Az orbáni politikáról újra fellobbant viták rámutatnak arra a fontos tényre, hogy progresszív balliberálisok és konzervatív jobboldaliak mennyire máshová helyezik a hangsúlyt, amikor európai vagy emberi értékekről beszélnek.

Már a politikai táborok ilyen megnevezése miatt is emlékeztetnék a Nobel-díjas Hayek sajnálkozására, amiért a baloldalnak sikerült érdemtelenül kisajátítania a liberális jelzőt. Így talán érthetőbbé válik Orbán kijelentése is az illiberalizmus iránti megértéséről, aminek hátterében minden bizonnyal a baloldal álliberalizmusa és a dúsgazdagok neoliberalizmusa iránti ellenérzése van.

A balliberálisok, a világ dúsgazdag elitjével karöltve feltűnően intenzív harcba kezdtek Európa és a világ hagyományos értékrendjének radikális átformálásáért. Mindezt állítólag egy még szabadabb (liberálisabb), demokratikusabb és nyíltabb társadalom érdekében teszik.

A tapasztalatok szerint azonban az ilyen radikális törekvések valahogy mindig úgy sikerülnek, hogy a szépen hangzó eszmék révén egy szűk elit nagyon-nagyon jól jár, az emberiség kisebb-nagyobb hányada pedig iszonyú bajokat, rombolást és vérengzést szenved el. Tagadhatatlanul vannak erre a veszélyre figyelmeztető történések most is.

A szép szavak mögötti valós szándékokról nyíltan beszélő Orbántól a dúsgazdag elit és politikai kiszolgálói egyre dühösebben követelik, hogy adja fel a muszlimok tömeges bevándoroltatása elleni harcát, a balliberálisok számára ideológiai háttér tevékenységet folytató és szakembereket képző CEU és a muszlim bevándorlást segítő nemzetközi "civil” szervezetek nagyobb ellenőrzésére irányuló szándékát. Ezeket az oktatási és "civil” szervezeteket "önzetlen" emberbarátságból, a migrációt viszont bevallottan is üzleti befektetésként a pénzügyi elit finanszírozza. Valóságban persze ezt is, azt is a saját céljaik elérése érdekében teszik. Orbán és nemzetközi szinten sem jelentéktelen támogatói viszont e céloknak keresztbe tesznek.

Ami Orbán módszereit illeti, sajnos van igazság a kritikákban, csak egyrészt a másik tábor sem tisztességesebb (sőt), másrészt a rendelkezésre álló eszközök választéka igen behatárolt, ahogy arra az ellenérdekelt felek is folyton hivatkoztak, amikor hatalmon voltak. Sok tekintetben szimpatizálok Orbán politikájával, de Felcsúthoz és a gázszerelőhöz kötődő abszurditásoknak sosem szabadott volna megtörténnie. És hibának tartom a szövetségeseink elárulásának tűnő Brüsszel-kampányok hangnemét. Miért nem tudunk mi "Javítsunk az Unión” kampányt csinálni?

Balliberálisok és szupergazdagok, akár az európai átlagembert akarják meggyőzni, akár a harcos Orbán ellen ágálnak, eszközként a Nyugat humánus erkölcsvilágára apellálnak, de valójában – amerikai vezetők által több alkalommal nyíltan kimondva – a New World Orderért küzdenek, az érdekeiknek megfelelően alakított globális új világrendért. Értékek megőrzéséről beszélnek, tiszteletben tartásukat követelik, ezzel szemben több ezer éves tradíciók, szokások, szabályok, emberi és európai értékek feladására akarják rávenni az embereket kemény ideológiai és politikai csatározásokkal, jogi és gazdasági fenyegetésekkel.

Mindent elkövetnek, hogy lerombolják a férfi és nő szövetségén és együttműködésén alapuló természetes családmodellt, a nemzeti közösségeken – közös nyelven, hagyományokon és történelmi múlton – alapuló állammodellt, és az azonos világfelfogáson, világnézeten, szokás- és szabályrendszeren alapuló civilizációs közösségeket, mert ezek akadályt képeznek céljaik előtt.

