek húzódnak az ideák hátterében, de a szellemi „értékek” hangsúlyozása kiválóan alkalmas a valós anyagi és hatalmi érdekek leplezésére.

*

Szóval, van némi problémám a bírói függetlenség értelmezésével, vagy hogy pontosabb legyek, annak európai félreértelmezésével. A bírói függetlenség évek óta a demokrácia csaták kulcstémája, s láthatóan még az EU-s megállapodások után is a magyarok és lengyelek ellen folytatott „jogállamisági” támadások központi témája maradt. A nekünk járó pénzekért folyó csatában most veszítettünk az EU-s döntéshozók baloldali túlsúlyával szemben, ezért a kizsarolt változtatásokat mielőbb, és a legteljesebb mértékben végre kell hajtani.

De a politikai-ideológiai vitának nem szabad véget vetni, mert a nyugat-európai igazságszolgáltatási rendszereket súlyos elvi és gyakorlati demokrácia deficit jellemzi.

*

Rendben lévő, hogy totalitárius rendszerek megelőzése érdekében legyen egymástól független a három hatalmi ág: törvényhozás, kormányzás és igazságszolgáltatás. De ugyanennyire fontos, hogy a három államhatalmi ág egyike sem lehet független a nép fennhatóságától, mert a demokráciát mindannyian alapnak tekintjük. Leszögezném, hogy a demokráciát tekintjük alapnak, és nem a baloldal által polgári, szocialista, majd liberális (fosztóképzőként működő) jelzőkkel ellátott, egymást váltó áldemokráciákat.

Demokratikus úton választjuk a törvényhozás képviselőit és rajtuk keresztül a kormányt. A független működés jegyében elvileg ezek egyikének sem szabadna beavatkozni a bírói tisztségek betöltésének folyamatába. De akkor hogyan érvényesül a „nép által, a népért” elv a bírák kinevezése és működésük ellenőrzése során? Ha határozatlan idejű a kinevezés és támadhatatlanok a bírók, akkor hol a nép általi ellenőrzés, netán leváltás lehetősége? A határidő nélküli állami felhatalmazásokat nem toleráljuk (emlékezzünk a határidő nélküli járványügyi válsághelyzet miatti hazai és nemzetközi tiltakozásra), de hallgatólagos természetességgel fogadjuk el a demokrácia alapelveit súlyosan sértő tényt, hogy bíráknak (az USA tagállamait kivéve) határidő nélküli, élethosszig tartó hatalmuk van az állam képviseletében.

Hogyan lehet az igazságszolgáltatási hatalmi ágat a másik kettőtől függetleníteni úgy, hogy a népfelség elve érvényesüljön?

Nem mellesleg e kérdéssel összefüggésben a jogállamiság mibenléte is pontos, egzakt meghatározást kívánna, ha már így hirtelen politikai, sőt gazdasági furkósbotként kezdték el használni ezt a definiálatlan gumifogalmat az EU-ban.

Úgy látom, a bírók, függetlenségükre hivatkozva leginkább azt szeretnék, hogy a bírói kar maga döntse el, kiket választanak maguk közé – a „nép által” elvét meg legszívesebben elfelejtenék. Az EU által kizsarolt (a mi bíróink által követelt) változtatások szerint ezután „az OBT-nek lehetősége lesz arra, hogy megakadályozza bizonyos bírák kinevezését, eltávolítsa az általuk alkalmatlannak ítélt bírákat.” Csak a én értelmezésemben csúfolja meg a demokráciát az, ha a bírók döntenek arról, ki lehet bíró és ki nem lehet? Számomra úgy tűnik, hogy többé-kevésbé ez volt a gyakorlat a rendszerváltás óta. (A bírói kar egy jelentős része tehát átöröklődött a kommunizmusból, majd azóta is a bennmaradottak választották ki – nem feltétlenül csak szakmai alapon –, hogy kit engednek maguk közé? Netán ebből ered az egyre balosabbá váló Nyugat csatája a kommunista örökségével máig küszködő, és ezen változtatni akaró magyarokkal és lengyelekkel szemben?)