A népnek tetszőből elítélendő populizmust csináltak, a nemzetét szeretőből nácit, a heteroszexuálisból homofóbot, pejoratív szitokszóvá változtatva nemes fogalmakat. Magukat szabadelvűnek nevezők visszacsempészték a közéletbe a cenzúrát. Politikai korrektség hamis jelszavával minden racionálist félresöpörnek, és negatív fogalmak sorával sütnek bélyeget azokra, akik másként gondolkodnak a világról, mint ők. Gyűlöletbeszédet, fasizmust, rasszizmust, antiszemitizmust, iszlamofóbiát, xenofóbiát, homofóbiát, férfisovinizmust... kiáltanak mindenre, ami egykor érvekkel alátámasztott bírálatnak, ésszerű vitának, szabad véleménynyilvánításnak számított. Piszi címén lassan mindenről illemsértő vagy tilos lett beszélni, ami a balliberálisoknak nem tetszik, de liberalizmus címén mindent szabaddá tennének, amit ők akarnak, akkor is, ha ősi társadalmi tradíciókat akarnak felrúgni, akkor is, ha sértik polgártársaik erkölcsi meggyőződéseit, vagy veszélybe sodorják biztonságukat és identitásukat.

A véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságából ered minden más jog, amit a szabad társadalmakban élvezünk. E két jog ilyenformán a két legfontosabb európai érték. Egy szabad (liberális) társadalommal nem fér össze a balliberálisok politikai korrektségnek csúfolt cenzúrája, és nem fér össze a szabad gondolkodást és véleménynyilvánítást még erőszakosabban korlátozó iszlám sem.

*

A keresztény Európa 1400 évig védte magát az intoleráns iszlám ellen, és ez is fontos európai értéknek számított – mindeddig. A szabad, racionális, kételkedő, felfedező gondolkodás térnyerésével azonban fokozatosan háttérbe szoruló tényező lett Európában a vallás. Az emberek egyre kevésbé gyakorló hívők, a hagyományosan szekuláris Franciaországban tömegével bontják a keresztény templomokat, nincs aki látogassa, nincs, aki fenntartsa azokat. Ferenc pápa pedig mintha azon munkálkodna, hogy beváltsa a régi jóslatot, amely szerint ő lesz az utolsó római pápa.

Élő és erős keresztény hit híján pedig úgy tűnik, nincs ami útját állja a muszlimoknak. Vajon a balliberálisok abban bíznak, hogy az iszlámot is eliminálni fogja a racionális gondolkodás, a materialista nevelés? Kétlem, hogy az iszlám letudható egy francia forradalomhoz hasonló, korlátozott (és durva) vérengzést követő hosszú, békés agonizálással, ahogy ez a kereszténységgel történik.

Talán az olajkészletek elapadásával el fog tűnni az anyagi háttér, ami újraerősítette az iszlámot, amely az olajkorszak előtti évszázadokban – fejlődésképtelensége miatt – középkori szinten vegetált. De az mikor lesz, és addig mi fog történni? Máris növekszik a káosz, de mi lesz, amikor a Nyugatot elözönlő muszlimok túlszaporodják az őket eltartó – már nem igazán keresztény, de még szabadságszerető és a butaságig humánus – nyugatiakat, és „demokratikusan” bevezetik a saríja jogrendet, ahogy ez a muszlim többségű országokban általában történik?

Indokolatlan félelem lenne? Az ENSZ már kétféle emberi jogi elvrendszert ismer el, egyet az iszlám országoknak, egyet az összes többinek. Észrevettük ezt egyáltalán? Az iszlám vezetői bevezették az iszlamofóbia fogalmát. Szabályosan kitalálták egy tanácskozáson. Az OIC (Iszlám Együttműködés Szervezete) főtitkárának meghatározása szerint elfogadhatatlan "iszlamofóbia bármely muszlimellenes vagy iszlámellenes gondolat vagy tevékenység". A valóság megérkezett az orwelli gondolatbűn világába. Az iszlám nem vacakol szólásszabadsággal, az iszlám számára a gondolkodás sem szabad, azt is kordában kell tartani.

Hogy világosabb legyen, mit is értenek iszlamofóbián, az éves OIC beszámolókban felsorolt „iszlamofób” tevékenység jelentős része az iszlám terrorról történő tudósítás. A muszlimok megsértéséhez elég, ha valós történéseket dokumentálunk írásban és képeken. És őket szeretnék betelepíteni a liberálisok Európába jó nagy számban – a szabadság nevében.

*

Daniel Greenfield tökéletesen látja a legjellemzőbb európai értéket. Európát a jóléti állam (a jövedelmek nagyfokú állami elvonása és nagyvonalúan nivellált újraelosztása, egy kötelezően és széleskörűen kiterjesztett egészségügyi és társadalombiztosítási rendszer) különbözteti meg leginkább a szabad és demokratikus nyugati civilizáció nem európai országaitól.

Greenfield azt is megmondja, hogy Európa miért és meddig működhet így: "A kritikusok rámutattak a múltban, hogy a multikulturális Amerika nem engedhet meg magának olyan jóléti államot, mint az európai országok. Most, hogy az európai országok is multikulturálissá válnak, majd ők sem engedhetik meg maguknak."

Vagyis a jóléti állam lehetőségét a magasan képzett, humánus erkölcsökre nevelt, egységes elvrendszert követő, nagymértékben homogén gondolkodású népesség teremti meg. (Tehát pont az egyik legfontosabb európai érték, a szolidaritáson alapuló jóléti állam szempontjából sem mondott olyan abszurdat Orbán, amikor a homogén népesség előnyeiről beszélt). Ha humánumról van szó, akkor tehát a modern európai jóléti államé az elsőség. Ám ha gazdasági, tudományos és katonai eredményességet nézünk, akkor vitathatatlan az Egyesült Államok toronymagas fölénye. Viszont Amerika multikulturalizmusában az iszlám lényegtelen szerepet játszott, eredményességében pedig semmilyent.

Tehát tényleg az állampolgárok egymás iránti szolidaritása Európa talán legjellemzőbb értéke. De a jóléti rendszerek az egyes országokon belül működnek, az államok közötti igen nagy eltérésekkel – amit a migránsok jól ismernek, amikor célországot választanak. És ez persze megerősíti azt, amit úgyis mindenki tud, hogy a migránsok nagy része nem menekült (hiába nevezik őket annak nagyon következetesen a liberálisok), hanem gazdasági céljaik vannak. De az újságírók által megkérdezett migránsok jelentős része ezt sem úgy értelmezi, ahogy a liberálisok láttatni szeretnék. Eszük ágában sincs tanulni, dolgozni, integrálódni, egyszerűen ki akarják használni a gazdasági potyautasság lehetőségeit.

Hiába erőlködik a nyugati elit szétosztási kvótákkal. Ebből a migránsok sem kérnek, mert a szegényebb uniós országokban drasztikusan rosszabbak a szociális és munkalehetőségek. De a szegény országok számára is duplán előnytelen lenne a nekik juttatni szándékozott „maradék” migránstömeg, hiszen nyilván nem fogják szétosztani azokat, akik jobb képességeik, képzettségük, együttműködőbb viselkedésük miatt már kezdenek beilleszkedni a gazdag célországban. A legfőbb európai értékek egyikével, az emberek szabad „áramlásának” jogával pedig végképp összeegyeztethetetlen a gazdag nyugati országok által behívott (és hadihajókkal beszállított) migránsok – értéktelenebbnek, és így már inkább tehernek érzett – maradékának erőszakos szétosztása.

*

Bolygónk az emberiség és – szeretünk megfeledkezni róla – az egész élővilág közös kincse. Bármely embernek joga van élni bárhol a Földön. De bárki bárhol akar letelepedni, alkalmazkodnia kell a már ott élők igényeihez és érdekeihez, akár más emberekről, akár más élőlényekről van szó. Nem a muszlim emberrel van baj – mindegy, hogy barna, fekete vagy fehér –, hanem az intoleráns, változásra, fejlődésre, alkalmazkodásra képtelen, ugyanakkor agresszív (és a nyugati gondolkodás számára aljas, sunyi módon agresszív) iszlámmal. (Ez persze nem menti a Nyugat, mindenekelőtt az USA más módszerekkel folytatott, még durvább, még több áldozatot követelő agresszióit.)

Borzasztó ezt így leírni, mert a legfontosabb emberi és európai értéknek tekintem a véleményalkotás és véleménynyilvánítás szabadságát, tehát a vallásszabadságot is. De még rosszabb nem látni a problémát, vagy látni, de nem tenni ellene. Tudomásul kell venni, hogy vallásszabadság szempontjából az iszlám kivétel, ami erősíti a szabályt. A liberálisok megengedő magatartása az iszlám iránt egy önellentmondás, egy logikai bukfenc. Világnézeti szabadság címén elfogadni egy vallást, aminek lényege, hogy nem fogadja el a világnézet szabadságát, tagadja a cselekvés szabadságát, tagadja az emberek egyenjogúságát vallási és nemi alapon is, ez minimum ostobaság, de sokkal inkább bűn.

Vallásszabadság kell, de azzal a szigorú feltétellel, hogy csak azok számára megengedhető, akik elfogadják mások világnézeti szabadságát. Az iszlám agresszív módon nem tűr más világnézetet maga körül, annyira elvakultan, hogy nemcsak élő emberek, de több ezer éve halott eszmék és pótolhatatlan műemlékek ellen is pusztító harcot visel. Az iszlám esetében nem a vallásszabadság, hanem a szabadságunk, a gondolkodásunk és életmódunk szabadsága a tét.