A bírói hatalmi ágnál nem látom érvényesülni a népfelség elvét. Meglepő módon a tőlünk nyugatabbra lévő, mintának tekintett demokráciákban sem. (Bevallom, nem túl mély) kutakodásom szerint (az USA tagállamait kivéve) mindenütt a bírói kar önkiválasztása, önellenőrzése folyik, illetve politikusok gyakorolják a főszerepet (akiknek a hatalommegosztási elv miatt semmi közük nem lehetne hozzá). Persze nyugatabbra annyival könnyebb, hogy nekik nincs kommunista hatalmi örökségük. Igaz, egyre inkább van egy kialakulóban lévő, sőt már-már totál győztes újkommunista gyakorlatuk. Még az igazságszolgáltatásban való népi részvételt ismerő angolszász hagyományon is egyre inkább úgy próbálnak változtatni, hogy túlhangsúlyozzák a szakértelem szükségességét.

Ámde határozott kétségeim vannak a bíráskodási szakértelem szükségességét illetően. Nem lehet, hogy bíráskodás esetén a szakértelemnél lényegesen fontosabb szempont az etikai alkalmasság?

A jogászkodás egy szakma. De világosan látni kell, hogy bár a bíráskodáshoz a legkiválóbb emberi képességek, szakmai és erkölcsi kvalitások szükségesek, de a bírói intézmény nem egy szakma, nem szabad, hogy az legyen.

A bírói intézmény egy népképviseleti megbízás. Ezért az e tisztségre való kiválasztási és ellenőrzési procedúrának olyannak kell lennie, mint a többi népképviseleti tisztség procedúrájának. A megbízás feltételes, időleges, az arra való alkalmasságot újra meg újra bizonyítani kell, a nép bizalmát újra meg újra ki kell érdemelni. A demokrácia lényege, hogy a nép választ a lehetőségek közül.

(Nem állok meg egy kis kitérőt. A kapitalizmus és a demokrácia egymásrautaltsága azon a logikai rokonságon alapul, hogy a kapitalista piacgazdaság lényege ugyanez: a nép választ a lehetőségek közül. Mégpedig a kamatos pénzkölcsön miatt folytonosan bővülni kénytelen választékból. A lehetőségek tárházának ez a folyamatos bővülése nagyon csábító, viszont mindig ott van, és újra meg újra be is következik a kipukkanás, saját súlya alatti összeomlás, pusztító mindent elárasztás lehetősége, végül pedig ott van – vagy nincs ott, de nehezen leküzdhető – a bolygónk erősen korlátos volta.)

A szakértelem túlhangsúlyozásának az is ellentmond, hogy a társadalmi működés jogi szabályozásának olyannak kellene lennie, hogy átlagemberek számára is egyszerűen és világosan értelmezhető legyen. Kétezer éve ezt a funkciót még betöltötte tíz parancsolat. Ma több kell, de ma sem szabadna túlbonyolítani. A hatalommegosztás elve alapján pedig a bíró úgyis csak a törvény szája (ahogy Montesquieu mondta), akkor pedig a szakszerűséget sokkal inkább a jogalkotás során kell elvárni. De utóbbit is Churchill fultoni beszédének szellemében:

Minden ország népének joga van ahhoz, és erejének is lennie kell hozzá, hogy béklyóktól mentes, szabad, titkos választásokon alkotmányos keretek közt megválassza vagy megváltoztassa annak a kormányzásnak a jellegét vagy formáját melynek vezetése alatt él; hogy országában szólás- és gondolatszabadság uralkodjék; hogy a végrehajtó hatalomtól független, egyetlen párttól sem befolyásolt bíróságok alkalmazzák azokat a törvényeket, amelyek a nagy többség széleskörű jóváhagyását kapták, vagy amelyeket az idő és a szokás szentesített. Így kell biztosítani a szabadságot a legegyszerűbb hajlékokban is. Ez a brit és az amerikai nép üzenete az emberiségnek.

Nem igazságosabb a népfelség elve alapján, ha pl. 3, 5, 7 (12?) tagú testületek bíráskodnak többségi döntéssel, amelyekben jogászok is vannak kisebbségben? Vagy nem képviselheti-e a jogi szakértelmet az ilyen bírói testületek számára a digitális jogtár, plusz olyan jogi szakértői vélemény, mint amit műszaki, egészségügyi stb. témákban most is használnak a bírók?

Ha a kapitalizmust nemcsak demokráciának, hanem egyszerűen szabadpiacnak fogom fel, akkor is meg kéne kérdezni a népet, vevő-e az általa fizetett bírák jogi szakértelmére, vagy mást, mást is elvár tőlük?

Az angolszász jogban, főleg az amerikaiban, legalább van valamiféle közvetlen, illetve választásos népi részvétel az igazságszolgáltatásban (amit, mint mondtam, szakértelem címén ma már egyre erősebben próbál háttérbe szorítani az elit). Csak hát a „demokratikus” választást a jelen kapitalista jogrendszerben könnyedén meghekkelik „civil” milliárdosok a temérdek pénzükkel, ahogy azt például ez a Politico cikk is illusztrálja.

A Politico cikk és David Korten Tőkés társaságok uralják a világot könyve is rávilágítanak, hogy ha a szupergazdagoknak jogi lehetőségük van tőkés társaságaik és alapítványaik pénzügyi, kommunikációs és jogi erejével beavatkozni a politikába, és az igazságszolgáltatásba is (és ez a gyakorlat a nyugati civilizáció egyre lényegibb részévé vált), akkor a névleg egyenlő jog mögött valójában mindenki joga (legfontosabb érdekérvényesítési lehetősége) annyit ér, amennyi az illető vagyona. Legyünk tudatában a valóságnak.

*

Azt írtam, hogy: hallgatólagos természetességgel fogadjuk el a demokrácia alapelveit súlyosan sértő tényt, hogy bíráknak határidő nélküli, élethosszig tartó hatalmuk van az állam képviseletében. Nem lényegtelen tény azonban, hogy ez az USA tagállamaiban nincs így. Mivel pedig az USA a modern demokráciák mintaállama, jó hivatkozási alap lehet, ha az ő példájuk alapján módosítani akarunk a rendszerünkön. Márpedig szerintem módosítanunk kell. Nem változtat ezen, hogy az USA-ban (de a Nyugat más államaiban is) gyakori vita folyik a rendszer korszerűsítési lehetőségeiről, sőt. Az ő vitáik csak megerősítik, hogy nekünk és az EU-nak is indokolt foglalkozni a kérdéssel. Ahogy ebben a cikkben írják: Az embereknek időnként újra kell gondolniuk a bírák kiválasztásának rendjét, egyensúlyt teremtve a bírói függetlenség és a bírói felelősség ikerideálja között. Nem én mondtam, csak idéztem, de tökéletesen egyetértek.

Az USA tagállamainak túlnyomó többségében a bírákat választják. Vagy a szokásos választások keretében, vagy a Missouri-módszer alkalmazásával. A Missouri rendszerben első ciklusukban egy laikusokból és jogászokból álló bizottság érdemi alapú bírálata és javaslata alapján a kormányzó bízza meg a bírákat, de legtöbb államban azután a választók döntenek arról, hogy a legközelebbi, majd a rákövetkező ciklusokban továbbra is betölthetik-e a bírói tisztséget. (Csak kevés olyan tagállam van, ahol nincs közvetlen választói beleszólás, hanem a megválasztott törvényhozók döntenek a bírók kinevezéséről, de ugye ez esetben is a képviselők útján gyakorolt népakarat a lényeg.) Ezt nevezem demokráciának. Nem azt a demokrácia-bohózatot, amelyben a bírók által maguk közül kiválasztott Tanács akarja eldönteni, hogy kikből lehet bíró és kiket kell leváltani.

Ha a jogállamiságot akarjuk növelni egy demokráciában, akkor a választópolgárok beleszólásának, politikai jogosítványainak növelése az Egyesült Államok példáját követve, az egy jó irány. Az OBT jogosítványainak növelése nem az.

Ismét mondom, az EU által kizsarolt változtatásokat mielőbb és a legteljesebb mértékben végre kell hajtani. De a vitát folytatni kell, és meg kell próbálni mindent megtenni azért, hogy az EU és benne a mi államunk működési rendszerei a jelenleginél demokratikusabb irányba változzanak.

Szólj hozzá

bírói függetlenség bírák kiválasztásának rendje jurisztokrácia